Túlélőtúra: mezítláb a kukoricásban

Ízlelgessük csak: lépfene, fitofotodermatitisz, leptospirózis. Ezek olyan hatalmas, nagy jelentést hordozó szavak, amelyek hallatán az ember hajlamossá válik az imára. Pedig nem a középkorban vagyunk már, ebben biztos lennék, ha egyéb megpróbáltatások miatt – amelyeket mostani hét vezéreink mérnek ránk – nem lennék éppen bizonytalan. Ki tudja, hova visz ez az egész. Van abban valami vátesz-szerű, ami mostanság az átokkal sújtott trianoni határokon belül történik, mintha Mária országa kiesett volna a mindenható kegyeiből. A jótevő szeplőtelen már nem oltalmazza a talpalatnyi bokrétát a kalapon, és ha nem is bibliai, de valamilyen transzcendens csapások, utalások jelennek meg, mintegy jelezve a kiválasztott népnek, hogy rossz útra tévedt. Mintha az igazság órája jött volna el, sorra lepnek meg minket a nyavalyák.
Freas_Frank_Kelly-AHSI49-Animal_Farm-D50
Minden a lépfenével kezdődött, ami tudvalévőleg az antrax lánykori neve, és ilyen minőségében az illiberális terrorista beütésű alakulatok közkedvelt biológiai fegyvere. Nem állíthatnám, hogy veszélynek vagyunk kitéve, hiszen az új világnézet térhódításával kies hazánk demens uralkodója valamint az ő udvartartása közelítő hajlamokat mutat az efféle országok igen tisztelt vezérei és népei felé, ergo, nem lehetünk a célkeresztben. Elfajzások azonban mindenhol előfordulhatnak óhatatlanul, ennek ellenére nehezen hihető, hogy egy dzsihádot hirdető véreres szemű Allah gyermeke a nagy alföldi pusztaságban szétszórta volna a halálos spórákat. Azt már Szíjjártó megelőzte szorgalmas látogatásaival, ezért bizonyos, hogy Isten keze lehet a dologban.

Az állatok hullanak. A kezdeti tobzódás után, amikor a terrorista gyanús marhák tetemeit óvodásokkal és más gyanútlan magyarokkal etették föl, elült az ijedelem, de a veszély nem múlt el teljesen. Nyolc ember kórházba került, a gyilkos hajlamú, kémgyanús tehenek a vágóhídra jutottak, de a halál tovább arat. Több szarvasmarha is elhullott lépfenében az elmúlt hetekben a Tiszafüredhez közeli tanyákon, július 22-én egy már beoltott tejelő pusztult el a tiszafüredi Kisvillongó tanyán. Ez nem lehet véletlen, az elátkozott helynév eleve magában hordozza a lázadás lehetőségét és szellemiségét, de sehol egy Napóleon vagy Süvi, hogy mindent csírájában fojtson el, viszont csapataink harcban állnak. Továbbra is megfigyelés alatt van egy 256 szarvasmarhából és egy 200 húsmarhából álló állomány, valamint a City-Farm Kft. 71 állata. Nem árt az óvatosság.

Másodjára petrezselyem formájában mért ránk csapást az Úristen. A rosseb se, a napszámosokat negyven fokban a veteményesbe hajtó gazda meg még inkább nem gondolta, hogy a növény puszta érintése magában hordozza a romlást. Mint az emlékezetes, július végén ötven ember került égési sérülésekkel kórházba, miután petrezselymet gazoltak egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei kertészetben. A bőrgyógyász a betegeknél fitofotodermatitiszt diagnosztizált, aminek a tünetei súlyosabb esetekben másodfokú égési sérülésnek felelnek meg.

A fitofotodermatitisz akkor alakul ki, ha bizonyos növények – ilyenek a zeller, a petrezselyem, a citrusfélék, a sárgarépa, a füge, valamint egyes ernyősvirágzatú fűfélék – napozás után a bőrrel érintkeznek. A cselédek nem átallottak napozni, miközben a tűző istensugarában hajladoztak, és még fogdosták is a veszedelmes leveleket, hogy szakadnának bele a jódógukba. Ilyet én még nem hallottam, hogy melegben tűzoltókat kéne hívni a zöldségesbe, pedig éltem már eleget. Régen is volt meleg, a petrezselyem se mai gyerek, mégse sült meg senki tőle. Vagy elhallgatták a rohadtak, vagy épp emberként dolgoztatták a népet, ez már sohase derül ki. Mindenesetre gyanúba keveredtek az égi hatalmak.
a-fal
De ez sem volt elég. Most meg, legújabban mezítláb tapodtak a népek a hugyos földben, aztán elkerekedett a szemük, hogy ebbe az élvezetbe bele is lehet halni. Az újabb agresszor neve leptospirózis. Hányinger és hasmenés, rosszullét és negyvenfokos láz, ezek voltak a tüneteim, amikor a család orvost hívott hozzám – mesélte egy napszámos a Szoljon.hu-nak, ami azt írja, hogy hét embert is kórházba szállítottak, miután egy kukoricaföldön dolgoztak. A lap szerint jelenleg öt embert tartanak megfigyelés alatt a debreceni és a karcagi kórházban, akik feltételezhetően leptospirózissal fertőződhettek meg.

A leptospirózis egy ritka és súlyos fertőző betegség, az ember akkor kaphatja el, amikor fertőzött állatokkal, vizeletükkel, vagy azzal fertőzött földdel, illetve vízzel kerül kapcsolatba. A betegség 4-16 napos lappangási idő után hirtelen kezdődik, és az egész szervezetet támadja meg: a szem kötőhártyájától a vesékig, a májtól az izmokon át a szívig. Kezelés nélkül az esetek fele halállal végződik. A lapnak nyilatkozó férfi szerint mivel a nagy esőzések miatt fel volt ázva a talaj, mezítláb dolgoztak a kukoricaföldön. Az orvosok szerint a lábukon lévő kisebb horzsolásokon, sebeken keresztül fertőződhettek meg. A férfi állapota kritikusra fordult, miután a betegség megtámadta a szívét, és szívritmuszavarai lettek.
Meditacio-az-uressegtol-valo-felelem-eloszlatasara
Itt tartunk épp, és nem tudható, milyen meglepetéseket rejt a jövő. Túl sok jóra nem lehet számtani ebben a munkaalapú társadalomban, hiszen nagyon helyesen itt a féllábúnak és a világtalannak is dolgoznia kell, ha élni akar. Mondjuk a féllábú épp kedvező helyzetbe is kerülhet, ha a jóakaratú munkafelügyelő a susnyásba tereli. Ötven százalékkal kisebb az esélye arra, hogy kisebesedett talpán keresztül mindenféle fenék kúsznak fel egészen a szívéig. Az tehát épségben megmarad, hacsak addig másféle férgek föl nem zabálják teljesen.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum