Hozsanna Baja

Holnap választások lesznek Baján, a 32. számú választókerületben, egy darab – direkt írom így – önkormányzati helyért. Nem akarnék patetikus lenni, de azt hiszem, a végeredmény ismerete után el lehet majd végleg dönteni, hogy a magyar, mint olyan, érdemes-e arra, hogy a saját sorsát irányítsa, avagy tényleg csak arra való, hogy az odakínált járomba belehajtsa jámbor fejét, és várja, hogy a nála nagyobbak döntsenek arról, hogy milyen igát vonjon, és főképp, kinek. Az előzmények ismeretesek: a Bács-Kiskun Megyei Területi Választási Bizottság kimondta, hogy a Fidesz jogsértő módon próbálta befolyásolni a bajai időközi választás eredményét. Ezek a puszta tények. Aztán kitört a balhé. A Kubatov brigád munkába állt a városban, és járta az utcákat hangosbeszélővel, akárha cirkuszba csábítana – persze a maga módján ezt teszi -, és ilyen szövegekkel harsogták tele az utcát: : „Ne hagyja, hogy átverjék és üldözzék! Ne féljenek Bajnai, Gyurcsány, Mesterházy embereitől! Ne higgyen a gyűlöletet keltő Teket Melindának és társainak! A Fidesz megvédi Önt!”
Bajnai GordonMi a jó franctól? Kérdem tisztelettel. Elnéztem a televízióban Teket Melindát, ezt a hozzám képest kislányt, aki józanul, racionálisan, életszerűen nyilatkozott, közben pedig egy fekete autóból vették fel őt, mint ellenséget. Ez a valóság szörnyű, nagyon sok okból is. Nem foglalkoznék én a bajai önkormányzati választással, ha ez az egész ne képezné le azt, mi vár ránk jövő tavasszal. Ez, mint most ott. Lassacskán megjelennek a barnaingesek is, akik annak idején olyan ürüggyel lettek kitalálva a születendő „Harmadik birodalom” védelmében, hogy a kommunistáktól óvják a népet. Valahol itt tartunk. Ott ők fáklyákkal vonultak estelente, itt meg CÖF van. Lidérces egybeesés, mint ahogy az amúgy betiltott Magyar Gárda felbukkanása itt-ott az országban. Én Győrben láttam őket gyülekezni az állomás körül, és hányingerrel vegyes undor, sőt, félelem volt bennem. Egybe tartoznak ezek régóta. Ahogyan öklendezve néztem a HírTV-ben is egy bratyizós beszélgetést, amely a kultúra finanszírozásáról szólt, és minden kiderült, amikor az úgynevezett ballibsi, meg mittudomén milyen néven emlegetett többségről beszélt két agyalágyult, és megállapították: ezek sipítanak, hogy nincsen pénz kultúrára, pedig dehogy, csak nem nekik. Ez a két vagy egy mondat mindent megmutatott arról, mi épült ki ebben az országban az elmúlt három év alatt.

Erről dönt az a szar bajai választókörzet holnapi voksolása, hogy ezt akarjuk-e, akarunk-e másodrendű állampolgárok lenni egy kisebbség mellett, elnézve nekik minden mocskot, amit eddig összehordtak, és amit ezután terveznek, vagy sem. Vagy-vagy. Ez a holnapi történet veleje, amely amúgy alig ötszáz embert érint, és mégis képes a fideszkompánia milliókat költeni rá. Bokros Lajos mondta nagyon bölcsen az egyetlen járható utat az ATV-ben: most ezen az oldalon, ha kell, orrot befogva, de össze kell fogni, ha le akarjuk váltani a diktatúrát. Ha most nem sikerül, ezután sosem.

Ő mondta, nem én.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!