A horvátok nem lengyelek?

Megbomlott a világ orbáni rendje, illetve dehogy. Épp most teljesedik ki teljes szépségében, mert már megint bántják a jómagyarembert. A civilekkel történő baszakodás (is) kiverte a biztosítékot a nem illiberális oldalon, és újra belepofáznak a szittya tudatba, CÖF kell ide előbb-utóbb, úgy tűnik. A Norvég Civil Támogatási Alap ügye Brüsszelben is egyre komolyabb értetlenséget és ellenreakciókat vált ki, eddig több száz civil szervezet írta alá azt az Európai Bizottságnak címzett petíciót, amelyben azt sürgetik, hogy az EU álljon ki végre az egyesülési jog szabad magyarországi gyakorlása és a civilek zaklatásának megszüntetése érdekében. A napokban felmerült az is, hogy az Ökotárs Alapítványt Szaharov-díjra jelölik. Az 1988-ban alapított díjat az intolerancia, a fanatizmus és az elnyomás ellen harcoló kivételes személyiségek, csoportok vagy szervezetek nyerhetik el, az eddigi díjazottak között volt Nelson Mandela és Alexander Dubcek. Itt tartunk tehát, a fentiek alapján Dél-afrikai szinten, és ebben lehet is valami, ha a romákat tekintjük: még nem apartheid, de még lehet, ha el nem basszuk.
mga_kep_0_13591977911179
Sokan éppen ezért nonszensznek tartják, hogy ebben a helyzetben Magyarország jelölhesse azt az európai biztost, akihez többek között a civil szervezetek kérdésköre is tartozna, és véleményüknek Navracsics Tibor meghallgatásán is hangot kívánnak adni. Sőt, tüntetni is akarnak az új jelačićok. Ezt az úriembert ismerjük ugye: Josip Jelačić Bužimski magyarul: Jelasics (vagy Jellacsics) József szlavóniai horvát születésű császári-királyi táborszernagy, a Katonai Mária Terézia-rend parancsnoki fokozatának birtokosa, horvát bán. A Jelasics névformát Petőfitől kapta, aki megpróbálta leegyszerűsíteni a nevet a magyarok számára. Nekünk jött a seregével picinyt a mi nagy szabadságharcunkban. No, de mindegy.

Ez a sorsunk a mostani kurzus alatt, ez már bizonyos. Aki keresi a pofonokat, jobbára bele is szalad, mert most a horvátok fenekednek. Magyarország zágrábi nagykövetsége elé szervez tüntetést a huszonöt horvátországi civil szervezetet tömörítő Crosol szövetség, amely nyílt levélben tiltakozott az Európai Bizottságnál és az Európai Parlamentnél Navracsics Tibor kulturális, oktatási és ifjúsági EU-biztossá való kinevezése ellen, és szót emelt a magyarországi civil szervezetek vegzálása ellen is.

A horvátok megdöbbentek Navracsics EU-biztosi jelölése hallatán, mondta Gordan Bosanac, a Crosol vezetője. A Dalje.com szerint azt is hozzátette, hogy a jelöléssel párhuzamosan a magyar kormány a magyar emberi jogi és korrupcióellenes szervezeteket szorongatja azzal a magyarázattal, hogy a kormány ellen dolgoznak, és titokban az ellenzéket finanszírozzák. A szövetség egy másik képviselője, Rada Boric azzal is vádolta a kormányt, hogy megtiltotta több női szervezet támogatását is a norvég alap forrásaiból. A portál felidézte, hogy a Crosol nyílt levelet küldött a Navracsics kinevezésével szembeni aggályairól az Európai Bizottság és az Európai Parlament vezetőinek.
imageCAMTX5ZQ
Szép, nem? Nem. Javasolnám a CÖF-nek egy zágrábi kirendeltség létrehozását (pénz nem akadály, ugye), hogy a déli szlávok legalább olyan megértőek legyenek a negyedik birodalomhoz – az egész nagy Kárpát-medencéhez, ami színmagyar -, mint az északabbra lévő testvéreink. Buszokat lehet szervezni, közelebb is van Budapesthez, autópályán pár óra, csak egy ugrás, mint a Sugár. Aztán lehet masírozni a horvát követség elé, hogy ne bántsd a magyart. Mert már mindenki azt teszi, aki nem orosz, nem azeri vagy kínai, tarthatatlan ez az egész, mindenképpen lépni kell. Mint a barackfa tövénél, hogy talpaink egymásba érjenek.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum