Égnek a könyvek – Magyarország 2013

A Magyar Nemzeti Arcvonal nevű náci szervezet „az erkölcsi fertő nevében” tartott egy jó kis könyvégetést – talált rá a 444.hu a csürhe beszámolójára. Az MNA „a tisztító lángon” elégette az összes könyvet, amelyet tagjai a családi könyvtárból el tudtak emelni, de a képek tanúsága szerint volt, aki a zoknisfiók alján lapuló, összeragadt lapú FHM-től akart megszabadulni. A kiadványégetéssel a szervezet tagjai egyfajta tisztító rítust akartak végrehajtani magukon.
nacik1 A baromságot így indokolják az új pogányok: „Amikor a mozgalomnak szenteltük életünket, akkor önként vállaltuk, hogy Krisztus Urunkhoz méltó életet fogunk élni, és törekszünk önmagunk megjobbítására, számos emberi hibánk elhagyására. A tűz fényt gyújt az éjszakában, ezáltal tökéletesen szimbolizálja a fény és a sötétség küzdelmét. Ebben a küzdelemben mindannyian részt veszünk, bár sokan nincsenek ennek tudatában. A fény erősebb a sötétségnél, hiszen ha fényt gyújtunk, a sötét megszűnik a fény közelében. Sokakban él a könyvégetés tabuja, de ez ostoba tévképzet, amit az ország és világhódító háttérhatalom hozott létre. Pedig a nemzetrombolás, az embergyalázó pornográfia, és a bolsevizmus népszerűsítése a szentségtörés.”

Ezt is megértük, Radnóti a bolsevik. Persze egyenes út vezetett idáig, hogy megtörténhetett a felhívás a Magyar Nemzeti Arcvonal nevű náci szervezettől: november 9-én (az 1938-as gyilkos tombolás, a Kristályéjszaka évfordulóján) az ország minden pontján égessenek erkölcsetlen, pornográf, a nemzetet becsmérlő és minden, a “cionista szellemiséget magán hordozó tárgyat vagy nyomtatványt”. Máshonnan nem, Miskolcról azonban kerültek elő képek.
OLYMPUS DIGITAL CAMERA A rendőrség, az ügyészség hallgat. Míg a Fidesz székháznál tiltakozó egyetemistákat be lehetett perelni, míg a Lánchídra molinót kifeszítő, hungarocell Orbán szobrot „ledöntő” aktivistákat, a Parlament előtt tiltakozó LMP-seket meg lehetett bilincselni és el lehetett vinni, és ezek egy szót sem érdemelnek, akkor már nincs miről beszélni. Csurkánál is hallgattak, a Magyar Gárda masírozásánál is hallgattak, most mért tennének másként. Csendben nézik, ahogy elönti a mocsok az országot, nehogy már bántsuk a mi kis náciinkat, mert még szükség lehet a szavazataikra. Ez a nagyon okos elemzők magyarázata, és dugják fel maguknak. Ki kéne jelenteni, hogy fasizálódik az ország, és ehhez bőséges muníciót nyújt a kormány a Kossuth tér átépítésével a negyvenes évek stílusában, Wass Albertek piedesztálra emelésével, a Horthy kultusz újjáéledésének sunyi támogatásával, Trianon emléknappal és sok egyébbel, hallgatólagosan gerjesztve a háttérből a mocsok újjáéledését.

Beérett Orbán gyümölcse. Mert félreértés ne essék, ez az egész nem most kezdődött, hanem 1998-ban, a korona úsztatásával, amikor a magyar népet nem európai nemzetként, hanem valami szakrális elegyként kezdte értelmezni, amelyből egyenesen következett az elborult elmék szaporodása. Nem tesznek semmit ezek a hülyeség ellen, mindez nekik dolgozik. Hatalomtechnikai megfontolások miatt követik el az ősbűnt, amikor hagyják az ordas eszméket szárba szökkenni és kivirágozni, miközben az országot elborítja lassan a sötét náci köd. Másfélmillió hívő pedig lelkendezik nekik, lassan már ütemesen tapsol, és ahogy most kinéz, a választások után – ha lesznek – folytathatják az ámokfutást, az ország legatyásítását és szolgasorba döntését.

Én már elég öreg vagyok, így mást nem tehetek, mint sírok, kiáltozom. A fiam, a menyem és két unokám viszont egy hete kitántorgott Ausztráliába. Már küldött képeket az óceán partjáról vigyorogva, én innen mit küldhetnék neki. Égő könyveket mutató fotókat, hogy tudja, jól döntött. Az egész ország azonban nem mehet el, ezért el kéne dönteni, hogy akarunk-e így élni. Nem kéne már némaként bűnösök közt cinkossá válni, mert egyre inkább szorít a gyorsuló idő.

(Képek: 444.hu)

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum