Fotó: Veres Viktor, Népszabadság
A moral insanityk nem képesek elszakadni attól a primitív megközelítéstől, hogyha az ezért ebbe okkal belebukott baloldalnak szabad volt ugyan nem intézményesen – mint ami most folyik – rabolni, akkor nekik is szabad. Akik még mindig ott tartanak, hogy az USA (ahol – ugye – köztudomású, hogy verik a négereket) nekünk ne álljon elő holmi erkölcsi alapelvekkel, mert semmi köze hozzá, hogy mi meg a cigányokat verjük. Különben is, minálunk mindenről a liberálbolsik tehetnek, még arról is, hogy a Fidesz köré csoportosult gazemberek immár ötödik éve kétharmados parlamenti felhatalmazással rabolnak, mert az előző húsz évben nem fértek hozzá eléggé a zsírosbödönhöz.
Az a közel hétszázezer elkeseredett, a baloldali és liberális kormányzatból kiábrándult szerencsétlen, aki ugyan az orrát befogva, de 2010-ben rájuk szavazott, azért tette, mert volt annyira naiv (v.ö.:hülye), hogy beszopta, a Fidesz által meghirdetett rezsim tisztességes lesz, azt nem lehet korrumpálni, az nem fog korrumpálni, hanem valóban a társadalom jólétén fog munkálkodni. Ez az az erkölcsi felhatalmazás, amit megkapott, és ez az az erkölcsi felelősség, amivel visszaélt. Ezt bizonyítja az idei országgyűlési választás is, amelyen darabra pontosan 8199 vokssal kevesebbet kapott a rezsim, mint amennyivel 2006-ban veszített.
Ne jöjjön senki azzal, hogy a demokratikus pártok 2014-ben leírták magukat, mert ez nem mentség arra, hogy a nacionalista populista Fidesz valódi ellenzék mellett, egy tisztességes feltételű választáson, ahol az embereknek érdekében állt volna elmenni voksolni, csúfos vereséget szenvedett volna. Ha a választókorú népességünk egy negyede és a választásokon résztvevők mindössze 44,87 százaléka (az idegenlégiósokkal együtt) voksol a triumfáló „győztesre”, az ne legyen büszke arra, hogy egy újabb, a társadalmi morált a bányászbéka alsó fele alá passzírozó módszerrel kétharmados parlamenti többséget szerzett, mert ez a párt már ettől a tettétől is illegitimmé válik a józanul tűrő többség szemében.
Az pedig, amikor egy világhatalom titkosszolgálata (mert kétség se férjen hozzá, hogy a szükséges bizonyítékokat az szerezte meg a döntés előkészítéséhez) megállapította, hogy a magyar kormányzat jelentős tisztségviselői személyükben érintettek a korrupciós ügyekben, és – mint mára szintén kiderült – még az USA-ban vezetett számláikat is zárolták, majd kitiltották őket az USA-ból, az több, mint magánügy, az súlyos nemzetbiztonsági kockázat. Ezek után kiderül, hogy a kitiltás tényét beismerő Vida Ildikó úgy nyilatkozik, hogy a kitiltó határozat kézhezvételét követően azonnal tájékoztatta az egyik illetékes kormányzati felettesét, aki ezek után is pofátlanul az arcunkba hazudta, hogy nincs tudomása arról, hogy Magyarország adóhatóságának vezetőjét egy szövetséges állam pénzügy-, és külügyminisztériuma mégpedig az adott állam legfőbb méltóságának tudtával és beleegyezésével kitiltotta az országból.
Vida Ildikónak a magyar kormányzati felépítésben két főnöke van, ezek közül az egyik Orbán Viktor. Aki pedig a szakmai főnöke, (akinek munkajogi szempontból, tehát aki kinevezheti, vagy felfüggesztheti, vagy leválthatja, annak úgyszintén a miniszterelnök a főnöke), az Varga Mihály. Nos, amennyiben Vida Ildikó a szakmai főnökének, Varga Mihálynak jelezte a kitiltása tényét, akkor Varga Mihály hazudott az egész országnak, annak az országnak, amelynek a szolgálatára esküdött fel, egyben pedig, hivatalával visszaélve eltitkolta a saját főnöke elől, hogy a beosztottját súlyos, nemzetbiztonsági kockázatot jelentő váddal illették, ezáltal Orbán Viktort hozva védhetetlen helyzetbe. Ha pedig Orbán Viktorral közölte Vida Ildikó a kitiltást, akkor Orbán Viktor hazudott múlt pénteken ismét annak a nemzetnek, amelynek a szolgálatára felesküdött. Vida Ildikó pontosan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy ő a botrány kipattanása előtt a kormányzati illetékesnek jelezte a kitiltás tényét. Márpedig az ő esetében kizárólag két illetékes létezik: Orbán Viktor és Varga Mihály.
Iszonyú nagy a baj egy olyan kormányzatban, ahol a.) a pénzügyminiszter megengedi magának azt, hogy nemcsak a társadalom képébe hazudik, de semmibe veszi a miniszterelnököt, és elhazudhatja előle a tényeket, b.) a miniszterelnök megengedi magának azt, hogy egy ilyen súlyú ügy esetében rezzenéstelen arccal azt hazudja az esküje szerint szolgálni köteles nemzetnek, hogy valamelyik beosztottja (akár Vida Ildikó, akár Varga Mihály), nem közölte vele a kitiltás tényét, c.) Vida Ildikó megengedheti magának azt, hogy nyilvánosan azt hazudja, hogy ő időben értesítette az illetékeseket. Mindez egy normális társadalomban azzal a következménnyel járna, hogy lemond az érintett, és, ha másért nem, hát a feljelentési kötelezettség elmulasztása bűntettéért lemond a főnöke is, mégpedig mindkettő. Csakhogy mi nem egy normális társadalomban élünk, minálunk ostoba erkölcsi toprongyok által még mindig támogatva ezek az országrablók megtarthatják a hatalmukat, újabb és újabb terheket rakhatnak a társadalomra, és még azt is remélhetik, hogy az egyre csökkenő támogatottságuk is elegendő lesz ahhoz, hogy hatalomban maradhassanak, és tovább hizlalhassák a számláikat, miközben társadalmunk egyre inkább elnyomorodik.
Itt a rajongók még mindig azzal vannak elfoglalva, hogy a demokratikus pártokat „liberálbolsizzák”, miközben nem képesek észrevenni, hogy az ő rajongott vezérük, és egyszemélyi használatú pártja is tökéletesen elhiteltelenedett, és csak a fanatikusok tartják a felszínen, mégpedig egyre veszélyesebb módon, hiszen demokratikus eltávolításának lehetőségeit egyre jobban szűkítik, ami ostoba rajongásuk következtében akár polgárháborúba is sodorhatja az országot. Nem értik és nem érzik, hogy a nyomor keserű és dühös tettekre kényszerítheti az embereket, amelyeknek a következményeit a legkevésbé azok a zsiványok fogják megérezni, akik árvalányhajas hazaffysággal pántlikázták fel azt az egyre kevesebb agymosottat, akikre a rendszerüket alapozták. Ők még mindig azt hiszik, hogy Orbán a király, és hogy szép az új ruhája. Nem látják, nem merik meglátni, hogy a király meztelen.
És igen, azt képzelik, hogy mi, akik köszönjük szépen, de nem kérünk belőle, azok vissza akarjuk ültetni a hatalomba azokat a demokratikus pártokat, akik 2013. október 23-át követően végképp eljátszották a társadalom bizalmát. Nem ez a szándék, mi, a társadalom többsége, az utcáról keressük azokat a hiteles, a feladathoz felnőni képes politikusokat, akik meggyőződésből hajlandók és képesek az ország szolgálatára. Mi, a társadalom józanjai tudjuk, hogy az Orbán Viktor által eltiport Harmadik Köztársaság teljes politikai elitje elitista hatalmat hozott létre, amely nem volt képes szolgálni a nemzetét. Ezért ennek az elitnek a baloldala már elbukott, a jobboldala is elhiteltelenedett, és a végnapjait éli. Nekünk demokrácia kell, jogállam, szabadság. A Negyedik Magyar Köztársaság a jelenlegi bukott elit nélkül.
Ez egy komment az egyik honlapról hölgyeim és uraim, kedves barátaim – amit meg kellett osztanom a közzel -, és azt mutatja, hogy a tüntetések nem a netadó miatt voltak és lesznek. A helyzet ennél sokkal komolyabb, mint kitetszik. Azt is mondhatnánk: érik a gyümölcs.
Vélemény, hozzászólás?