Köszönni, számolni, megalázni

Köszönni tanulnak, elsajátítják, hogy vita akkor alakul ki, ha két vagy több ember nem ért egyet, illetve leírják a számokat egytől ötig. Egyebek mellett ezeket tanulják majd azok, akik a kormány téli közmunkaprogramjának képzésében vesznek részt, és legfeljebb az általános iskolát végezték el. Ez csaknem 48 ezer embert, a képzésben részt vevők felét jelenti. Nekik – „az értékteremtés jegyében” – óvodásoknak, vagy legfeljebb elsős kisiskolásoknak való feladatokat kell megoldaniuk az iskolapadban április végéig. A képzésre összesen 24 milliárd forintot fordít a kormány.

Üljetek körbe egymás mellé, a feladat a következő: „mondd el a nevedet és annak kezdőbetűjével egy rád jellemző tulajdonságot. Például János, a Játékos. Csaba, a Csacsogó”. Ez csak egy, a sok hasonló színvonalú feladat közül, amelyet a képzésre ítélt közmunkásokkal végeztetnek el. Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár tegnapi sajtótájékoztatóján egyebek mellett arról beszélt, a téli közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, 100 ezer embert érintő képzés november 1-jétől április végéig tart, és 24 milliárd forintos európai uniós forrásból valósítják meg. Elmondta, hogy például húszezren államilag elismert, az Országos Képzési Jegyzékben szereplő képzésen vehetnek részt, 29 ezer embernek betanító jellegű oktatást szerveztek, további 48 ezer, legfeljebb nyolc általános iskolát végzett ember pedig úgynevezett alapkompetencia-fejlesztésen vesz majd részt.

Utóbbiak azok, akik jövő tavaszig azért ülnek majd az iskolapadba, hogy az állami tulajdonú Türr István Képző és Kutató Intézet által kidolgozott modulokat elsajátítsák. Az órákon feladatul kapják majd például, hogy „kicsi színes papírral jelezzék, hogy vannak aznap, és hogyan érkeztek a képzésre”. A válaszhoz egy mosolygós napocskás, egy kék felhőkkel eltakart napocskás, illetve egy fehér felhős, esős kép közül választhatnak. A „Hídépítő” feladathoz pedig kiscsoportokat kell alakítani, mindenki kap „egy ív kartonpapírt, 1 db ollót, 1 db vonalzót, és 1 db ragasztót”. Az a feladat, hogy „rendelkezésre álló eszközökkel kartonpapírból hidat építsnek oly módon, hogy mindkét csoport a híd egyik felét építi meg, és a két fél hidat a munka befejezése után kell összeilleszteni”. Ezek a „Ráhangoló, motiváló” tréning tananyagából való feladatok. Az „Újra olvasok, írok, számolok” alapozó fejlesztésben például magánhangzókat kell ismételni, miközben azok kiejtését kell megfigyelni. Ezt az „a”, „i”, „ó”, „e” hangok kiejtését formázó ajkakkal segítik.

Az „életviteli kompetenciák” fejlesztésén belül megtanulnak köszönni a tanulók, és elsajátítják azt is, hogy „nem illik a másik szavába vágni, vagy láthatóan érdektelenséget mutatni”. A káromkodás „visszatetsző, kulturálatlan és többnyire durva, hirtelen támadt indulatot fejez ki, amelyet az illető másképpen nem képes levezetni”. Vita pedig akkor alakul ki – olvasható a tananyagban – ha két vagy több ember nem ért egyet valamiben. Mindez csak néhány példa abból, mit tanítanak több milliárd forintért a közmunkásoknak.

De azok sem jártak sokkal jobban, akik az OKJ-s képzésen vehetnek részt. A kínálat között szerepel például a háztáji állattartó és háztáji növénytermesztő tanfolyam, de tanulhatnak motorfűrész-kezelőnek, motoros kasza-kezelőnek, parkgondozónak, tisztítás-technológiai szakmunkásnak, azaz takarítónak. Ezekkel a képességekkel nem valószínű, hogy a hazai és a külföldi munkaerőpiacon jobb munkavállalói pozícióba kerülnek, pedig erről a célről éppen Czomba Sándor beszélt nemrég.
(Népszava)

Hozzátenni nincs mit: gondoljátok meg, proletárok.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum