Semjénimum

Ha hiszünk miniszterelnök-helyettesünknek, azaz Semjén Zsoltnak, akkor a 2026-os választás már most eldőlt. S ami a legjobb, a rezsim bukását hozza majd az akkori tavasz, ugyanis nemzetünk fővadásza azt az alapvetést tette vasárnap, hogy aszongya: „Ha nincs erős KDNP, nincs erős Fidesz-KDNP szövetség, és nincs győzelem 2026-ban”. Innen látszik, milyen egyszerűek a dolgok, és az is, hogy akkor nekünk már más dolgunk sincs, mint a körmünket reszelgetni, meg vicceket mesélni a szomszédnak.

Állításunk igazolásául azt adjuk elő, hogy a KDNP mint olyan, soha a büdös életben erős nem volt, ha állagát meg szeretnénk határozni, akkor a potyautas lenne a legmegfelelőbb. Illetve tán egy élősködő, amely csücsül a Fideszen, de nem a vérét szívja, hanem halad annak monolit tömbjével együtt valahová mindenféle önálló entitás nélkül. Ha úgy tetszik, KDNP önmagában nincsen is, hanem a Fidesz térdre csuhások tagozata, s épp ezért vele kapcsolatban az egyetlen kérdés, hogy nem szégyelli-e magát. A jelek szerint nem.

Hanem inkább folytatja. De, hogy mit, az még így is nehezen kihüvelyezhető, mert az volna az egyetlen biztos támpont létezésének igazolására, ha legalább egyetlen egyszer önállóan megméretné magát, de ilyen nagyon régóta nem volt, és soha nem is lesz. Semjén helyében ebből fakadólag megpróbálnánk kicsit visszafogottabbak lenni, ehelyett azonban a fővadász azt hangoztatja, ez a pártszimbiózis az évszázad legsikeresebbike, amivel vitatkoznánk. Az MSZMP ugyanis többször nyert, van még mit tanulni tőlük.

Ugyanakkor az is érdekes, hogy a nevében – de cselekedeteiben nem – keresztény párt létjogosultsága egyáltalán igazolható-e, ugyanis mindenféle számolások és felmérések szerint a magyar társadalomból a kereszténység mint olyan kezd kikopni. Illetve megengedve maximum a hívek az egyháztól csömörlöttek meg, s ez a párt, amely a papsággal oly meleg viszonyt ápol, nagy valószínűséggel hasonló megítélés alá esik. De ez mérhetetlen, hiszen, mint láttuk, a KDNP-t önmagában senki nem vizsgálja, maximum az ÁSZ.

Amúgy azt ezen a ponton ki kell jelentenünk, a magunk részéről egyáltalán nem élcelődünk ezen a KDNP-n, sem Semjénen, hanem olykor iróniával fűszerezett objektivitással nézzük azt, amit létezésük igazolására előadnak. Ez önmagában is megáll egy gyenge kabarénak, ahogyan az volt a vasárnapi tisztújításuk is. Ezen, mint sejthető volt, Semjén újabb öt évre kapott bizalmat attól a néhány tagtól, így az újraválasztása után adta elő, amit előadott a mi legnagyobb gyönyörűségünkre, és nemzetünk javára.  

Hogy maga a fővadász miért érdemelte meg az újólagos bizalmat, az is egy fogós, ravasz kérdés, hiszen egyéni teljesítménye annyi volt, hogy későn fekvő típus. Ez pedig arra tette alkalmassá, hogy éjszakánként a kezébe adtak papírokat törvényjavaslatokkal, s mondták neki, nyújtsd be Zsóti, és ő benyújtotta. Könnyen belátható, ehhez nem kell különösebb képesség semmilyen, a szerepe így a postáskodásban merül ki, illetve másnap reggel a gombok nyomogatásában, mint a bátor százharmincvalamennyi egyik tagja. Ki ne tudná más is ezt, ugye.

Érdemes azonban még visszatérni pöttyet a székfoglaló beszédre, amelyben a fentebb megmutatott hatalmas sikerek mellett szó esett még genderről és migránsokról, csak éppen krisztusi értékekről és tanításokról nem. Nem volt benne tolerancia, szeretet, elesettek támogatása sem semmi ilyesmi. Olyan beszéd volt, amit akármely fideszes vagy épp mihazánkos előadhatott volna, azaz, újólag az önálló létezés totális hiánya mutatkozott meg benne, plusz ennek megfelelően az ordas eszmék természetszerűleg.

Lehangoló. Illetve ciki. Ezt azonban magának a KDNP-nek, s benne Semjénnek kellene látnia, ilyet azonban attól, aki arra tette fel a nyomorult életét, hogy ő és a pártja mindenféle teljesítmény, de voltaképp létezés nélkül is nagyon jól éljen, nem várható. De akkor mi remélhető tőlük mégis, ami létüket igazolná, s azt kell látnunk, semmi sem. Semjén és a pártja is olyan, mint minden ebben az országban, ami a Fideszhez közel került. Addig van, amíg Orbán meg nem unja, s a jelek szerint Semjén azon dolgozik teljes nyelvszélességgel, hogy ez ne történjen meg.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “Semjénimum
  1. polyvitaplex szerint:

    Nem nézném le a KDNP erejét, például a vasárnapi boltbezárással egy egész országot sikerült megfingatniuk. És csak azért mondtak le róla, mert rájöttek, hogy a köztévé keresztény műsor-dömpingje még kegyetlenebb.

  2. Yeti szerint:

    A papsággal oly meleg viszony ápolása – na ez tetszett!
    Csak ezek nem egymást szopatják, ez itten a bibi.

  3. Hugi szerint:

    Semjén az országnak egy költséges senki. 🙁

  4. kovacs_ugynok szerint:

    Pedig indultak ezek egyedül is. „Tegye a kereszt mellé a keresztet!” Már akkor szánalmasak voltak.

    Az egyértelmű, hogy az orbán maffiának csak azért kellenek, hogy a hívők szavazatát is behúzzák. Amiről a maffiával cinkos prédikátorok gondoskodnak. Cserébe, a nem hívők adójából is pénzeli a maffia az egyházakat. Pedig szednek egyházi adót is.

  5. Coolman szerint:

    Milyen messze esett az alma a fájától! Ennek a díszfasznak az apja egy kedves, remek körorvos volt.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum