A magán nyugdíjpénztárak háromezer milliárdja már rég elfogyott, pénzre – mint az a számos kivetni szándékozott új adó tervezetéből is jól látszik – égető szüksége van a rezsimnek. Ezért most a takarékszövetkezetek ezermilliárdját mentik meg. Csütörtökön villámcsapásként érte a hír a szövetkezeteket, Demján Sándor pedig prüszkölni kezdett.
Csavaros, fideszes móka ez megint. A takarékszövetkezeti konfliktusok 2013 nyarán kezdődtek, amikor az új integrációs törvény megszületett. Ennek keretében először az állam (a Magyar Posta és az MFB révén) többségi tulajdonba került a Takarékbankban, ezzel kiszorította az addig többségi tulajdonos szövetkezeteket, és átvette a kontrollt a szektor fölött. Pár hónappal később a Takarékbankot újra privatizálták, az állami pakett vevője a Magyar Takarék Zrt. volt. Ezáltal került a képbe az FHB Csoport, amely az egyik tulajdonosa a Magyar Takaréknak.
Mindezek után jött a rizsa. A Lázár János alá tartozó Nemzeti Pénzügyi Szolgáltatásokért és Postaügyekért felelős államtitkárság szerint az átalakításnak az volt a célja, hogy a szektor megtisztuljon, erősebbé, biztonságosabbá váljon. (Értjük, aha) A takarékszövetkezetek, és az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnökeként Demján Sándor azonban kezdettől fogva nem így látták, és igazuk volt. A Takarékbank ugyanis váratlanul mást bízott meg a takarékszövetkezetek vagyonának kezelésével. A feladat az FHB leányvállalatáé, a Diófa Alapkezelőé lett. Demján Sándor, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnöke felháborodott, levelet írt többek között Lázár Jánosnak is. Demján Sándor tíz kérdést szegezett a Takarékbank és az Integrációs Szervezet vezetőinek, amiért úgymond kiszervezték – az FHB csoport tulajdonában álló alapkezelőnek – a takarékszövetkezet ezermilliárd forintnyi szabad pénzének befektetését.
A nagy vezércsel: a Takarékbank megszüntette a Takarék Alapkezelő Zrt. működését, amely eddig kezelte a takarékszövetkezetek szabad pénzét. (Szabad pénz alatt a hitelként nem kihelyezett pénzeket kell érteni, ez évek óta tetemes állomány a szövetkezeti szektorban; ezt szokták a legnagyobb értékként emlegetni, mert elvileg bőven lehetne belőle hitelezni a gazdaság szereplőinek.) A mintegy ezer milliárd forintot tehát – különböző alapokban – korábban a Takarékbank leányvállalataként működő Takarék Alapkezelő kezelte, de november 6-tól már a Diófa Alapkezelő fogja. Erről a társaság pár napja tájékoztatta is a befektetőket. A Diófa Alapkezelő tavaly szeptember óta az FHB Jelzálogbank száz százalékos leányvállalata, ezért nevesíti Demján Sándor Spéder Zoltán FHB-elnököt és tulajdonost, amikor azt kérdezi: „Mi indokolta, hogy a Spéder Zoltán által vezetett FHB Jelzálogbank tulajdonában lévő Diófa Alapkezelő pályáztatás nélkül körülbelül ezermilliárd forint betétet kezelhet?” Pályáztatás valóban nem volt, a dolog úgy zajlott, hogy a Takarékbank kiküldött egy portfóliókezelési szabályzatot a takarékszövetkezeteknek, amelyben a rengeteg pont egyikeként a „Kiszervezés, adatátadás”-ról rendelkezett. Ennek részeként rögzítette, hogy a bank a szövetkezetek külön hozzájárulása nélkül egy „alvállalkozó, így különösen, de nem kizárólagosan a Diófa Alapkezelő” szolgáltatását igénybe veheti. A szövetkezetek aláírták a módosított szabályzatot, de nagyon nem fogadták szívesen a változtatásokat.
Egyrészt megdöbbentek azon, hogy ezt a fordulatot nem előzte meg közgyűlési döntés, másrészt garanciákat várnának arra, hogy az egyébként veszteséges Diófa mint új alapkezelő jobban, ügyesebben, magasabb kamatokkal képes forgatni a rábízott pénzt, a szövetkezetek pedig legalább a bankközi kamatot megkapják az általuk beszolgáltatott szabad betétek után. A szövetkezetek látszólag valóban zsákutcába kerültek: míg a takarékszövetkezeti törvény előírja számukra, hogy szabad betétjeiket kötelesek a Takarékbankban elhelyezni, az most az ő megkérdezésük nélkül (formálisan persze a jóváhagyásukkal) kiszervezte egy neki tetsző külső szereplőnek. Ez a külső szereplő pedig történetesen annak az FHB csoportnak az érdekeltsége, amelynek a Takarékbankban történő tulajdonszerzését eleve etikátlannak tartották.
Pár héttel korábban Demján már nem véletlenül beszélt törvényi erőre emelt lopásról, úgy fogalmazott: ellopták a takarékszövetkezeti szektor ezer milliárdosvagyonát, majd kilencmilliárdért, vagyis a teljes összeg két és fél százalékáért továbbadták. Ezért már több jogi fórumon megtámadták a takarékszövetkezeti törvényt, és mint az OTSZ jelezte: „az utolsó golyóig harcolnak”. Jó reggelt, jó szurkolást, hajrá Magyarország, hajrá magyarok, hogy stílszerűek legyünk.
Vélemény, hozzászólás?