Felcsút tabu

Felcsúton, az új stadionban betiltották a politikát, nem lehet szidni Orbánt, igaz, a kiskáté szerint Gyurcsányt se. Ilyen is csak Magyarországon lehet, mint oly sok más hungaricum – pálinka szlovák beütéssel -, mert most lő- és szúrófegyverek, robbanóanyagok és tiltott önkényuralmi jelképek mellett „aktuál politikát” is tilos bevinni Orbán Viktor stadionjába, amint arról a felcsúti aréna házirendje igyekszik dirigálni az arra tévedőt.

De azért kíváncsi leszek, mi történik, amikor a Fradi, és az ő „B” közepe erre a vidékre jut, és indul majd a vonat, igaz, nem a kicsi, mint Viktor kedvence a környéken, hanem a marhavagonos. Ez a jövő, de szorítóbb problémák is vannak. Éppen most az a kérdés, hogyan viszem én be a politikát a stadionba, testem mely részében, köpönyegem mely szegletében rejtegetem, mint a malacot, ravasz dolgok ezek.

Az nem tudható, kinek az ötlete volt a tiltás, illetve, hogy mivel büntetik majd, aki mégis politizál, ilyen még nem volt Magyarországon eddig, de ezt is megértük, meg azt is, hogy Szöllősi György (ennek az egész hóbelevancnak a sajtósa), valaha volt újságíró, ma valagnyaló onnan a végekről, ahol tilos politizálni, megmondja a tutit, hogy mért nem:

„A politikai megnyilvánulásokat a futball nemzetközi szervezetei, a FIFA (Nemzetközi Labdarúgó-szövetség) és az UEFA (Európai Labdarúgó-szövetség) is szigorúan tiltják a futballpályákon, s ezt elvárják a nemzeti szövetségektől, így az MLSZ-től (Magyar Labdarúgó-szövetség) is. Ezek a szervezetek nagy erőfeszítéseket tesznek és nagyszabású kampányokat szerveznek a gyűlölet és a rasszizmus visszaszorítására. Bizonyára emlékszik rá, hogy a Magyarország–Izrael mérkőzésen elhangzott politikai megnyilvánulások miatt a FIFA egyenesen zárt kapus rendezést rendelt el a magyar-román világbajnoki selejtezőre tavaly, de nem csak a szurkolóknak, hanem a játékosoknak, edzőknek is tilos mindenfajta politikai megnyilvánulás (mez alá húzott politikai, vallási üzenet, sőt tiltott reklám, stb.). Szélsőséges esetben még a pályára lépő játékos általi keresztvetést is megtiltják egyes világversenyeken, éppen mint másokat sértő politikai megnyilvánulást. Ez utóbbival mondjuk én erős túlzásnak tartom mint ahogy hajlok arra is, hogy – ahogy mondani szokták – a jegy megvásárlásával a szurkoló arra is jogot szerez, hogy kikiabálja a véleményét a játékvezetőről, az ellenfélről, a politikai helyzetről, stb., ám a szabályokat nekünk is be kell tartanunk, s talán nem szükséges Önt győzködnöm arról, hogy minden erőfeszítést meg kell tennünk a rasszizmus, a gyűlölet, a trágárság száműzéséért a futballstadionokból (hiszen a politikai vélemény-nyilvánítás nagyon gyakran a gyűlölet, a rasszizmus és a trágárság megjelenésével párosul). Ezeket a szabályokat természetesen nem mi találtuk ki, mint ahogy a szabályzat kifüggesztése is szövetségi követelmény, ezekkel a feliratokkal, szabályokkal és ábrákkal más magyar pályákon is találkozhat. Mi is egy másutt már használatban lévő szabályzatot használtunk fel, amikor a Pancho Aréna információs tábláit készítettük, ami arra persze nem mentség, hogy mi is két szóban írtuk az egyébként egybeírandó „aktuálpolitikát” :-). (Egy ponton változtattunk a több klub által is használt mintán: a horogkeresztet is feltüntettük a tiltott jelképek között). Amennyiben Ön cenzúrának tekinti, ha egy oktatási intézményben (a Pancho Aréna a Puskás Akadémia területén fekszik egy ifjúsági sportlétesítményben vagy egy sporteseményen tilos politizálni – Európában mindenütt tilos – lelke rajta, de nem hiszem, hogy emiatt szégyenkeznünk kellene, miközben egyébként nem teszünk mást, mint betartjuk a hazai és nemzetközi előírásokat.”

Ez egy válasz volt egy hasonló értetlenkedő manusnak, mint amilyen én is vagyok. Ám mindebből megtudhatjuk, hogy ez a stadion végül is iskola, oktatási intézmény. Meg azt is, hogy olyan kaméleon-szerű képződmény, stadion-iskola-játszótér-kakashinta vonulattal, mikor mely arcát kell mutatni. De ez már Szöllősi baja, ő pofázik a mester helyett, mint akár Gáspár Győző kisöccse, nagy embereknek ugyanis sok dolga van, nem érnek rá kinyilvánítani a tutit. Szöllősi lett Hoppál, Hoppálból Gáspár lett, körbe-körbe mennek a szavak és vivőik.

Bár korábban Gáspár Győző is ki akart szállni az Édes életből, most a TV2 volt a gyorsabb. A csatorna ugyanis kirúgta a showmant, aki nagyon elvetette a sulykot, amikor múlt héten megjelenő lemezén engedély nélkül használta fel a csatorna Édes élet-logóját. „Valóban így van, több mint egy hete egyetlen adást sem forgattak le a bátyámék, de ennek miértjére nem kaptak pontos magyarázatot. Annyi bizonyos, hogy múlt szerdán láthatták utoljára a Gáspár családot a képernyőn a nézők. Nevetségesnek tartom, hogy így bünteti őket a csatorna, miközben nem csináltak semmi rosszat” – mondta a Blikknek Gáspár Zsolti, Győzike testvére.

Viktornak György, Győzinek Zsolti. Egy szint.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum