Valahol Európában

Deutsch Tamás (Fidesz, EP-képviselő és életművész) tegnap a Facebookon jelentette be nagyon nagy hangon, hogy Brüsszelben postára megy, és rohadt sok levelet fog feladni. Ha virtuálisan is, mégis kitetszik, hogy Deutsch fideszelvtárs mit és hogyan képvisel az Európai Parlamentben, s amikor a feladandó (vagy már fel is adott) levélről mélázunk, az is ki fog derülni, hogy nem a magyar proletárok érdekeit.

Ősi történet ez, hogy a Fidesz mit képvisel, elsősorban kizárólag a saját hatalmát. Régebben, amikor itthon még ellenzékben voltak, azért leveleztek az EU-val, hogy ne folyósítson pénzeket hazánknak, ami törekvés aztán, amikor meglett idehaza a kétharmad, és olyan lett, amilyen, sikerrel is járt. Most már nem jönnek a pénzecskék, de nem azért, mert a Fidesz annak idején ezért verte az asztalt, hanem, mert a megfoghatatlan jogállam.

Illetve a kézzel fogható lopások. Mindebből csak az derül ki, hogy az Unió nem mindig táncol úgy, ahogyan a Fidesz fütyöl, illetve ismerve a mai viszonyokat éppen annak ellenére ropja, mert kiismerték a fiúkat. Így momentán az az Unió törekvése, hogy az egész brancsot távol tartsa nem csak a húsosfazéktól, hanem a döntési lehetőségektől is, mivel látják, hogy a patrióta cimboráikkal a közösség életére törnek.

Minden külön értesítés helyett a Fidesz (és a patrióta haverjai) ma épp csak megtűrt organizmusok az EU-ban, sok idő kellett ehhez, de végül rájöttek odakint, kik ezek és mit akarnak. Elég sok a baja a Fidesznek Brüsszelben, amelyek között a fent vázoltak közül a legfajsúlyosabb, hogy rühellik őket úgy, ahogy vannak, s meg is tették ellenük, amit lehet. A létezés peremére szorították a vicsorgó fasisztákat.

Amúgy a Fideszen Brüsszelben rajta van a lopás billoga (százmilliárdos billog), ezért különösen érdekes, hogy Deutsch et. levele voltaképp egy állítólagos telefonlopásról szól, amivel Polt Péternek sikerült megvádolni Magyar Pétert, s ezzel az indokkal, hogy itthon elnyerhesse méltó büntetését, Orbán főügyésze az EP-től kikérte Magyar mentelmi jogát. Illetve azt akarja, függesszék fel azt, ami után ő itthon gusztus szerint felnégyelheti vagy kerékbe törheti őt.

Valami olyan feelingje van ennek az egésznek, mint a Valahol Európában című filmben az őszinte gyermeki sóhaj és óhaj: „Felnőtt. Ellenség. Könyörgöm, akasszuk fel”. Annyira így van ez, olyan elemi erejű a Fidesz ebbéli vágya, hogy Deutsch képviselő et. emiatt szaladt a brüsszeli postára: „Az összes EP-képviselőt levélben fogjuk tájékoztatni Magyar Péter mentelmi ügyéről, a botrányos viselkedéséről, és az általa elkövetett köztörvényes bűncselekményről”.

Felidézzük, bár nagy valószínűséggel mindenki tudja a bulizós éjszakát, az – állítólag – Dunába dobott telefont (ami a lopás volna), s ami aztán megkerült épen és egészségesen, de ezt megtetézte még Deutsch képviselő egy állítással is: “Magyar Péter diszkóbotrányának éjszakáján csatak részegen kiskorú lányokat zaklatott, a lábuk között kúszott-mászott, és szexuális ajánlatokat tett nekik”. Van ludunk, és kövér is lett.

Emiatt pedig Magyar jelenti fel ezt a Deutschot “aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazás miatt”. No most, ezek után az a kérdés, Polt legfőbb ügyész mit lép erre, és kikéri-e vajon Deutsch képviselő mentelmi jogát is, tehát innentől fogva ez nekünk már szüret, másképpen mozi, ahol popcornnal a kézben nézhetjük az elképesztő és alávaló csatározást, hogy vajon ennek a vége mi lesz. Milyen korhatáros film.

Hátra is dőlhetnénk, de nem tesszük, mert nem erről szerettünk volna igazából mélázni, hanem, ahogyan az indításkor pedzegettük, a Fidesz, Deutsch és az európai közösség viszonyáról, illetve arról, hogy ez az egész levelezősdi kiről és milyen képet állít majd ki, vagy kiben milyen benyomásokat erősít meg a patrióta Fidesz minéműségéről, s vele együtt egész kies hazánk lehangoló állapotáról. Nem ismerjük az összes EP képviselő gondolatiságát.

Abban azonban ennek ellenére tisztában vagyunk, hogy minden bizonnyal még jobban megvetik majd a Fideszt, mert újabb bizonyítékot kapnak arra, milyen tróger banda is ez, bár ezt a gyerekszoba megléte miatt hangosan most sem fogják kimondani. De újólag látják, hogy ezeknek tényleg semmi nem számít, csak a hatalom, ami megtartása érdekében semmilyen aljasságtól nem riadnak vissza. Bár ezt is régóta tudjuk.

Ugyanakkor az a csavar a dologban, hogy Magyar már a mostani Deutsch-féle cirkusz előtt kijelentette, szívesen lemond erről a mentelmi jogról, ha Magyarország meg csatlakozik az Európai Ügyészséghez. Ennek a képtelen voltát is tudjuk, viszont ez megint egy olyan európai játszma, amiből a Fidesz jól kijönni nem tud. Örülünk ennek? Perszehogy, de boldogok lenni nem tudunk, hiszen minden ilyesmi a mi fejünkre hullik vissza. Lassan belep a guano.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
1 hozzászólás “Valahol Európában
  1. Jane Doe szerint:

    Deutsch nem a leveleket adta fel, hanem az elveit, ha voltak egyáltalán, bár már azokat is régóta belepte a „por”.
    Magyar kapcsán meg Orbán Ráhel királyi esküvőjén történő telefonlopás jutott eszembe: ez ugyanaz a telefon-e, vagy mi ez a nagy felhajtás körülötte?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum