Lassan vége van

Hidvéghi Balázs, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára mintegy búcsúzásképp beszólt még Fekete-Győr Andrásnak, hogy legyen óvatos a következő két évben, mert felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Ezt nem tudjuk másként, mint fenyegetésként értelmezni. Mindebből az tűnik ki, ez a Hidvéghi van annyira ostoba, hogy csípőből igazolja Fekete-Győr előtte elhangzott állítását, miszerint az ő elítélése nem egyéb mint megfélemlítés. Nem az övé, hanem a komplett ellenzéké, hogy nem kellene nagyon ugrálni.

Ez a Hidvéghi – anélkül, hogy jól pofán vágta volna valaki -, előtte még Kun Bélával, Rákosi Mátyással állította párhuzamba az elítéltet, miszerint „bolsevik tempóban, erőszakos módon akarta magához ragadni a hatalmat”, holott csak egy füstbombát dobott a rendőrsorfal lába elé, amitől maximum színesek lehettek volna, de sérültek nem. És ezen kívül államtitkár elvtárs még azzal is alátámasztotta a róla ez alkalommal kialakult képet (kérdőjeles kognitív képességek), hogy nekilátott 2006-ot emlegetni. Mint rendőrterrort.

Csak az nem jutott az eszébe, hogy akkor és ott tényleg kísérlet történt a hatalom erőszakos módon történő megszerzésére, de ez mára mintha kikopott volna az olvasatból. Ezt csak miheztartás végett tettem ide, mert Hidvéghi szerepe itt sem volt más, mint az összes többié állandóan, hogy a pökhendi arroganciát igazolja és mutassa meg, azzal fejezve be bicskanyitogató mondókáját, hogy neki nem fog hiányozni a parlamentből Fekete-Győr, és nem könnyezi meg. Nem őt kellene elsiratnia, hanem ezek után saját magát.

Hogy mivé lett anyuka pici fia. Mindez azonban már a végjáték volt a gyalázatos előadásban, ami a befejeztével Fekete-Győr és a momentumosok kivonultak az ülésteremből, míg a többi ellenzékiek meg maradtak. Pedig, ha máskor nem (de), most mindenképpen indokolt lett volna legalább a gesztus értékű tiltakozás, mert a jelek szerint azzal sincsenek tisztában, hogy bármikor sorra kerülhetnek ők is. Mintha olyasmi is elhangzott volna régebben: egyesével lesznek levadászva, de ehhez képest ott reszelgetik a körmüket gondtalanul.

Fekete-Győr megszólalása elején egyébként bejelentette, hogy „vádbeszédet” mond a kormány felett, és azt is tette, megemlítve vagy utalva röviden a Fidesz minden bűnére, amit az ország és annak lakossága ellen elkövettek. Nem sorolnánk fel az egészet, mindenki tudja, de úgy nagy általánosságban senki nem tesz ellene semmit. A kivonulás előtt azzal a végszóval búcsúzott a fideszesektől (KDNP), hogy „önök is ki fognak, csak nem önszántukból”. Nem akarnánk a helyzet tragikumát, sem a drámai befejezés erejét elvenni, de ez nem biztos.

Már csak országunk állaga miatt sem, a beidegződések és szolgalelkűség miatt sem, és azért főleg, mert ebben a helyzetben mind az összes ellenzékiek magukra hagyták Fekete-Győrt. Mint ahogyan mindenki egyedül lesz, akiket majd a rezsim ezek után fog ledarálni, mert jönnek még perek, a bíróságokat pedig egyre inkább leuralja a Fidesz. Ha másképp nem – mint ahogyan a napokban már volt róla szó -, a Kúriáig viszi az ügyeket, hogy a meccs addig tartson, amíg az övék nem lesz a győzelem. Ebben az esetben még addig sem kellett elmenni.

Fideszi szempontból tehát egyszerűsödnek a dolgok, ellenzéki nézőpontból viszont kezdenek tragikussá válni, csak olybá tűnik, még nem, illetve még mindig nem veszik ezt észre, vagy épp nem akarják. Fekete-Győr beígérte, hogy folytatja, mert a jelek szerint eljutott a szabadság azon szintjére, ahol már nincsen mit veszítenie, míg a többieknek pedig ezek szerint még mindig van, így annak megőrzését választják. De ez egy bizonyos szint után már kollaboráció, így tán ez is szerepet játszhat abban, hogy mind az összes pártjuk megzuhant.

Mégis úgy tesznek, mintha nem. Nevetséges ez a következetlenség, de majd a választóikkal – ha marad ilyen egyáltalán – elszámolnak.  Ennek ellenére ma is úgy kelt fel a nap, mintha mi sem történt volna, ahogyan tizenöt éve teszi szenvtelenül, holott nem szabadna neki. Vidáman süt, mint minden egyes temetésen, mert neki sem, a Föl nevű bolygónak meg pláne nem fog hiányozni Magyarország, amely kezd eltünedezni, csak az élénk taps hangja marad utána. Ez még egy darabig visszhangzik, aztán csend lesz ezen a vidéken.