Az RTL rohadt nagy lehet: nem fér be a stadionba

Helyhiányra hivatkozva nem engedik be az RTL forgatócsoportját a Ferencváros mai stadionavató ünnepségére, a hivatalos indoklásban az áll, hogy annyi fotós és operatőr jelentkezett, hogy nem tudnak helyet szorítani a kereskedelmi csatornának. Az RTL híradója emlékeztetett: legutóbb a tavaszi választások után lett hirtelen túl kicsi a hely a Fidesz eredményváró rendezvényének helyszínén a kormánnyal kritikus hangot megütő médiumok számára.
rtlhd
Kétarcúvá vált ártunk és ormányunk, hol mindenható furkósbotként viselkedik, máskor – mint most is – a picsogó óvodás képét ölti. Mikor melyik vezet az általa óhajtott eredményre. Amikor hatalomról és lóvéról van szó, akkor beindul az úthenger törvények és alaptörvény formájában megspékelve mindenféle szóvivői szemétséggel, és ez a párosítás rendszerint eredményes is, nem véletlenül darálták le az egész országot. Van, amikor viszont semmire sem mennek a szteroidokkal pumpált ál-muszklijaikkal, ilyenkor játsszák a nem ér a nevem című pamperses játékot, amely óhatatlanul ahhoz vezet, hogy öngólokat rugdosnak, mint most is.

Lazán megúszták volna egy sima egyszeri fikázással, most meg napok óta minden ezzel van tele, és még az is hall róla, vagy olvassa, aki azt sem tudja, mi az a Fidesz és mi fán terem az RTL. De hát miért is lenne másként? A jobb sorsra érdemes FTC első embere a Fidesz pártigazgatója, aki nem nagyon szokott gondolkodni, ez már régebben is bebizonyosodott. Pedig milyen szépen indult a történet: emlékezhetünk rá, annak idején maga a vezér is beült(állt) az ősfradisták közé, ezt maga a televízió is mutatta. Akkor még nem volt VIP páholyban köpködött szotyi a csókosok körében, az már egy másik kor története lesz.
Picture5
Akkor még a köztudottan ultrajobbos – és magunk közt szólván ultratahó – réteg szavazataira és szimpátiájára volt szükség, begyűjtendő őket a Jobbiktól, és mint a jelek mutatják, ez sikerült is úgy-ahogy. A hatalom meglett, vele együtt az ország pénzei felett való kontrollálatlan rendelkezés lehetősége, így indulhatott el meseország mesestadion-programja. Orbán tudja a bacsói leckét – egyszer majd kérni fogunk magától valamit Pelikán -, csak a mai Magyarországon ez már fordítva működik, most épp a kicsik, ámde nagyhangúak igényét kellett kielégíteni, és ezt nagyon jól tudta magyarbasi, és így is tett, mert előzmények még mindig voltak, hogy fizetni kelljen nekik. Jól jöttek ugye 2006-ban, amikor TV székházat, miegyebet kellett felgyújtani, meg amúgy szőrmentén szétverni a fél fővárost, hogy utána immár majdnem egy évtizede Gyurcsány lehessen a „szemkilövető” szemét, meg perek indulhassanak az amúgy péppé vert rendőrök vezetői ellen. Ki volt ez találva.

Mint ahogyan az is, hogy a friss hatalom birtokában az a Kubatov legyen az FTC elnöke, aki nem is igen titkolt módszerekkel, de módszeresen gyűjtögette az adatainkat Fidesz pártigazgatói mivoltában, és arra is volt érkezése, hogy a szelíd fradistákkal védesse meg a Fidesz székházát a vadállati módon viselkedő egyetemistákkal szemben, élükön egy priuszos bőrfejűvel, aki akkor már a Fradi alkalmazottja volt. Szükség is volt rá, hiszen majdnem összetűztek a velük szemben felsorakozó, savazni óhajtó aranyos nyugdíjas tatával és haverjaival, de ez már történelem.
Fidesz-logo3
Most meg ez a bagázs nem enged forgatni a stadionban az RTL-nek, mert hátha rosszat talál mondani. Tévednek, így sokkal csúnyábbakat fog pofázni, és nem is egyszer. Csak hát ez az indok, hogy nem férnek be az amúgy huszonkétezres építménybe, ez tényleg kiscsoportos szintű. A szocik meg a DK is küldte már el a jó francba a Hírtévét meg az Echot, de legalább fennhangon elmondták, azért, mert nem bírják a pofájukat. Ez így korrektnek tűnik, és mégsem az. Kiderül belőle, hogy egyik oldal sem tud mit kezdeni azzal a médiával, amely nem nyalja a valagát, és ez még annál is nagyobb baj, mint az, hogy az RTL nem tudja friss képekkel alátámasztani naponkénti Fidesz-imáját, de hogy odacsap megint, az ziher.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum