Ez jelentős ország

Czeglédy Csaba szombathelyi frakcióvezető feljelentette Lazáry (szombathelyi) alpolgármestert, mert narkózott, és erre bizonyítéka is van, amelyet átnyújtott a hatóságoknak. Lazáry alpolgármester viszont bevádolta őt. Magyar történet. Vakkomondor is lehetne, az is csak annyi jelentőséggel bírna, mint a most folyó fehérporos szombathelyi Saga. De Lazáry alpolgármester fura mód jár el. A mundért – mármint a pártot, az övét – óvja, de a várost továbbra is irányítani óhajtja furcsamód. Az alpolgármester az MTI-hez szombaton eljuttatott közleménye szerint büntető feljelentést tett jelentős érdeksérelmet okozó, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt ismeretlen elkövető ellen is. Lazáry Viktor a közleményében azt írta: igaza biztos tudatában, saját döntése alapján, határozatlan időre felfüggeszti tagságát a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség szombathelyi szervezetében annak érdekében, hogy a folyamatban lévő büntetőügy ne terhelje a pártot. kokain Hát, fura egy fölfogás: a pártot nem terheljük, a városunkat igen, azt a föladatot el kell látni, törik, vagy szakad. Azt pénzben mérik ugyanis, az maradhat, az nem okoz lelki válságot, hát, egyem a zúzáját, ez biztosan így helyes. Nem állom meg, hogy újra meg ne említsem, de magamat szimpla helyi televíziós adásbéli kijelentésért, amikor O.V. istenkirályt szapultam egy csöppet, mi lett a vége. Ha van idejük, meg energiájuk, meg lehet nézni a HírTV archívumában. De nem is ez a lényeg igazán. Jelentettünk megint, magyarok, fölfelé, a hatalomnak, bűzöcske van, eredményecske nem lesz. Az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs szolgálata e hét csütörtökön az MTI megkeresésére megerősítette, a Nemzeti Nyomozó Irodát jelölték ki, hogy folytassa le a nyomozást abban az ügyben, amelyben Lazáry Viktort egy videofelvétel alapján drogfogyasztással gyanúsította meg a helyi önkormányzat szocialista frakcióvezetője.
Annyi tán, hogy széthugyozzuk a rendőrségi palota falát, mint tette azt annak idején a tábornok, vagy perbe fogunk rendőri vezetőket, mert úgy tartja úri – móriczi-féle – rokonok kedvünk. Úgy az 1930-as évektől kezdve megy ez a jelentősdi, még a németek is csodálkoztak a magyarok ebbéli buzgalmában, aztán Rákosi és az utánuk jövőek sem maradtak le, és úgy tűnik, ezt nem lehet feledni. Valami mongol vér lehet a mozgató erő, és így kornyulunk le ezer éve, ha már ez a dátum. De az a baj, hogy nem tudvalévő, kinek van igaza a jelentgetők közül, mert hogy a mi bíróságunk ebben nem tesz igazat, az ziher. Abban azonban biztos vagyok, hogy Czeglédy a nyerő. Csak a bukmékerek most még mást diagnosztizálnak.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum