Kinek a szégyene

Nem akarna az ember már a több mint egy hete tartó woke-LMBTQ-keresztény vonatra újra felszállni, de akkora a hangzavar, ami kényszerít. Nem a megoldás szempontjából, sem az igazságtevés, a győzelem miatt pedig végképp nem, hanem amiatt, hogy önmagunkat nyugtassuk meg, nem vagyunk egyedül, mi több, nem vagyunk kisebbségben azzal a morális tartással, ami alapvető emberséget, toleranciát és civilizációt tételez az ocsmány csatazajban.

Az algír bokszolónő történetét és kálváriáját mindenki ismeri, amely az olimpiai megnyitó, a szaros Szajna és a többi után újólag alkalmat kínált arra, hogy működjön a wokebusters, amit Szánthó alapjogos meghirdetett, és kormánytagok is csatlakoztak hozzá. Ilyképp és a kontextusát nézve nem az az érdekes, hogy mennyire nő Hámori ellenfele, hanem a kultúrharc szemszögéből, ami rég túlmutat egy egyszerű bokszmeccsen, és élet-halál harc lett belőle.

Két világ összeütközése, és minden további részletezés helyett, mert mindenki ismeri ától cettig az ordítás tartalmát, arra az egy mondatra hívnánk fel a figyelmet, amit Hollik képviselő pérselt ki magából, akit amúgy elég régen hallottunk már, de jobb lett volna, ha ez most sem történik meg. Azt mondta a Fidesz egyik esze, hogy Hámori ellenfele, Imane Khelif szégyellje magát, és ezen a mély ponton állunk most meg kicsinyég, mert ez már ontológia.

Egészen egyszerűen azt kérdeznénk Hollik képviselőtől, hogy Khelifnek vajon, miért kellene szégyellnie magát, de bárhogyan is forgatjuk a választ, arra kell jutnunk Hollikot értelmezve, azért mert él. Annak idején nekilátott bokszolni, most elindult egy olimpián, mert a nagyok így tartották megfelelőnek. Nem tolakodott, nem követelőzött, élt azzal a jogával és lehetőségével, hogy bokszolhat. Hollik szerint ez nem helyes, de indoka nincs, amivel magyarázná.

Ha Khelifnek szégyellnie kell magát, akkor valami bűne vagy vétke kell legyen, de ilyet, bárhogyan is firtatjuk, nem lelünk, holliki értelemben tehát a lehajtott fejnek azért kellene bekövetkeznie, mert olyannak született, amilyennek. Rá kellene mutatnunk arra a náci gondolatra, amelyből Hollik kijelentése fakad, de nem megengedően, csak nyugtázva azért nem borítjuk rá az asztalt, mert annyira hülye, hogy azt sem tudja, mit beszél.

Be akart állni a sorba, megfelelni a tébolyult elvárásoknak, de nem is ez az igazi tragédia, hanem a megnyitó kapcsán is, de most még jobban látszó elborzasztó meglátás, hogy a magyar társadalom jó részében van erre fogadókészség. S itt is el kell mondani azt, mint amit a megnyitó kapcsán már egyszer, hogy nagy valószínűséggel tizenöt évvel ezelőtt teljesen más lett volna a reakció, de azóta szárba szökött a fasizmus, csak a fasiszták nem tudnak róla.

Nem gondolják, hogy fasiszták volnának, hanem nemzetinek, kereszténynek, szuverénnek meg patriótának híjják magukat, mert az hiszik talán, ezzel a mocskot el lehet takarni, de tévednek. Így visszatérve arra, hogy kinek kellene szégyellni magát, rá tudnánk mutatni arra az egy hete tutuló rétegre, amely mintha hírből sem hallott volna semmit mondjuk Jézus tanításaiból, így egészen mókás is lehetne, ami itt folyik.

Viszont nem az, ez kitetszik mindabból, amiről egy hete írunk már permanensen, egyre keserűbben és egyre kilátástalanabbul, de mégis kötelességtudóan. Viszont fölösleges ragozni tényleg már, mindig újra meg újra, arra utalnánk azért mégis a szégyen kapcsán, amit Kafka írt meg A perben, mikor is Josef K, miközben kivégzik, úgy érzi, szégyene túléli őt. Ez nem utalás, nem jóslat, semmi sem, csak egy kép. Bár lehangoló.

Khalifnak egészen biztosan nem kell szégyellnie magát semmi miatt, Holliknak és a bandájának annál inkább, de az egészen bizonyos, hogy ilyesmi érzésre ezek képtelenek, mert ez morált tételezne, ami nincs. Voltaképp nincsen több mondanivalónk, csak az intés önmagunkhoz, miszerint ellen kell állnunk a gonosznak legalább annyira, hogy ne daráljon le, ami az erkölcsi minimum, illetve már az is lehet, hogy  a maximum ebben a pokolban.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
10 hozzászólás “Kinek a szégyene
  1. Ultron szerint:

    „önmagunkat nyugtassuk meg, nem vagyunk egyedül, mi több, nem vagyunk kisebbségben…”

    Az a helyzet, hogy a rideg valóság, de még az írásaid is pont az ellenkezőjét mutatják. Elenyésző kisebbség a miénk, szemben a szent szuverén mimagyarok 2/3-os hegemóniájával. Ők döntik el, ki a nő, ki a férfi, ki a migráns, ki a magyar, ki kap lopott milliárdokat és kitől vonnak meg jogosan megítélt filléreket. Piszok vagyunk a köröm alatt, kedves Rezeda. Kavics a cipőben, sörét a pacalban, ahogy tetszik.
    De legalább sehogy.

    • Fáradt szerint:

      Piszok vagyunk a köröm alatt, kedves Rezeda. Kavics a cipőben, sörét a pacalban…

      Nem, sajnos. Marginális kisebbség vagyunk, az igaz. Napról napra kevesebben vagyunk, szintén tény. De nem mi okozunk kényelmetlenséget nekik, hanem fordítva.

  2. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Hogy mik vogymuk azt nem tudom, dee egyre idegenebbnek érzem magam ebben az őrületben.
    Hollikoknak meg innen uzenem, azok szégyeljék magukat akiknek van pofája a nulla focira ezer milliárdokat pazaroni, megyei csapatnak stadionban játszani , a többi sportot meg magasról…
    Ez már annyira tragikus, hogy
    muss sein kiröhögni..🤣
    Jaa, a kőszegi boxolók gerincét az a Nagy László speciális iskola adja, aminek a NER 3-szor ugrott neki hogy megszüntesse, úgy, hogy a dunántúlon egyedüli beszédjavító itt van. Eddig v.hogy megúszta de billeg a léc. Ha teszem azt Szombathelen lett volna, el lehet képzelni… Ennyir a nagy náci felháborodásról, ennyit a boxról, és ennyit a speciális képzést igénylő gyerekek fontosságáról.

    Ui.: azért az nagyszerű érzés volt ahogy a város egy emberként szurkolt . Innen is gratulálunk Lucának, nagyon büszkék vagyunk rá !!

  3. Thot52 szerint:

    Én már szinte sajnálom az algériai embert, mert ha tényleg nő, akkor Allah nagyon nem volt kegyes hozzá, mert nőnek qrva randa, férfinak meg olyan gyalogbuzis.
    Ebből Luca jött ki nagyon pozitívan, mert bevállalta és keményen küzdött. Az, hogy még ezt honorálják is, az – ahogyan Siklósi Gergő mondta – hab tortán, meg még cseresznye a habon.
    Ultron! Hidd el elég sokan vagyunk, csak még nem látszunk. A pohárba is több vizet tölthetünk a felületi feszültség miatt. Egy határig, úgy látom, hogy nagyon a határon vagyunk.

  4. Jeromos Gabaj szerint:

    Tüskék vagyunk a gombás köröm alatt kedves Rezeda.

  5. Rémus szerint:

    Sajnos ez van a Laca legyőzte a Lucát.
    Vissza kell állítani az olimpia eredeti formáját csak meztelenül
    küzdjenek az olimpikonok!

  6. hj szerint:

    Azok az itt hozzászóló „férfiak” is szégyellhetik magukat, akik olimpiai kvalifikációt szerzett sportolónőket pocskondiáznak a külsejük alapján.
    Az ilyen penetráns megnyilvánulások – és ezt a sport világán túlra is kiterjesztve értem – vajon miért mindig csak nők ellen irányulnak?

  7. Yeti szerint:

    Érdekes ez a minősítési kényszere a többségnek.
    Ha boxoló, ha villanyszerelő az a lényeg a szakmának megfelel vagy sem az illető.
    Igaz, politikusnál is azzal kezdik hány gyereket csinált eddig.
    Az pedig fel sem merül, mi köze ennek a lepedőakrobatikának a munkavégzés minőségéhez.

    Nyilván nem mindegy, évekig férfi hormonokkal élve/kezelve kerül szembe valaki anélkül edzett személlyel. No de ez meg a verseny szervezőit kell érdekelje. Ha nem érdekli, akkor marad két tisztességes lehetőség.
    A versenyző kiáll ellenfelét minősítő szövegelés nélkül és igyekszik helytállni, mint a kőszegi sportoló lány. Ezúton is gratulálok neki!
    Vagy szintén szövegelés nélkül nem áll ki, mivel a maga egészségét fontosabbnak tartja a győzelemnél.

    Érdemes belegondolni azok helyébe is, akik szerencsétlen módon a két biológiai nem jeleit is kapták, ha változó mértékben is. No nem egy méznyalás lehet az sem.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum