A lelkünk is kell, nagyon

Pár napja irkáltam arról, hogy vészesen haladunk valami nagyon rossz felé úgy, hogy tán fel sem tűnik. Ideidézem, hogy az újabb stáció értelmet nyerjen, azért, hogy a hülyemagyar vegye észre már, mit mahinálnak vele az új Cipollák, csak azért, mert folytatódik a lelkünkért vívott csata, de már új mezőkön is. Így kezdődött.

Orbán Viktor, ha nem ért és nem tud uralni valamit, arra mindig hoz egy törvényt kétharmaddal. Most is azt mondja, ha még mindig többségben lesznek a változást akarók Budapesten – ergo veszít a Fidesz -, megszüntetheti a kerületek önállóságát, helytartókat, vagyis politikai strómanokat fog kinevezni. Mindez nagyon rossz érzeteket kelt bennem. Az ilyen típusú embereket cirka hetven évvel ezelőtt gauleitereknek nevezték, ha mond ez a fogalom valamit. Ha nem, akkor elmagyarázom.
09howard-master495
A Harmadik Birodalom egy 1939-es nagyszabású átszervezés után negyvenegynéhány úgynevezett Gauba szerveződött (tartomány, kerület), az átszervezés célja a párt- (NSDAP) és állami közigazgatási beosztás közelítése volt. Ezzel együtt a két struktúra nem teljesen fedte át egymást, hiszen a párton belül létezett határon túli kerület is. A Gau állami vezetőjét Reichsstatthalternek (birodalmi helytartó), pártvezetőjét Gauleiternek (kerületvezető) hívták, a két funkciót leggyakrabban egy személy töltötte be. A tartományi határok kijelölésekor lehetőleg eltekintettek a korábban nem a német törzsterülethez tartozó közigazgatási határok követésétől.

Lehet, hogy nagyon paranoiás vagyok, de a mostani orbáni elképzelés félelmetesen erre hajaz, mint ahogyan a kétharmados kormányzás is – nem jogi hanem tartalmi értelemben – szinte megegyezik a Führer rendeleti kormányzásával. Hitler sem ment bele semmilyen kormányalakításba, míg nem látta esélyét az abszolút hatalom megszerzésének, és Orbán is csak egyszer akart nyerni, de akkor nagyon. Sorolhatnám még az erőltetett államosítást, az oktatás ideológiai átalakítását, a közigazgatás központosítását, a média bedarálását, de ezzel Orbán még a bajuszoson is túltesz. A saját Völkischer Beobachter-ét, a Magyar Nemzetet már nem nézi jó szemmel, egy kis szar került a propellerbe, de Isten segedelmével bizonyára ezt a nehézséget is legyőzi. Ennél mutatósabb egyezést mutat az ellenzék jogi vegzálása, amely az ismert előzmények után most az újabb választások előtt új erőre kapni látszik, ügyészségi asszisztenciával, és ennek is megtaláljuk az előzményét.
600full-pink-floyd_-the-wall-screenshot
Walter Buch birodalmi vezető, a NSDAP legfőbb bírája azt mondja “Faj és jog” című értekezésében: sekélyes igazság az, hogy ami az egyiknél helyes, az méltányos a másiknál is. Sokkal nyomatékosabb a szó: ha ketten ugyanazt cselekszik, az nem ugyanaz. A jogállam liberális felfogása elsősorban az egyesek szabadságjogainak alapvető biztosítását kívánja meg. A nemzetiszocializmus nem a magán-szabadság és jogérdekeket helyezi jogrendjének előterébe, hanem a népközösség javának biztosítását…messzemenő következtetéseket nem vonnék le, de azért mégis. Ám vannak újabb jelek is.

Ha az előző négy évet forradalomnak neveztük, akkor egyszerűen nincs elég erős kifejezés arra, ami most következik – beszélt egy, a Miniszterelnökségen zajló tervezésre rálátó forrás arról, hogy milyen nagyszabású bejelentések, új folyamatok várhatóak az önkormányzati választást követő napokban. Két, a kormányfővel kapcsolatban álló forrás is azt állította, Orbán Viktor egyre türelmetlenebb, alig bírja kivárni, hogy véget érjen a választási kampány, és kormánya nekikezdhessen a nagy rendszerek átalakításának. A kormányzati apparátus is lebénult attól, hogy még a miniszterekkel, államtitkárokkal sem közlik, hogy mik lesznek a harmadik Orbán-kormány csapásirányai.
4242768_6b6e347f07a4a647c49ccca1393d98e7_wm
Idáig a szervezeti keret, most meg a lélekrablás előkészítése kezdődik el, mert mire másra vélhetnénk az újabb területfoglalást. Megalakult ugyanis a Kulturális Alapellátás Kerekasztala húsz szervezet képviselőinek részvételével Budapesten azzal a céllal, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb rétegeket érjen el Magyarországon. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere az alakuló ülésen kijelentette: a kulturális alapellátás lényege, hogy a kormány nem szeretné, ha Magyarországon bárki minőségi kultúra nélkül élne. A lelkész hangsúlyozta: a cél az, hogy ne legyen olyan iskolás Magyarországon, aki intézménye szervezésében évente legalább egyszer ne lásson klasszikus koncertet, színházi előadást vagy kiállítást. Célcsoport a közép- és a nyugdíjas korosztály is, mert a kultúrának közösségfejlesztő funkciója van. Balog felidézte, hogy az állami szolgáltató rendszer átalakulása évek óta zajlik, és a folyamat „alkalmasabbá tesz minket egységes rendszerbe szervezni a kulturális ellátást, elsősorban az iskolarendszer, de a családok számára is. Ilyen korábban Magyarországon nem volt”.

Ilyen tényleg nem. Jönnek a szervezett kultúra-látogatások az állam által jónak tartott izékre, általa finanszírozottan. Azt kapod, amit én akarok jelszóval, öröm- és hálakönnyeket hullajtva. Közbevetés. Amikor az amerikai csapatok szétkúrták a náci rezsimet, azt tapasztalták, hogy ellenségeik tizenéves kölkök, akik szeméből csak a gyűlölet süt, mert részt vettek abban az agymosásban, amely végül rommá változtatta azt a hazát, amelyet védeni küldötte őket a vezér. Amikor elfogták őket, keményen néztek a kamerába, némelyikük azért pityergett. Dráma volt az egész. Párhuzamot vonni nem akarván teljesen, de ezt tervezik velünk. Átalakítani a tudatot, nekik tetszőn, amire utal a közoktatás ideologizálásától kezdve az egész maszlag, amit kitaláltak nemzetileg, és a jelek szerint mindegy, hogy emiatt a fél világ hörög, mindez nem érdekli a nemzetvezetőt. Hagymázas álmai haladnak előre, és a hülyemagyar, mint autóban bólogató műkutya, asszisztál hozzá.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum