Frakció lesz, elfoglalás folytatódik

Egészen érdekes dolgot mondott Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője, miszerint a Patrióták Európáért frakció ott ül majd a döntéshozatal asztalánál, és az a stratégiai cél, hogy a magyar kormányerő, illetve szövetségesei „elfoglalják Brüsszelt”, ha nem is teljesül hétfőn vagy az alakuló ülésen, de „elindul a teljesülése”. Mindebből az derül ki, hogy – miként amúgy is tudtuk – csak összejön a kedves vezető álma, a Fidesznek lesz frakciója, ahol Brüsszelben csücsülhet. Nem gondoltuk volna egy hete.

Azért mégpedig, mert nem láttuk át, mennyi országból hány, amúgy máshol nem kellő, vagy ebben a frakcióban nagyobb szerepet remélő alak kódorog Brüsszelben, de szép sorban beestek, meglesz a létszám, a kellő számú ország is. Amit Mráz Ágoston Sámuel a teljesülés elindulásának nevez, az amúgy nem egyéb, mint az, Orbánnak sikerült egy rákos sejtet létrehoznia a patrióta hülyeségével, ami egy hét alatt nekilátott burjánozni. Egyelőre nem megállíthatatlanul, de látványosan.

Csak összegyűjti a szemetet a szél. Ezek a fasiszták és neonácik egybegyűlnek, de már most látszik, nem igazán azért, hogy mosolyogva dolgozzanak együtt. Hiszen a vérgőzös nacionalistáknál ez elég nehéz, hanem, hogy a helyezkedésükkel valami kis pozíciót kaparintsanak meg, momentán még az sem biztos, ha összevegyülnek, úgy is maradnak, mert így is vannak köztük alapvető elvi ellentétek. Ha a kezdet szerelmes mosolygása közben nem is antagonisztikusak, de majd azzá válnak.

Például az oroszok dolga. Mert akik most csatlakozni kívánnak a hirtelenjében összegrundolt frakcióhoz, nagyrészt Putyin-ellenesek, tehát lesz ebből baj. Mint ahogyan már van abból, hogy Orbán azt hiszi, ő valami önjáró löveg, és mindenféle felhatalmazás nélkül röpködhet egyik diktátortól a másikig (ma épp Kínába), ami utakról az Unio (és a NATO) nem győzi aztán utólag kijelenteni, a magyar alak nem az ő nevükben tárgyal, ahhoz nekik semmi közük. Holott Orbán környezete békemissziónak nevezi a nagy utazásokat.

Olybá tűnik, hogy az uniós elnökség fél éve ilyen felhatalmazás nélküli békemisszió jegyében telik el, és csak egyetlen kérdésünk van, miért csinálja Orbán amit csinál. Hiszen annyi esze talán maradhatott vénségére, hogy a meghirdetetett cél – az általa létrehozott béke – kivitelezhetetlen. Abból, ahogyan képzeli, soha nem lesz semmi, így erős a gyanúnk, a röpködés oka nem is ez, hanem, hogy e módon is bomlassza az Unió egységét az „elindulás teljesülése” miatt, azaz, hogy hosszú távon mégis csak bevegye Brüsszelt.

Nincs új a nap alatt. Orbán most is a szart kavarja, mert, ha tehetsége valamihez van, akkor ez volna az. Ez azonban nem stratégia, csak taktika azzal is terhesen, hogy Európa mint olyan immunisabbnak tűnik a fasiszta eszmék iránt mint kies hazánk. Ezt mutatja Le Pen sorsa, aki, midőn hatalmat tudott volna szerezni, a franciák tömegestül szavaztak ellene, mert mintha nekik lenne valamelyes történelemtudatuk és emlékeik. Innen is látszik, hogy Orbán új tömörülése hangos lehet, ám befolyásos nem, de csak hadd örüljenek egymásnak.

Mindemellett azt látjuk, hogy Orbán elemében van a napokban. Álmodott egy világot magának, és azt hiszi, hogy ott áll a kapui előtt. Ilyen potyadékos frakcióban érezheti magát valakinek, illetve – legalábbis a kommunikáció szintjén – mint a világ nagy békecsinálója szerepel az önképében, pedig azt hittük ez a kiváltság csakis Trumpé. Így viszont mintha azzal az ökörrel álmodná magát egy szintre, ami kép a gombáknak és moszatoknak elalélásokat okozhat a 2026-os választásokra gondolva. Mert voltaképp minden azért van.

Fölfedezhettük azonban mindeközben Orbán egy új arcát is. Mert midőn az amúgy indokolhatatlan moszkvai útjáról készítettek vele benyalós interjút, csillogó szemekkel mesélt arról, miért ájul el Putyintól. Mert van neki robbanófeje az atomjain, sok népek és hatalmas terület ura, van neki sok természeti erőforrása, azaz, egy igazi birodalom vezetője. Így a mi fiunk, aki a valagnyalásnak csak ezt az oldalát fejtette ki, mert az igazi amúgy is titokban marad. Amúgy a most születőben lévő frakciója is emiatt fog szétrobbanni majd.

Hogy ma Kínában mit keres, ennek a fényében értendő. Gondolom, aksigyárakról nem tárgyalnak, mert több úgysem fér el az országban, a kínai rendőrök már itt vannak, az ország félig kiárusítva és eladósítva. Kínával kapcsolatban már nincsen hová menni, hacsak Putyin fényében ezt a Hszi Csint meg nem azért csodálja, mert milliárdnyi ember ura, meg milyen szép nagy fala van, ilyenek. Minden lehet és mindennek az ellenkezője is, mert valóban ott tartunk, hogy nehezen követjük Orbán kacskaringóit, pedig, mint láttuk, olyan egyszerű az egész.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
1 hozzászólás “Frakció lesz, elfoglalás folytatódik
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Az új EU frakció vagy fél éven belül feloszlik magától, vagy kirakják belőle a Fideszt. Kíváncsi lennék, ha egyenként megkérdeznék a frakcióbeli nyugati politikusokat, mennyire nézik el az orbánnak, hogy szétlopta a saját országát, és hülyére vette az állampolgárokat, vajon mit válaszolnának?
    Ez a fajta feltűnési viszketegség se más, mint terelés az ellopott 1000 milliárdokról. Csinálhat bármit a dagadt maffiózó, nem felejtünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum