Konszenzus? Ugyanmá!

Amikor a Fidesz még az országgyűlési választásokon szarrá nyert mindent, az agyonvert oldal nyuszi mód azzal próbálta vigasztalni magát, hogy az újabb négy éves ciklusban minden másképpen lesz, mint az ámokfutó előzőben. Volt ebben némi remegő logika, amely azt sugallta, hogy már mindent lenyomtak a nem fideszbérencek torkán, ennél több és rosszabb aligha jöhet. Tévedtek, a Fidesz görcsösen ragaszkodik a kétharmadhoz, amely egy sajátos konstelláció miatt alkalomadtán meginoghat.

A jelenleg 199 fős parlamentben ugyanis 133-an tartoznak a Fidesz-KDNP frakciójához, ez pont kétharmad. Előfordulhatnak azonban olyan szituációk, amikor a megválasztott képviselők kétharmadának szavazatára van szükség, és ha ilyenkor Kövér László házelnök vagy valamelyik Fidesz-es alelnök nem szavazhatna, akkor nem lenne meg a tuti. De ez nagyon kell nekik, ergo, készülnek még olyan lépésekre, amelyekhez kell a nép eget rengető felhatalmazása, már be is lengették úgy szőrmentén Orbán lehetséges köztársasági elnöki pozícióját és ambícióit, amikor Áder elhúz a sunyiba. De nem egyszerű elnök lenne hagymázas álmaiban, olyan Putyin-féle, azaz, alapjaiban óhajtja felrúgni az általuk kőbe vésett alaptörvényt, fölforgatva mindazt, ami a rendszerváltozás során és után konszenzussal kialakult. Elnöki irányítást képzel országa fölött, és hogy a látszat megmaradjon, alaptörvény-módosítás is születik(het), mert kétharmad, ugye, s mivel ez inoghat nem várt helyzetekben, elindult a négy éve megszokott gépezet Rogán Antal alcsicska vezényletével.

Rogán a házszabály módosítását kezdeményezte, ezt már tárgyalja is az új Országgyűlés. A javaslat hatályon kívül helyezné az üléseket vezető elnök szavazásokra vonatkozó szabályait. Az elmúlt huszonnégy évben, amióta a demokratikus úton megválasztott képviselők ülnek a Parlamentben, az volt a szabály, hogy egy kivétellel a levezető elnök soha nem szavaz. Csak akkor, ha a szavazás döntetlen, ilyenkor pedig az elnök szava dönt, aki legtöbbször a saját frakciója felé szavaz. Rogán a beterjesztett módosítójával szavazati jogot adna a mindenkori levezető elnöknek, mondván, a mostani szabályozás antidemokratikus. Ezen változtatna Rogán, hogy a kétharmad mindig kétharmad legyen.

Milyen érdekes helyzet ez, az elmúlt ciklusban nem kellett ezért kaparni, most meg, hogy az ország már nem is fülkeforradalmat, egyenesen fülke-világháborút csinált, kell a kampó a hatalom megtartásához, még jobban bebetonozásához szükséges kiskapu, amellyel Atlanti Falat építenek, holott D-napnak nyoma sincs. Hiába, a diktátorok mindig félnek, az első jelek mutatkoznak, már a látszat sem kell, odaveszett a hajdan – nagyon régen – megvolt elegancia.

Pedig a politikában az elegancia ritka erény, bár egy magát polgárinak nevező párt adhatna a polgári erényekre. „Nem elegáns” – mondta ki véleményét az Európai Néppárt bizottsági elnöki jelöltje, Jean-Claude Juncker, amikor is Orbán kijelentette, nem támogatja jelölését. De a Fidesz korábban sem adott sokat az eleganciára – alkotmánymódosítás, ha a „taláros testület” elmeszeli a 98%-os végkielégítéses különadót, a törvényjavaslatok egyéni képviselői módosító indítványokkal történő módosítása (hogy elkerüljék a kötelező parlamenti vitát), a választási szabályok módosítása 2013. január 1. után, pedig a Fidesz törvénybe iktatta, hogy olyan nem lesz, etc. Na majd most, ha jön a konszolidáció, hisz a „nem elegáns lépések” indokaként a sürgető törvényalkotási munkát hozták fel a fideszesek legtöbbször. Konszolidáció? Orbán Viktor így kommentálta a kifejezést: „A konszolidáció a gyávaság szinonimája”. A harcos pedig – mint magát aposztrofálja – nem lehet gyáva. Tiszta sor: az lesz, amit akar, és teheti.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum