Megint, és szokás szerint beleszaladt a közmédia egy nagy pofánverésbe. Nem tanulnak semmit sem, lelkük rajta, meg azoké, akik kialakították azt a helyzetet, amelyben ezt megtehetik. Az „Itthon vagy – Magyarország, szeretlek!” című , az elmúlt hét végén vetített giccsparádé nagyjából hatszáz millióba került, de a legnézettebb adására is csak kétszázhatvannyolc ezren voltak kíváncsiak. Idén tehát még spóroltak is, tavaly ugyanis egymilliárd forintból fosták ki ugyanezt, és most is csak azért került kevesebbe a rengeteg helyszínen felvett parádé, mert idén csak egynapos volt. Baj van? Ugyan, belefér – szerintük. Csak ne hazudnának, de ez méla kérés, hiszen a vérükben van már.
A szombatot egyébként – nem meglepő módon – az RTL Klub nyerte meg az X-Faktor nagyjából 1,9 millió nézőjével, de a hétvégén jól teljesített a TV2 két műsora, a Sztárban sztár és a Bumm! is, az előbbire 1,7 millióan, az utóbbira 1,2 millióan voltak kíváncsiak. Az MTVA ehhez képest olyan közleményt küldött ki, amelyben 1,7 milliós nézettségről számol be – egyszerűen összeadta az egyes műsorszámok nézettségét, ami azért csúsztatás, mert valószínűleg ugyanaz az egy-kétszázezres nézőtábor követte az összes programot. Emellett a 268 ezres csúcsszámot is feltornázta 792 ezerre, miután azokat a nézőket is beleszámolta, akik csak másodpercekre, akár véletlenül kapcsoltak abban az időben az M1-re.
Tehetik nem? Szerintük igen, csak a nézőt nem kéne hülyének nézni, de ez csak folyomány. A hatalom annak tartja a polgárokat, így televíziója is megteheti ugyanezt, a baj az, hogy azokat nézi debilisnek, akiknek a pénzéből él. A közmédia is jócskán kivesz a büdzséből, így áttételesen az adózók zsebéből, de ez láthatólag nem zavarja a Fidesz-t. A négymillió adófizetőnek fejenként húszezer forintjába került tavaly a közszolgálati média fenntartása, a nézettségi adatok viszont meglehetősen szerények. Az M1 tavalyi főműsoridős közönségaránya a Nielsen adatai szerint a teljes lakosság körében 8,3 százalék, míg a 18-49-es célcsoportban mindössze 4,7 százalék volt. Egyik legnézettebb produkciójának pedig az augusztus 20-i ünnepi tűzijáték bizonyult. A nép tehát mégsem tökhülye, pedig mindent megtesznek érte.
Megvan ennek a metódusa, nagyban már rég kidolgozták a totális hülyítés módszertanát. Aki ma a közmédiából tájékozódik, olyan világba csöppen, ahol derűs életmesék, közmondások, szólások és megnyugtató hírek virágai tenyésznek. A gazdaság, mint a kilőtt nyílvessző, a politikai kérdések mérlegre téve, pozitívan eldöntve; a polgárok hétköznapjai, mint a régi kifestő képeken, és a vidám locsogás egy celebbel éppen annyit ér, mint a beszélgetés egy akadémiai nagydoktorral. A hírszerkesztő, mint a farkával sepregető róka tünteti el a valóság sötét nyomait. Nehogy már valaki átadja magát a rosszkedvnek, morcoskodásnak, amikor végre jól mennek a dolgaink nyolc borzalmas év után. A néző cukormázzal bevont képet kap Magyarországról, rengeteg információ pedig el sem jut hozzá. Mintha másik országban élne.
Ennek ellenére, vagy éppen ezért mégis bőséges a hívők tábora, ami végtelenül abszurd. De nem tudom, hogy érik meg ezek az emberek a felnőttkort egyáltalán. Ahhoz, hogy ezt az egész Fidesz-trutyit valaki bármennyire is komolyan vegye, olyan mérhetetlen sötétségnek kell a fejében lakoznia, amivel gyakorlatilag semmit nem képes értelmezni a világ történéseiből, és bármi rossz megtörténhet vele. Számomra felfoghatatlan, hogy valaki mindazt, amit hall, komolyan tudja venni, és még nem esett le korábban egy hídról, szomjasan nem ivott Domestost, nem vitte el a rézfaszú bagoly, és bamba pofájával az élet viszontagságai közt valahogyan elvergődve megérte a harmincat. De megérik, hiszik, mert képtelenség. A szar csillog a vikszolás után, a Nap vidáman süt a temetőkre, hiszen itt minden és mindenki jobban teljesít.
Érvényes már minálunk Noam Chomsky nyelvész híres tíz pontos listájáról kettő bizonyosan. Azaz: az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz. És még: a népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.
A Fidesz-nek kész csapata van a saját tévéjében, ahol a sokaság szellemi szintjét és morális nívóját egy személyben testesíti meg az Obersovszky nevű. Ő a mi állatorvosi lovunk, akitől alkalom adtán az se állna távol, hogy a magyar aranylábúak világbajnoki győzelméről számoljon be, ha azt kívánná a haza és főnöke, aki nem a televízióban, hanem a Parlamentben, hamarosan meg a Sándor-palotában formálja saját torz képére a világot. Ilyen ember a György, és ebből a fajtából nagyon sok van, Duna-rekesztő mennyiség. Amúgy ezt az embertípust az ilyen rendszerek termelik ki. Ahol a tehetséget leváltja a “tehetség” (azaz mi mondjuk meg, ki a tehetséges), ott a szervilizmus életképes stratégia. Ez különösen igaz olyan embereknél, akiknek nincs énképük, így nem probléma ezek után a tükörbe nézni. Ott úgyis alapvetően senki sem nézne vissza, így mindig van hely a “példaképnek”, hogy ezt az űrt betöltse. Kíváncsian várom és figyelem, hogy a csúcsra járatott pátosz gyakorlatilag már a határokig kitolt és kihasznált (nemzeti) giccsfaktor elegendő lesz-e a következő négy évben is a kormányzatot támogató választók ilyen széles rétegének meggyőzésére. Eddig még győzik szusszal, de egyszer csak eljön a Télapó.
Az MTVA összes kiadása 2013-ban 82,9 milliárd forintra rúgott, ez négymilliárd forinttal több, mint az eredeti előirányzat. Nézetnék, de nem megy, Sport-tévévé kéne átalakítani, a futball meccsekre – de csak a külföldi – ugyanis még van némi kereslet, és ez tényleg minden pénzt megér.
Vélemény, hozzászólás?