Elöljáró beszéd: a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság kongresszusa alkalmából rendezett tájékoztatón Ruzsa Ágnes, a társaság elnöke azt mondta, három-hat hónap is eltelhet a daganatgyanú és a részletes, korrekt diagnózis között, ami jelentősen csökkenti a betegek gyógyulási esélyeit. Ennek döntően a CT- és MRI-vizsgálatok, valamint a molekuláris diagnosztika alulfinanszírozottsága az oka.
Magyarországon, amely a lehető országok legjobbika, és még jobban is teljesít, mint az tudvalévő, nem életbiztosítás betegnek lenni. Ez amúgy nem nagy újdonság, az viszont igen, hogy a közismert és okkal rettegett várólisták már a daganatos betegek esetében is megjelentek. Így, miközben a friss házasok januártól ötezer forintot kapnak, hogy sokasodjanak a nemzet épülésére, aki abba a szerencsétlenségbe esik, hogy rákos lesz, egyre nagyobb eséllyel néz szembe a halállal, és ez az állapot a hátrafelé haladás ékes bizonyítéka. Mutatja, miként rohad szét minden, az egészségügy is, olyan szintre süllyedve, ami életekbe kerül, és ez maga a gyalázat.
Miközben a regnáló hatalom azzal foglalatoskodik, hogy Szijjártó futsalcsapatát szinte egy az egyben foglalkoztassa a külügy, meg stadionok emelkednek horribilis pénzekből, a rendszer lehetővé teszi, hogy emberek azért haljanak meg, mert nincs pénz kivizsgálni őket. Hónapokat is késhet ugyanis a daganatos betegségek diagnózisa és kezelése azért, mert nem jut elég pénz a szükséges vizsgálatok időbeni elvégzésére. Csak a molekuláris diagnosztikai vizsgálatokból évi több százmillió forint értékűt maguk az onkológiai centrumok finanszíroznak, de ha nem vállalnák ezt a veszteséget, még többen halnának meg rákban Magyarországon, pedig hazánk helyzete már így is a legrosszabb az EU-n belül.
Míg 2013-ban mintegy kilencszáz millió forintnyi értékben végeztek el molekuláris diagnosztikai vizsgálatokat az állami rendszerben, addig idén az erre előirányzott éves keret mintegy kétszázötven millió forint volt csak. A különbözetet a diagnosztikai központok finanszírozták, ám erre hosszabb távon képtelenek. Márpedig létkérdés, hogy elegendő pénz legyen a molekuláris vizsgálatokra azért is, mert a célzott terápiás gyógyszerek esetében már a forgalomba hozatali engedélyében előírják, milyen molekuláris vizsgálatok elvégzése esetén lehet alkalmazni az adott terápiát. A szakma képviselői nyomatékosan kérték, hogy az ilyen célzott hatású készítmények támogatásba kerülésekor egyben a megfelelő diagnosztikai lehetőséget is teremtsék meg.
Kérhetnek ők akármit. A rendszer temérdek bűne közül nehezen megállapítható, hogy melyik a legnagyobb, de ha fajsúlyozni lehet, akkor ez bizonyosan benne van a top tízben. Voltaképp látensen halálra ítélnek magyar embereket csak azért, mert egy diagnosztikai vizsgálatot nem lehet látványosan többször felavatni és átadni. A vizsgálatot nehéz nemzeti köntösbe öltözetni, és a jelek szerint ez a terület meglehetősen szűk lehetőséget ad a lenyúlásra és a mutyira, ennek megfelelő súllyal is kezelik, sehogy. Furcsa ez? Ma már nem, csak jó tudni arról, hogy a rezsim hogyan viszonyul állampolgáraihoz, ha betegek. Ezt mutatta már a rokkantakkal való bánásmód is, most a kalapba kerültek a rákkal veszélyeztetettek. Egyre inkább kitetszik, hogy itt mindenki csak „annyit is ér” a klasszikus szerint. Aki gyámolításra szorul, indulhat a lecsóba. Ez a NER.
Vélemény, hozzászólás?