Pók a falon

Mindenkit megdöbbentett Orbán, amikor Magyarország átvette az EU soros elnökségét, s ő ebbéli minőségében békegalambosat játszott. Röpködött egyik diktátortól a másikig, jó eséllyel azért, hogy rá figyeljen a világ, mert az akció akkor erről szólt, ahogyan a mi kedves vezetőnk farigcsálta a maga furcsa szobrát. Erre az időre volt tehető, hogy bár az ország, amelynek szerencsétlenségünkre az első számú embere ő, ezer sebből vérzik, de az ezzel való foglalkozás már nem ütötte át az ingerküszöbét. Minket manapság Nagy Márton vált meg.

Amúgy a magyar uniós elnökségnek voltaképp ez a botrányba forduló ténykedés volt az egyetlen látható aktusa, úgy telik el a fél év lassacskán, hogy egyéb emlékezni való nincsen is. De talán mindnyájunknak így a jobb, illetve Európának még inkább, hogy valamiképp sikerült átvészelnie ezt az időszakot, amely a soros elnök részéről arról szólt, hogy teli pofával szidta azt a közösséget, amelynek kis időre papíron a vezetője volt, és gyűjtögette a patrióta seregét ahhoz, hogy a hatalmat velük végképp átvegye.

A dolgok azonban szerencsére nem úgy működnek, hogy gyere cipó, hamm, bekaplak, ilyképp ez a fura időszak úgy vonul be a történelembe, mint amikor Orbán a folyosón kávézgatott, hogy az érdemi dolgokat ne zavarhassa. A nyárhoz képest az év végére annyi változott, hogy Trump nyert a nagy vízen túl, amitől a mi kis hörcsögünk abba a kényszerképzetbe keveredett, hogy a szalmahajú oldalán újra csillogni tud, mint annak bizalmasa és európai jobbkeze. Ez a kezdeti álom is illanóban van azonban, a rivaldafényt azonban hősünk erősen igényli.

Voltaképp ez a minden, amit akar, s efelé mutató aktus volt, hogy nemrégiben elszaladt Trump Mar-a-Lago-i birtokára, ahonnan olyan képek érkeztek, ahogyan a kedves vezető Muskkal diskurál úgy, hogy a félőrült milliárdos nyakában lovagol annak tucatnyi gyereke közül egy, mint egy házibulin. A cél is voltaképp ez volt, megmutatni a világnak, hogy Orbán a legbelsőbb körökhöz tartozik a leendő új amerikai adminisztrációban. Pertu velük és hátbaveregetős haver, igazi nagy ember a kétséges hatalmasságok között.

Annak a látogatásnak sem volt egyéb célja, mint a mostani nyüzsgésnek, mert mintha az idő körben forogna, és nyár volna megint, az amerikai látogatás után már Putyinnal telefonálgatott, most meg Erdoganhoz röpül. Ismét csak kétséges alakokkal fényezi magát, mert ennek a nyüzsgésnek, a pók a falon futkorászásnak más haszna nem igazán látszik. És az is hasonló, hogy most is békét óbégat, ám most már csak karácsonyi tűzszünetet. Mint kitetszik, leadott az igényeiből, de a célnak ez is megfelel.  

Ezzel a békével úgy van Orbán, mint Nagy M. a gazdasági növekedéssel, hogy kitartóan és rend szerint kudarcosan kell mondogatni, s amikor rajtuk kívül állóan, de mégis bekövetkezik, akkor fel lehet kiáltani: na, ugye. Mint a NER örök igazsága. Viszont most még más a hibás: „A magyar EU-elnökség végén újabb erőfeszítéseket tettünk a béke érdekében. Javaslatot tettünk egy karácsonyi tűzszünetre és egy nagyszabású fogolycserére. Milyen szomorú, hogy ezt Zelenszkij elnök a mai nap során egyértelműen elutasította és kizárta. Mi megtettük, amit lehetett!”

Íme, hölgyeim és uraim, a békegalamb tehetetlensége, akinek erőfeszítéseit ördögi összeesküvések teszik lehetetlenné. Innen nézve azonban nehezen értelmezhető az út Erdoganhoz, ami bevallottan is csak villámlátogatás lesz, mert pénteken következik a kossuthi szeánsz, ami kihagyhatatlan. Mert ha fölvetettük, Magyarország sorsával hősünk nem foglalkozik, módosítanunk kell a dolgon: igen. Egyetlen parasztvakítást sem hagyna ki, de a törődés csupán ennyi, igaz, nekünk ez is sok.

Meg most már Európának is az ő elnöksége, ami az év végével véget ér, s jöhetnek a szürke hétköznapok. Rossz kilátásokkal, hiszen, mint hírlik, Trump mint aktuális kedvencet (házikutyát mintegy), Orbánt lecserélte az argentin elnökre, rá hivatkozik és mutogat, orbáni szempontból tehát nem lesz ennek jó vége. Ha volna öntudata és önbecsülése, akkor ezen a ponton jönne rá, fölösleges volt az amerikai valagat nyalni, mert hosszú távon ezek szerint nem kifizetődő. Rövid távon sem volt az, de a horizont odáig sem terjed. A sarki kocsmáig igen.