Sötétség délben

Nem az az érdekes, hogy Szánthó Miklós megőrült, mert még az is bizonytalan, hogy normális volt-e valaha. Hanem az, a fél kormány beleállt az elmebajába, úgymint Bóka, Szijjártó, Szalay-Bobrovniczky és Gulyás miniszterek. Hogy Kocsis Máté is jelentkezett önkéntes wokebusternek az nem újság, ő ott van minden kilométerkőnél, ahol felüti fejét a téboly. Ilyképp inkább az a tanulság a névsorból – várva a többi prominensek megnyilvánulását és becsatlakozását -, hogy félig-meddig kormányprogramnak tűnik a középkort idéző őrjöngés.

Doktorminiszter urunk pedig a háttérben eltelve mosolyog, amint látja, hogy érik a vetése. Tegnap megtudtuk, hogy az Alapjogokért Központ elindítja a Wokebusterst, a jobboldal “gyors reagálású hadtestét”, amely csapat létjogosultságát az emlegetett Szánthó et., a közpénzzel kitömött intézmény főigazgatója azzal indokolta, hogy “a woke-isták támadják Istent, hazát és családot (…) céljuk egy posztkeresztény, posztnemzeti és a biológiai törvényein is túllépő világfalu létrehozása”. Delikát, ennél többet erről nem igazán lehet mondani.

Nem tudjuk, a hadtestek hogyan reagálnak gyorsan, lehet, hogy spontán autodafékat tartanak majd szerte az országban, de ebben a történetben minden primitívsége ellenére az a leginkább lehangoló, hogy eddig csak a saját pénzünkön hülyítettek minket, most meg már abból szándékoznak üldözni ezek szerint. Annak idején Ursula Iguarrán, José Arcadio Buendia felesége arra intette az urát, „ha meg kell őrülnöd, őrülj meg magadnak”, s ezt javasolnánk mi is Szánthó et.-nak, de már késő, a szellem előbújt a palackból. Ellenben elég furán.

A Woke az annyi mint ébredés, leginkább az a célja, hogy az eddig tudatlanságban lévő elnyomott embercsoportokat felvilágosítsa, hogy nem kellene tűrni az elnyomást vagy a hátrányos helyzetet. Ez tehát annak fáj, aki el akar nyomni és meg akar különböztetni, ilyképp helyben is vagyunk, mert innentől nem igazán érdekes, milyen elferdített jelentést aggatnak rá, a wokebustersek, tehát nem egyebet tesznek, mint a világosság ellen harcolnak. A busters rombolót, pusztítót jelent ugyanis, csak még az eszközeit nem ismerjük.

Bár Szánthó ezt a veszedelmes ökörséget régóta dédelgette magában, de, hogy most aktiválta az elmebajt, annak köze lehet az olimpiai megnyitóhoz, amit azóta is képtelenek megemészteni, akkora kultúrsokkot okozott. Nem értik, és megsértődnek, veszélyeztetve érzik a saját kis középkori világképüket, holott az ég egy világon senki nem foglalkozik sem az istenükkel, sem a családjukkal, a hazájukkal meg pláne nem. Ez utóbbival jelesül azért, mert ennek közösnek kellene lennie, de ez a jelek szerint nem megy.

Az a helyzet állott elő – nem épp most, de már hatványozottan -, hogy villámgyorsan el kellene távolítani ezeket a hatalomból, ha csak nem akarjuk tátott szájjal végignézni az ország katasztrófáját. Feltéve, ha már most nem irreverzibilis a folyamat. Mert lehet azzal áltatni magunkat, amint ez szokásban van, ez csak terelés, hogy ne foglalkozzunk az egyéb mocskokkal és a totális csőddel, mégsincsen így. Ezek nem egymást behelyettesíthető tételek, hanem párhuzamos folyamatok, amelyek egymást erősítik a végjátékig.

Itt föl lehetne hozni részletesen a gazdaság megrogyását, az államadósság lassan kezelhetetlenné válását, be lehetne mutatni, mi nem működik az országban, és hogyan szegényednek el a népek, de ez a wokebusters nem helyette van, hanem mellette, hogy teljes legyen az anyagi, szellemi és a morális csőd. Ugyanakkor arra is rá kell mutatni, hogy míg a menjünk vissza Ázsiába programhoz elég a passzív bambaság, ez annál jóval több, ezek aktívan harcolnának vissza minket a középkorba, és lehet, meg is teszik.

A béke kormánya felállította a Wokebusters hadtestet, hogy harcoljon az egyenlő jogokat követelő Woke mozgalommal. Ízlelgessük ezt, és ne legyintsünk, hiszen ebben a szellemben fogják nevelni azokat a janicsárokat, akik Orbán álmát az elkövetkező harminc évben – mint azt Tusványoson delirálta – kiteljesítik és véghez viszik. Mondhatnánk azt, a téboly színházának utolsó felvonásához érkeztünk, ha nem tudnánk, hogy ezeknek mindig van lejjebb. Nincs az a mély mocsár, ami alá ne tudnának benézni nagy öntudattal.

Egyébként a tervek szerint a Wokebusters rendezvényeket, konferenciákat, workshopokat fog szervezni, melyet később ifjúsági ösztöndíjak, majd egy őszi, világkörüli Wokebusters turné követ majd, érintve az Egyesült Államokat, Izraelt, Spanyolországot, Olaszországot, Chilét és Argentínát. Exportáljuk a saját nyomorunkat, de ebben nem ez az érdekes, mert hülyék mindenhol akadnak. Hanem a pénz. Hogy mindez az adódból megy, amit nem erre a célra fizetsz, hanem, hogy például működjön az egészségügy. Az nem megy. Ez igen. Ismét csak delikát.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
8 hozzászólás “Sötétség délben
  1. Yeti szerint:

    Nem ezeket kellene villámgyorsan eltakarítani, hanem magamat erről az ócska helyről. Csak hát aki elkopott az évek alatt, az már nem kell senkinek sehová.
    Maradok, ezek meg *****************! Nna, mindenki helyettesítse be saját igénye szerint.

  2. repulo szerint:

    Ratched nővér szabadságra ment, és a zártosztályon elszabadult Peacemaker, és az ő last crusaders szabadcsapata.

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    ” – Azt mondják, hogy rosssz
    helyen van ez a kocsi.

    – Jó helyen van ez a kocsi.
    Te bagy rossz helyen fiam
    . Meg én… „

  4. polyvitaplex szerint:

    A Wokebusterst a Szuverenitásvédelmi Hivatal alá rendelném, a Hivatal kijelölné a kártékony fórumokat, a Wokebusters pedig odamenne és rendet tenne.
    Vagy mindkettőt a Belügyminisztériumhoz csatolnám, így az iskolák és a kórházak fölösleges pénzeit rögtön megkaphatnák a gyors reagálású gondolatrendőrök.

    • kovacs_ugynok szerint:

      Aztán kapnának egy kokit és egy sallert, és szűkölve sunnyognának vissza, a 100 milliókból bérelt budai irodájukba.

  5. kovacs_ugynok szerint:

    Vukibuszter, az! Összefosnák magukat ezek az elmeroggyantak, ha Csubakka rájuk mordulna. Vagy csak a Star Wars és/vagy a Ghostbusters jogdíj tulajdonosainak az ügyvédei…
    Lopni mindig is szerettek a fijjugg. Azzal kezdték, hogy ellopták a Roxette dalát. Tán azt hitték még a cucializmusban élünk. Na, kb. onnantól nem szavaztam „ezekre”.

  6. hj szerint:

    „Wokebusters”… Szép szó.. Talán még a „fülolajnál” is szebb… De nem lenne jobb a szuverenitásunk jegyében inkább rovásírással írni?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum