Fiúügyekkel nem foglalkoznak

Orbán Viktor tegnap a kötcsei igehirdetésre érkezvén valami ismeretlen ok miatt egyetlen percre kegyesen megállt az újságíróknak, akik e rövid idő alatt is kérdésekkel zaklatták. Zárójelben megjegyeznénk a kollégákról, milyen bájos, hogy a NER tizenötödik évében úgy buzog bennük a szorgalom, mintha volna esélyük akármely normális választ kicsikarni a „nagy emberből”, de ez a kettejük játszmája, mi pediglen popcornt majszolva figyeljük.

Mindegy ez, ám a soha vissza nem térő alkalommal élve ebben az egy percben is sikerült megkérdezni őfelségét a Bese-ügyről, hogy mi lenne a véleménye róla, de remélem a kollégák nem nagyon lepődtek meg a válaszon, ami olyan volt, mintha a kérdést fel sem tették volna. Igazi orbánosan bicskanyitogató, ami azonban illett a mértani sorozatba, miszerint őfelsége régebben nem foglalkozott nő-, és pénzügyekkel, meg amúgy semmivel sem.

Elhangzott hát az érdeklődés az orgiázó papról, s jött a válasz is: „Az egyházi személyek ügyei az egyházakhoz tartoznak. Én is bízom a saját egyházi közösségem vezetőiben, kálvinista vagyok, de bízom a katolikus egyház vezetőiben is, hogy az ilyen helyzeteket meg tudják oldani”. Delikát, mondhatni, ennél azonban jóval több is, mert benne van az egész rendszer, s legfőképpen annak a felelősség elkenését magas szinten űző jellegzetessége.

Mert rátérve erre a Bese atyára és az ő cselekedeteire, az egy dolog, hogy a melegorgiáival hivatásának alaptörvényét szegte meg, s mint ilyen, de csak ebben a mértékben ez valóban az egyházára tartozik. Másfelől azonban hősünk a NER igehirdetője is volt, harcos megafonos meg másféle bértollnok, s efféle tevékenysége miatt a botránya Fidesz ügy is, ugyanis bértollnokos okádásában túlmenve az egyházán a kollégisták beteges nézeteit terjesztette.

Nem csak pap volt, hanem pártkatona is, sőt, leginkább az, s ebben az alakjában prédikálta a vizet, és nem egyszerűen bort ivott, hanem hordóból vedelte a rumot. Hogy Bese magánemberként mit művelt a vágyaitól vezérelve, az az ő dolga, hogy emellett meg hangosan okádott az ellen, amiben ő szügyig benne volt, az meg a miénk, illetve a párté, mert ebből a szempontból el kell számolni a lelkiismeretével, és a szemünkbe kellene néznie.

Ez nem fog menni, mert már megjelent a mea culpa, amiben az is szerepel, hogy őt rászedték, kihasználták a naivságát, ugyanakkor azt is elismeri, hogy bűnt követett el. Ám kizárólag csak egyházi értelemben, hogy amúgy a magyar társadalom ellen is, az eszébe sem jut, ahogyan az sem, hogy ő a sztárpapságával egy alávaló rendszer része volt, amely rendszer azonban most egy pillanat alatt feledi, ahogyan a kutya rázza le magáról a vizet.

Bese atya – illetve most már nem atya, mert felfüggesztették, azaz, az egyház tette a kötelességét -, mint mondta nekünk, elvonul bűnbánatot gyakorolni, és végiggondolja az életét. Van rajta mit, viszont nem siránkozni kellene mintegy áldozatként, hanem attól az LMBTQ közösségtől kérni irgalmat, amely ellen a csúcson teli pofával uszított, pedig suttyomban annak tagja volt. Ha lenne benne tartás, a következő Pride-on fölvonulna.

Mert innentől fogva azoknak a keserű kenyerét eszi, akik ellen eddig hörgött, viszont nagy valószínűséggel ez a közösség megbocsátóbb, mint a párt, amelyet voltaképp a handabandázásával szolgált, s amely most elkezdte őt kiradírozni a múltjából, ahogyan Sztálin apánk retusáltatta le a régi képeiről azokat, akiket azóta kivégzett. Bese, volt atyáról sokat lehetne mesélni, de legyen elég most ennyi, mert Orbánt még nem fejeztük be.

Azt jelesül, ha akkora kálvinista, akkor miért ez a katolikus pap szentelte föl a Karmelitában az irodáját, s ha már így alakult, amikor ott a hűvösben élénken csakis érettünk dolgozott, nem érezte-e a falakból áradó pápista tüzet. Vagy úgy volt, hogy a cirkusznak mindegy, kereszt-kereszt, pokol-pokol, seckojedno, a gombáknak éppen jó, most viszont letagadjuk a képről is a bűnös atyát, mert fiúügyekkel nem foglalkozunk. Az élet orbáni szemszögből egyszerű.

Bese, volt atya azonban elkezdett kitöröltetni a legendáriumból. Így Orbán Facebook-oldaláról is a Karmelita-szentelős képek, s amikor abban az emlegetett egy percben megkérdezték tőle, hogy akkor ez most hogy, azt a feleletet kapták egyetlenünktől: „A facebookosoktól kell megkérdezni”, ami viszont csípőből vet fel újabb dilemmákat, hogy akkor azokról a baromságokról, amelyek ezen az oldalon az ő nevével és képével lejönnek, tud-e.

Vagy valami háttérhatalmak mozgatják itt is a szálakat. De ez csak költői dilemma, ugyanis nem látunk egyebet, mint a szar szokásos elkenését, voltaképp ez is az elmútnyolc nótájára íródik, hogy itt senki semmiért nem felelős, Bese, volt atyát „rászedték, naivságát kihasználták”, Orbán meg semmiről nem tud, ott sincs sehol, mert épp most jön a templomból. Ugyan már, királylány, egy – romlott – brancs vagytok ti Virág elvtárs szavaival.

Orbán ezt a kis előadását, mint említettük, a kötcsei igehirdetés előtt abszolválta, az ottani muri viszont a belső köröknek és a holdudvarnak szól. Tehát a kerítésen belül, ahová az újságírók már nem juthattak el, jócskán akadt organizmus, akivel az atya tündöklése során fotózkodott (lásd képünket), tehát kíváncsian várjuk, hogy ők is egyesével radíroznak-e, mossák-e a mocskos kezüket, amiket igazából nem Bese sározott be.

Olyan szép ez a sztori, hogy mindjárt zsoltárokat kezdünk énekelni, ahogyan egy pillanat alatt, abban mintegy összesűrűsödve mutatja meg a NER ocsmány romlottságát, amiben az is benne van, hogy Bese mea culpája után azok, akik eddig itták a szavait a buzik ellen, most adományokat gyűjtenének neki, hogy éhen ne vesszen. Beteg ez a társadalom a fejétől a farkáig, és most tessenek ezt valóban átvitt értelemben gondolni.