Hamis arany, dugóskönyv – celebjeink és az ország szintje

Már megint a Berki, meg a Kelemen, kifogyhatatlan muníció, most épp ezért: pár hónappal ezelőtt ajándékkal kedveskedett kislányának keresztelője alkalmából Berki Krisztián. A kis Natasa Zselyke egy háromkilós, huszonhétmillió forintos aranytömböt kapott édesapjától, amit a celeb Klapka Györgytől vásárolt. Annácska meg dugásainak történetét önti könyv alakba, aztán mindketten csodálkoznak, ha szar kerül a propellerbe, na jó, Berki aranytömbje Klapkát szívatta meg.

Én igazán nem tehetek róla, de valami elementáris erővel vonz az emberi hülyeség, és ezt a politikán kívül leginkább a celebek általuk nagyon kacagányosnak tartott, amúgy meg csupáncsak röhejes életféléje jeleníti meg leginkább a magyar ugaron. Mindegyiktől minden kitelik, hogy a pénzt hozó közfigyelmet valahogyan szinten tartsák, s miközben azt hiszik, hogy nekik most jó nagyon, napról-napra süllyednek bele a szarba, de ha a fejük kilátszik, és még levegőt is kapnak, akkor istenkirálynak képzelik szutykos, kameráknak tárulkozó sorsukat.
92689
Az Édes Élet című kultúrkampfban mutatta a mocskot új nívóra emelő orbánkedvenc tévékettő, hogy a sima heréjű megveszi az aranytömböt. Most viszont a NAV ellenőrzése kapcsán Klapka bevallotta: megrendezett volt a jelenet, valójában egy hungarocelltömböt kínálgatott a műsorban. A NAV nem szarozott, csak annyit közölt, a könyvelést ellenőrzi, és csupán egyetlen számlára voltak kíváncsiak. A Berki Krisztián által vásárolt aranytömb számláját akarták. „Neanőtnézze” Györgynek be kellett vallania, hogy bár a taplónak tartott néző és maga a NAV ellenőre is úgy láthatta, hogy nagy vásár volt, számla mégsincs.

Erre mondta a nemzet zálogosa: „Nem azért, mert adót szeretnék csalni, hanem mert kamu volt az üzletkötés. A stáb egy annyira frissen festett aranytömbbel érkezett, hogy még fogott a festék, nem lehetett hozzáérni, ezért kínáltam tálcán a vevőnek. Az aranytömböt hungarocellből faragták, s egykilósnak akarták eladatni, de mutattam nekik egy igazit, ami sokkal kisebb. Nagyobb viszont nem is létezik kereskedelmi forgalomban. Megkértek hát, saccoljam meg: milyen súlyú lehet a műtömbjük? Háromnak taksáltam, ezért forgatták így. Én egy vasat sem kaptam a szereplésért, reklámcélból vállaltam a felkérést.”

Berki fényezésére majdnem rácseszett a zálogos, a saját maga hancúrgyönyörös rózsaszínűnek képzelt életét kamerán kívül papíron is bemutatni kívánt opuszára meg Annácska készül ráfaragni. Könyvet adna ki aranyom, amelyben azt regéli el a tervek szerint, hogy ki mindenkivel kefélt állítása szerint alkalmanként százezerért. Ha már kurva az ember, és ilyen jól megy neki, akkor befoghatná a botoxos felfújt ajkait, de ő nem. Teregetni akar, amit így prezentál a szart a felszínen úsztató média:
00119720
„Kelemen Anna könyvének ajánlója alapján olimpiai bajnok, bundázó focista, műsor¬vezető és ismert politikus is retteghet a kötet megjelenésétől. Anna telefonja meg is csörrent. – Jól gondold meg! Kérlek! – mondta fenyegetően a telefonomba egy férfihang, azon a számon, amit a hirdetéshez használtam. – Megrémültem, nem tagadom. Nem sokkal később újabb ismeretlen számról érkezett hívás, a gyomrom is görcsbe rándult. De most Szepesi Niki hívott, róla már hallottam a könyvei kapcsán. Megosztotta velem a tapasztalatait, és ha csak a felét kell átélnem annak, amit ő, már az is sok lesz. Megbeszéltük, találkozunk majd – tette hozzá.”

Felkészül Győzike, meg a többi, lesz itt muníció. Aztán szépen, csöndesen kiderül, hogy a falloszok is hungarocellből voltak, sőt, Annácska is, meg a Berki, meg Klapka, sőt, az egész rohadt ország, és átverésileg aranyra pingálták a délibábot. Ez lehet, ha jól meggondolom.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum