Orbán Viktor, ha nem ért és nem tud uralni valamit, arra mindig hoz egy törvényt kétharmaddal. Most is azt mondja, ha még mindig többségben lesznek a változást akarók Budapesten – ergo veszít a Fidesz -, megszüntetheti a kerületek önállóságát, helytartókat, vagyis politikai strómanokat fog kinevezni. Mindez nagyon rossz érzeteket kelt bennem. Az ilyen típusú embereket cirka hetven évvel ezelőtt gauleitereknek nevezték, ha mond ez a fogalom valamit. Ha nem, akkor elmagyarázom.
A Harmadik Birodalom egy 1939-es nagyszabású átszervezés után negyvenegynéhány úgynevezett Gauba szerveződött (tartomány, kerület), az átszervezés célja a párt- (NSDAP) és állami közigazgatási beosztás közelítése volt. Ezzel együtt a két struktúra nem teljesen fedte át egymást, hiszen a párton belül létezett határon túli kerület is. A Gau állami vezetőjét Reichsstatthalternek (birodalmi helytartó), pártvezetőjét Gauleiternek (kerületvezető) hívták, a két funkciót leggyakrabban egy személy töltötte be. A tartományi határok kijelölésekor lehetőleg eltekintettek a korábban nem a német törzsterülethez tartozó közigazgatási határok követésétől.
Lehet, hogy nagyon paranoiás vagyok, de a mostani orbáni elképzelés félelmetesen erre hajaz, mint ahogyan a kétharmados kormányzás is – nem jogi hanem tartalmi értelemben – szinte megegyezik a Führer rendeleti kormányzásával. Hitler sem ment bele semmilyen kormányalakításba, míg nem látta esélyét az abszolút hatalom megszerzésének, és Orbán is csak egyszer akart nyerni, de akkor nagyon. Sorolhatnám még az erőltetett államosítást, az oktatás ideológiai átalakítását, a közigazgatás központosítását, a média bedarálását, de ezzel Orbán még a bajuszoson is túltesz. A saját Völkischer Beobachter-ét, a Magyar Nemzetet már nem nézi jó szemmel, egy kis szar került a propellerbe, de Isten segedelmével bizonyára ezt a nehézséget is legyőzi. Ennél mutatósabb egyezést mutat az ellenzék jogi vegzálása, amely az ismert előzmények után most az újabb választások előtt új erőre kapni látszik, ügyészségi asszisztenciával, és ennek is megtaláljuk az előzményét.
Walter Buch birodalmi vezető, a NSDAP legfőbb bírája azt mondja „Faj és jog” című értekezésében: sekélyes igazság az, hogy ami az egyiknél helyes, az méltányos a másiknál is. Sokkal nyomatékosabb a szó: ha ketten ugyanazt cselekszik, az nem ugyanaz. A jogállam liberális felfogása elsősorban az egyesek szabadságjogainak alapvető biztosítását kívánja meg. A nemzetiszocializmus nem a magán-szabadság és jogérdekeket helyezi jogrendjének előterébe, hanem a népközösség javának biztosítását…messzemenő következtetéseket nem vonnék le, de azért mégis. Ám vannak újabb jelek is.
Ha az előző négy évet forradalomnak neveztük, akkor egyszerűen nincs elég erős kifejezés arra, ami most következik – beszélt egy, a Miniszterelnökségen zajló tervezésre rálátó forrás arról, hogy milyen nagyszabású bejelentések, új folyamatok várhatóak az önkormányzati választást követő napokban. Két, a kormányfővel kapcsolatban álló forrás is azt állította, Orbán Viktor egyre türelmetlenebb, alig bírja kivárni, hogy véget érjen a választási kampány, és kormánya nekikezdhessen a nagy rendszerek átalakításának. A kormányzati apparátus is lebénult attól, hogy még a miniszterekkel, államtitkárokkal sem közlik, hogy mik lesznek a harmadik Orbán-kormány csapásirányai. Itt tartunk, és mindenki döntse el maga, hová megyünk. Tájkép választások előtt alig három héttel.
Vélemény, hozzászólás?