A szocializmus építése

Mindig tanulságos, amikor a NER nagyjai interjút adnak, mert ez az az alkalom, amikor a jelszavakat és sikerjelentéseket bővebben kifejtik. Megpróbálják rendszerbe foglalni mintegy, amiből mindig érdekes dolgok derülnek ki, ahogyan most is, amikor Lázár János az ATV-ben mondott igencsak tanulságos dolgokat. Mert ilyen eddig nem volt, most meg már igen, midőn megtudtuk, a rókaképű szerint mi Magyar Péter muníciója. Mit használ ki, és fordít illetlenül a NER ellen. Hogy „félkész állapotban van az ország”.

Mint látjuk, a Tisza elnöke nekilátott eljárkálni mindenféle gyermek-, meg idősotthonokba, vonatozik, kórházakat látogat, ilyenek, és nem tesz egyebet, mint beszámolókat közöl arról az általános rohadásról, amit mindenütt tapasztal. A mozgó és állóképek, a hangok meg a szövegek olyan kilátástalan állapotokat mutatnak, amit annyira nem szeretne, ha kitudódna a Fidesz, hogy a pártelnök-képviselőt nemes egyszerűséggel ki is tiltanák ezekből az intézményekből, azzal a filozófiával, hogy amit nem tudunk, az nem fáj.

Vagy éppen nincsen is. Ezt lehetne ragozni a végtelenségig, de ilyen magyarázattal még nem találkoztunk, hogy Magyarnak azért van mindenütt bőséges muníciója, mert az ország félkész állapotban van. Mint Kádár idején, amelyben, mint az éltesebbek emlékezhetnek rá, permanens volt a szocializmus építése, a hibák pedig abból fakadtak, hogy egyfolytában az út elején jártunk egy soha be nem teljesültő végcél felé haladva. Ezek szerint így vagyunk most is, aki pedig, mint Magyar, ezt az állapotot kihasználja, az áruló.

Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznünk, hogyha valami félkész, akkor kell lennie egy tervnek arról, milyen lesz majd, ha a mű elkészül, ugyanakkor volt – vagy van – egy kiinduló állapot, amiből kiindulva érkezik majd el a Kánaán. Kádárnál a kommunizmus, Orbánnál nem tudjuk mi. Talán az az ideális helyzet, amikor már a kiskutya kunkori farkát is ellopták, és az utolsó rozsdás szög is az övék. Igazából itt azért vagyunk bizonytalanok, mert a NER még nem hirdette meg, hogy hová tart, momentán a totális züllés látszik kibontakozni.

Ezek szerint, ha készen lesznek, akkor a füstölgő romok jelzik majd a tevékenység végét. Immár tizenöt éve készül a nagy mű, s éppen ezért abba is bele kell gondolnunk, visszaemlékezni mintegy, mi volt az a kiinduló pont, amihez képest most oda haladunk. Jelennek meg mindenféle összehasonlítások, hogy Gyurcsány alatt mi volt jobb, ebbe azonban ne menjünk bele, mert nagyon sok benne az érzelem, mint ahogyan azokban az álmodozásokban is, hogy Kádár idején is habzsidőzsi volt az idill. De az emlékezet csalóka.

A tények azonban makacs dolgok, ezek pedig azt mutatják, hogy a jelen kiábrándító, a legszebb az egészben azonban az, hogy Lázár bevallása szerint sem lehet sokkal jobbra számítani a jövőben, mert idézzük jó miniszter urat a korlátaikról, miszerint „a magyar állam nem rendelkezik erőforrással, Brüsszelből meg nem jön pénz”. Ezen a ponton pedig a kocsmák egyszerűségével kérdezzük, hogy akkor most mi van. Még továbbá a klasszikustól: hol a pénz, s akkor ennek hiányában hová haladunk. Mikor és hogyan leszünk készen.

Nagyon, a végtelenségig egyszerű dolgok ezek, így az is egyértelmű, hogy Lázár előadása maga a kilátástalanság, viszont nagyon egyszerű ebben a helyzetben Magyart szidni, mint aki bemutatja a félkész dolgokat. Ilyen állapotban meglepő azonban Lázár elkenő kijelentése, hogy szerinte a „Fidesznél csak a Fidesz jobb”, ami jelszónak kiváló, csak meg kellene mutatni a tartalmát, de ez, hogy csak félkész országot sikerült összehozni tizenöt év alatt (züllés), nem egy jó ajánlólevél, de a gombáknak azért megteszi.

Nekik azt sem mondják el, mint amit az ATV nézőinek Lázár igen, hogy „a Fidesz megrendült kívülről és belülről is”. Tudjuk, Jani. Látjuk is meg érezzük is, ahogyan arra is emlékszünk, hogy annak idején az MSZMP is megrendült hasonképp, és lett a vége, ami lett. Egyet nem tudunk azonban, hogy a mostani kilátástalan helyzet is olyan kimenetelt hoz-e, vagy a Fidesz mindenek ellenére a végtelenségig ragaszkodik a hatalmához, hogy bevégezze, amit elkezdett, azaz, az ország totális szétrohasztását, ha minden kész lesz.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “A szocializmus építése
  1. Ultron szerint:

    Mr.”Annyitisér” megint téved. Ez az ország már kész van. Totál kész.

    Amúgy ha félúton vagyunk, akkor mi vár ránk az célszalagnál, rókapofa? 1000Ft-os euro? 2000-es kenyér? 5 millió kivándorló? Az ország másik fele is az analfabéta dagadék zsebében?

    • Fáradt szerint:

      Az ország félkész állapotban van, vagyis még nem sikerült totális diktatúrát kiépíteni (lásd. Észak-Korea). Szóval mondhatjuk, hogy az ország még „nincs teljesen kész”, és a patkányfejűnek igaza van. (Lassan égjen a Pokolban a többi fideszes rohadékkal együtt.)
      Nem akarom tudni, mi lesz a célszalagnál, „szerencsére” nem vagyok már fiatal, és nem valószínű, hogy megérem, de megkérnélek, hogy ne adj nekik tippeket. A végén még megvalósítják.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum