Rizsa az van

A nemzetvezető most épp Kínában van, ott osztja az észt. Baj ez, mert látszik, hogy nem ebben a világban él szegény, és a hülyeségei elsüllyesztik az országot. Most ezzel kampányol, csak tudnám, miért kellett ehhez elmenni a világ végére.

„Aki a magyarokkal köt üzletet, az az Európai Unió növekedési motorjával kerül kapcsolatba” – mondta Közép-Európára utalva a kormányfő a mintegy 250-300 üzletember – köztük több mint száz magyar vállalat képviselője – előtt. Hozzátette, Magyarország Európa egyik legversenyképesebb gazdasága, ahol komoly termelési központ jött létre, és kiépült egy fontos kutatás-fejlesztési hálózat. Azt is hangsúlyozta, hogy az a cég, amely jelen van Magyarországon, jelen van az 500 milliós EU-s piacon is. Magyarország gazdasági helyzetéről szólva a miniszterelnök emlékeztetett az EU-val folytatott vitákra, majd megjegyezte, hogy a magyar gazdaságpolitikát unortodoxnak szokták nevezni. „A helyzet úgy áll, hogy megtaláltuk azt a valóban szokatlan elemeket is tartalmazó gazdaságpolitikát, amellyel versenyképessé tettük Magyarországot” – jelentette ki.

Hogy nem szakad reá az égbolt. Pedig ilyen egyszerű a valóság:

Elég egyértelmű, hogy ez a barkácsolás katasztrófához fog vezetni. Illetve részben már vezetett is, hiszen a 400 Ft feletti benzinár, a 310 feletti Euro is ennek köszönhető. Ráadásul elég egyértelműen leszarják, hogy a lakosságnak mibe kerül ez a műsor, amíg a fokozódó náci propagandával be tudják tömni a birkák száját, addig szabad a vásár.

Többet nem ér meg már ez az egész.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum