Hülye egy manus vagyok, ez alapvetés, mert már miért is ne kerestem volna fel a Fidesz honlapját. Persze azért, hogy valami képet kapjak arról, hogy ez a réteg hogyan látja saját magát, és ami sajnos ma már egyet jelent vele, mindahányunkat is. Érdekes volt megtapasztalni, hogy az első oldal „Magyarország megvédi magát” szlogenje után még mindig, még most is védik a rezsit, a fő ellenséget a Józsi pofájába vágva, azon heherészve. Klikkelés előtt persze még figyelmeztetnek picinyt, hiszen a látszatra is adni kell, ez a dolog pedig így hangzik, ’mindegyholvagymitcsinálsz, csak add már a redves adataidat. Ez a cél, ez meg a beetetés:
„Adatvédelmi tájékoztató: személyes adataim közlésével és az ,,ALÁÍROM” gombra történő kattintással úgy nyilatkozom, hogy egyetértek a rezsicsökkentés céljaival és hozzájárulok, hogy a közölt személyes adataimat a FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség további kapcsolattartás, véleménykérés, választási és egyéb tájékoztatás, adománygyűjtés céljából, az adatkezeléshez tett hozzájáruló nyilatkozat visszavonásáig kezelje. Tudomásul veszem, hogy a petíció céljaival való egyetértés a közölt e-mail címre érkező megerősítő üzenet megérkezésével válik teljessé. Tudomásul veszem azt a tájékoztatást, hogy személyes adataim kezelésével összefüggésben tájékoztatást kérhetek az adatkezelőtől. A közölt személyes adatokat a FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség nyilvánosságra nem hozza, külföldre és harmadik személynek nem továbbítja. Az ,,ALÁÍROM” gombra kattintással nyilatkozom, hogy elolvastam és elfogadtam az adatkezelési szabályokat.”
(Ezt mondja a lapjuk, és nem hóbelevanc ez az egész narancsvilág, na de igazán, úgy mégis a tartás végett…miatt)
Ha nem lennék rohadt rosszkedvű abban a rendszerben, amely nagyon kezd teljesen maga alá temetni, akkor marha nagyot röhögtem volna „ártunk és ormányunk” kurvajó humoreszkjén, amellyel immár az internet segítségét is hívja a soha kellő számban össze nem gyűlő rezsicsökkentő-védő révületében. Pedig ezt teszi: fejlődőképes a garnitúra.
Eleddig a világhálót csak arra használták, hogy a vezír cipőfűzését mutogassák a tavaszi hóvihar közepette, amint épp elindult Sándorral kimenteni a hó harmadik napján a pirosarannyal felszerelt nejlonzacskós párocskát a mosolygós, hómentes útról, vagy tán a hálaimákat zengő ajvékolások kerültek a netközösség elé, vagy egyéb pápává-avató rigmusokat próbáltak a hívők számára ilyen módon is elérhetővé tenni. Nincs ezzel semmi baj, mindenki azt szarik a netfelületre – még egyelőre -, amit akar. Hogy félreértés ne essék, ezt teszem most magam is.
Ami érdekes az egészben: senki nem horgadt föl azon, hogy immár a neten próbál aláírásokat gyűjteni a kormány adott őrületéhez, a rezsicsökkentés támogatásához. Ez nonszensz, abszurd, és még lehetne sorolni a jelzőket. Viszont – épp ebben ez ügyben – csönd van, éspedig nagy. Adatokat gyűjteni, idegen földről támogatást szerezni az én távhő számlám csökkentéséhez ily módon eléggé zsenánt, és valamelyes kapkodást tételez, mintha nem lenne elég erő a térben, vagy tér az erőben, vagy tele volna a gatya, mert megjelent a „bajnaizsidó” a túlfeli palettán, ahogyan azt Kecskeméten is megtapasztalhatta a nagyérdemű annak idején olyan egyen-táblákon, amelyeket más településeken a városi legendárium szerint köztisztviselők és közmunkások tartottak, akárha május elseje lenne. Volt az is, de ez mellékszál.
A fő vonal az, hogy az ember meglátja, szinte a velejében érzi a cinizmust, amelyet a NER minden társára zúdít. Úgy önti le vele az állampolgárt, mint hugyosjózsi a rettent malacot delír hajnalon a moslékkal. De ez se jó igazán a helyzet megfelelő piktorizálásához. Hazudnak ezek éjjel és nappal, szembe nézve és szemlehunyva, hasba- és kiakasztva. No most: magam éppen nem volnék sem vátesz, sem mindenféle adatokkal bíró nagyhatalmú média, sőt – mit ad Isten – politikát elemző médiaguru, mégsőtebben, és most hangosan mondom: politikus sem, aki, s amely – a mögötte támogatni vélt tömegeket vizionálja minduntalan -, ám pógár vagyok annak minden, ez országban szavatolt nyűgével. Ezért háborodok, ezért hőbörgök, ha már. És most akkor ez is.
Hogy Rózsi néni megmondja nekem a tutit onnan Erdélyből, a rezsimről. A Rezsimről megmondhatja, de kérem tisztelettel: ne mondja, sőt, tovább megyek, és elaszondom a kibertérnek, hogy esze ágában sincs ennek erre a jóravaló asszonynak. Isteni pálinkával – nem ötvenliteressel – köszöntött minket Gyergyószentmiklóson, és jól tartott sok napig. Megkapta érte a pénzét, mi a szeretetét, jól volt. Mint ahogyan az is európai volt, ahogyan ott, helyben, a Rozmaringban kiszolgáltak minket függetlenül attól, hogy honnan a búbánatból keveredtünk abba a világba. No akkor nekem eszembe sem jutott Rózsi néni rezsije. Ősz volt, szép és jó volt.
Nodemármost: aszondja a Mágus és a véle szimbiózisban élő rokon, s ezzel egyúttal megmásíthatatlan vélelmű udvartartása, hogy ím, eljő az idő: ezért felkéri a nemzetet, a magyart, a magyart önmagára halmozó emberkupacot, hogy adja már a becses nevét, egyéb adatait, meg mindenét Pártunkért a neten szerte a világon. Mert ez így megy a NER rendszerében. Nem kevesebbre kér, minthogy éljek bárhol e kibaszott világon, segítsem már őt, és hogy mondjam el – akár Polinéziából -, hogy az jó, amit kitalált már megint hatalmát-mentendő. Meg, hogy nyilvánítsanak véleményt az én távhőmről akárhonnan is, használva a netet. Hogy ne legyek annyira üldözöttnek vélt idióta: arra szorgalmaz, hogy mondják el nekik szentelve magukat oltárukon kiterítve, hogy te vagy az egyetlen mindent oldó megváltó. Úgy vélik, másutt is így megy ez. És ez a baj.
Viszont hozzátoldom: nem, köszönöm. Nem kell Rózsi néni szignója arról, hogy nekem jó legyen, sem az, hogy neki. Mindenki saját magának: hogyha elmegyek hozzá, akkor nála legyek abban a völgyben, ami neki adatott hazaként, és soha a büdös életben sem teszi fel nekem a kérdést, hogy mennyi néked a gázszámlád, fiam? Sokkal inkább megölel, és azt mondja: Isten hozott. Isten hozott, mondja ő, és valahogyan nem tudom felfogni, mikor ment szét ennyire az egész. Most – ha lenne tehetségem hozzá – visszamennék, kérdeznék, és bizonyosan azt a választ kapnám (amúgy kintiül): Le van ez az egész szarva fiam.
Kiss Tibor is elmondja mindezt:
„A nagy dolgokat vedd könnyedén, / az aprókat meg komolyan, / s ne feledd, hogy a kisember / ott vár rád a csónakban. / Simogasd meg a kisembert, / és az ujjaid mentén táncoló halak / pikkelyes mennyországából / harsonaszóból gyönyör fakad.”
„De ne csak az eszeddel figyelj, mert az nem elég nekem. Az egész lelkeddel, vagy mondjuk úgy: a szervezeteddel figyelj rám, akkor jobban meg fogsz érteni. És az idők folyamán egyre jobban, erről biztosítalak.”
(Ő Füst Milán volt)
Vélemény, hozzászólás?