Szájer, a szellem embere visszatér

Nagy bajban lehet megbízható káderek terén a Fidesz, ha rehabilitálja Szájer Józsefet. A csatornacsúszós kalandján túl, de éppen azzal bizonyítva ugyanis ő volt az, aki feketén-fehéren bizonyította be, vizet prédikálnak és bort isznak, hiszen maga az alaptörvény fogalmazója volt az, aki szembe ment az általa írt, és a fiúk számára szentírásként értelmezett „értékekkel”. A Párt egy voltaképp tagadott nemi identitású embert hív vissza az árok széléről. Hogy ezzel cukkolódni akarnak, vagy már minden mindegy nekik, az ma még nem teljesen világos.

Amúgy maga Szájer nem érne meg egy egyszerű mondatot sem, ha az ereszen csúszással nem azt bizonyította volna be, milyen romlott a pártja és ő maga is. Nem kell egyébre utalnunk, mint arra, most hatalmas egóval úgy gyalogol vissza a közéletbe, hogy bizonyítottan azok közé tartozik, mint akiket a saját tollával kizárt az örökbefogadásból, a házasságkötésből. Akiket odataszított a vicsorgó homofóbok gyűlöletének. Innentől ez a nagy visszatérés morális dolog, ügy, s ebből fakadóan magas labda az ellenzéknek, amit nem fognak leütni.

Szájer dolgozata – amit valami tévedés folytán neveztek el alaptörvénynek – teszi lehetővé, hogy a Fidesz az emberek magánéletében turkáljon, megbélyegezze és kirekessze őket, s az, aki közéjük tartozik identitásában, de tisztesség ne essék szólván a Fidesz homokosa, tehát jó homokos, most, visszatértekor kijelenti, hogy: „A 2020 decemberi lemondásommal összefüggő, magántermészetű kérdésekről a jövőben sem fogok nyilatkozni, az a jogilag védett magánéletem része, rajtam és közvetlen környezetemen kívül nem tartoznak senkire”.

Éppen a fentiek miatt vannak kétségeink a jogilag védett magánélet szentségéről, ugyanakkor arra is rá kell mutatnunk, nem kell abban turkálnunk, hiszen az ereszen menekülés mindent elmondott az irányultságról, de a jellemről is. Továbbá annyi aljasság történt azóta velünk a pártja által, hogy tényleg elfeledtük már az egész sztorit, amit azonban ezzel a visszatéréssel éppen ő maga melegít fel. Nem kellene újra az első sorban menetelni, és senki nem foglalkozna vele, de a képünkbe dörgöli, hogy mindent lehet. Tehát fölháborodunk.

Engedtessék meg nekünk legalább ez, illetve az azon való tépelődés is, miért volt rá szükség. Elfogyott a félretett pénz, vagy a párt szólította ellenálhatatlanul, hogy gyere Jóska, egyedül te vagy alkalmas a szarkavarás újabb fejezetére, mert arra készülnek megint. Irodát alapítottak „Szabad Európa Intézet” néven három munkatárssal, hogy kidolgozzanak egy Európa Koncepciót, amely a nemzeti szuverenitásra alapozott európai integráció elvét vallja, s ezen a ponton már helyben is vagyunk. Főleg, amikor megemlítődnek a patrióta államok.

Szájer új munkája „szellemi, szakmai, elemző tanácsadói” lesz, mint volt szíves közölni, azaz megfelel a habverésnek jó pénzért, hogy majd kibocsássanak ilyen szellemi dolgozatokat. Nem hülyültem meg, Szájer kezdett el szellemezni, ugyanis a lebukása óta eltelt időről is azt mondta, „az elmúlt négy esztendőt szellemi építkezésre használtam”, s ettől az a benyomása támad az embernek, hogy akkor feledjük az ereszen csúszkáló bűnös testet. Mert most már kizárólag a tiszta tudat játszik, és ezen a ponton az ember nekilát vigyorogni.

Ugyanakkor persze szétpattan a dühtől is. Másfelől az a gondolata támad, kibocsáthat az „Intézet” akármilyen iratokat, azt mennyire lehet komolyan venni, amikor Szájer első művét is önmaga tagadta meg. Úgy is fölfoghatjuk, először a magyar társadalmat köpte szembe, majd a lebukással saját magát is, amit rég benőtt volna a gyom, ha most nem kelt volna új életre az elfeledett hős, miközben a massza még csordogál az arcáról. Erős jellembéli hiátust vélünk fölfedezni benne azzal terhesen, hogy nem kell komolyan venni majd azt, amit mond.

Illetve leír a „szellemi műhelye”, s amiről elöljáróban azt nyilatkozta, hogy fel fogja támasztani a nemzetek államának Európáját. Csupán az a gond, hogy meg kellene kérdezni erről a „nemzetek államait” is, akik közül momentán huszonhatan vélekednek egészen másként, innentől fogva tehát komolytalan ez az egész. Értelme, ha van, annyi csupán, hogy a három fős intézet kapja a bérekre fordítandó százmilliós közpénzapanázst, azaz, semmi egyéb, mint maszlagba foglalt kifizetőhely. Az ezredik a NER-ben.

Pátosz azonban van. Más sincsen. Amúgy egyébként a történelemfabrikáló Schmidt Mária nemzetes asszony szólította őt, hogy hívja a haza vagy a zsírosbödön, hogy Schmidtet ki kérte, utasította erre, az pedig tudásba hajlóan sejthető. Hogy Szájeren kívül ki a másik kettő szerencsés, akiket el kell tartanunk, illetve nagyon jól kell tartanunk, az még nem ismeretes, de, ha az ereszek hőse a húzónév, akkor voltaképp mindegy is egészen. Egy kérdés azonban maradt: akkor Szájer most már nyílt kártyákkal játszva képviseli az LMBTQ jogokat? Mert így lenne illendő.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “Szájer, a szellem embere visszatér
  1. Yeti szerint:

    Fartúró,oui.
    Akkor most nem az ősi foglalkozású mamájukat, hanem a papájukat kellene emlegetnem.

  2. Fáradt szerint:

    Következőnek majd visszahozzák borkait. Vagy besét. Vagy kaletát, vagy mindet egyszerre, tökmindegy. Ebben az országban bármit meglehet tenni következmények nélkül, legfeljebb páran morgolódnak majd a neten. Az meg senkint nem zavar.

  3. polyvitaplex szerint:

    Ha az intézet két másik tagjának is húzónévnek kell lennie, akkor Varga Juditot és Farkas Flóriánt javasolnám.

  4. kovacs_ugynok szerint:

    Rosszul látod. Ez azt bizonyítja, hogy „senkit nem hagynak az út szélén”. Feltéve persze, ha a belterjes, volt kollégista akol kölke. Nekik mindent szabad, a gyűlölködéstől a kiskorúak megrontásáig bármit. Pont most kezdtem újra olvasni az Állatfarm c. könyvet. Még csak ott tartok, hogy a kutyák elkergették Napóleon riválisát.

    Gondolom lesz bejegyzés a mai eseményről is. Ezt jól elbaltázták a demokraták. Pont mint a hazai óellenzék az elmúlt 30 évet. Mindenhol a politika elbutulással küzd. Ilyenkor meg a politikai posztokra tudnak törni a semmirekellő, szarkavaró, csaló bűnözők.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum