Röviden: Ózdon folyik a harc az éltető vízért, amiből – jó magyar szokás szerint – országos kalamajka kavarodott, hogy stílszerűek legyünk: tegnap már a csapból is ez folyt, szokás szerint megspékelve mindenféle politikai oldalú nyilatkozatokkal, amelyek közül a helyi polgármesteré volt a legvelősebb, aki tömören kábé ennyit jelentett ki, mit ajvékolnak, még senki nem lett rosszul.
Közben meg a negyven fokban olyan helyeken, ahol a lakásokba nincs bevezetve a víz, a kültéri csapokat elzáratta a helyi kormányzó erő, vagy annyira korlátozta a teljesítményüket, hogy öt liter vízért egy óráig köllött nyomni az elcseszett ivókút nyomókarját.
Viszont messziről indulok.
Nagy National Geographic rajongó lévén nem egyszer láttam már egy csodálatos filmet a Serengetiről. (A Serengeti egy kopár szavanna, amely Tanzánia északi részén, a Viktória-tótól keletre fekszik egy körülbelül 30 000 négyzetkilométeres síkságon, és Kenya déli határáig terjed. Délen kiterjedt, síkvidéki füves puszták állnak szemben az enyhén dombos, fákkal gyéren borított északi szavannákkal. A Serengeti tája közepén található a „Serengeti Nemzeti Park”, amely a maga 14 763 négyzetkilométer kiterjedésével a világ egyik legnagyobb és minden bizonnyal legismertebb nemzeti parkjának számít.)
Ebben a filmben leginkább az itt lakók életért való küzdelme domborodik ki, amint a váltakozó száraz és nedves évszakoknak megfelelően elsőként a táplálék – kinek a fű, kinek a másik lába –, másodjára a víz megszerzése a napi fő feladata. A száraz évszakban cikis a helyzet nagyon, elapadnak a vízkészletek, a kevéske itatónál a jámborabb jószágokat szemből a krokodilok, hátulról meg az oroszlánok fenyegetik és szorongatják nagyon, és ebből drámai helyzetek bírnak kialakulni.
Mint most Ózdon.
Az ózdi önkormányzat testülete egy július 27-i döntés alapján a legnagyobb hétvégi melegben a városban több helyen is lezáratta vagy szűkítette a közkutakat a víziközmű-szolgáltatóval azzal az indokkal, hogy a város nem tudja tovább fizetni a vizet. A hivatalos jegyzőkönyv szerint a kútlezárás mellett „a pazarló és illegális vízvételezés megakadályozása érdekében” döntött az önkormányzat. Ez a döntés sok esetben azokat a településrészeket érintette, ahol olyan emberek élnek, akiknek a házába nincs bevezetve a víz, és ez volt az egyetlen lehetőségük vízvételezésre.
A lépés miatt óriási felháborodás tört ki, sokan szegény/cigányellenes szándékokat sejtettek a háttérben, hiszen a nyilvános vízcsapokra a legjobban a város szegénynegyedeinek túlnyomórészt – de nem kizárólag – roma lakosai vannak ráutalva.
Pedig az önkormányzatokról szóló törvény szerint az ivóvízellátás biztosítása önkormányzati alapfeladat, és ezt a feladat-ellátást a közkutak elzárása meghiúsítja. A vízközmű-szolgáltatásról szóló törvény szerint abban az esetben is kell napi 20 liter/fő vizet biztosítani a lakossági fogyasztóknak, ha be van kötve a víz, de a vízdíjat a fogyasztó nem fizeti – ez a közegészségügyi szempontból minimálisan szükséges vízmennyiség.
A polgármester tegnap délután sajtótájékoztatót tartott. Az MTI szerint itt azt mondta: az ipari mennyiségű vízfogyasztásnak akartak gátat szabni, és ez az egész városra érvényes, nem csak részekre, nem koncentráltak a cigánytelepekre. „Az nem megy, hogy amíg az ózdiak többsége tisztességesen fizeti a rezsit, addig mások potyáznak, ugyanakkor a vízellátás mindenki számára biztosított”
Előtte még azt is ki bírta jelenteni, hogy a vizet sokan szórakozásra használják. Ez pedig nem bírt megfordulni sehogyan sem posványos agyamban, mert mi más kép ugorhatott volna belé, minthogy Józsi bácsi ücsörög a nyamvadt ivókút alatt, és vígan dagonyázik. Itt tartunk most, és mindezek idézték elém a Serengeti szívszorító képeit is. Javaslatom is volna a város első embere számára: telepítsen az inkriminált helyekre krokogyélusokat meg oroszlánokat, és egyből elmenne a jóemberek kedve attól, hogy a vízzel szórakozzanak.
Ez így lenne tisztességes, működne a természetes kiválasztódás ősi rendszere, és a rend egyből helyre állana.
„Csak a vágy alaktalan szirénahangja hajt
a dögre vad hiénarajt.
Ahol a halál parfüm illatú,
pokolra hív a randevú.”
(Kiss Tibor)
Vélemény, hozzászólás?