Budapest-Moszkva

Tegnap még csodálkoztunk, meg Freud papa hatásának tudtuk be, hogy a Fidesz őrületnek tartja, és véget akar vetni annak, hogy Ukrajna fölött orosz rakétákat lőnek le. Nem kellett volna annyira elámulnunk, mert úgy kerülnek egyenesbe a dolgok, ahogyan évek óta tudjuk, de mégis lehangoló így egy az egyben látni. A Kreml szóvivője, bizonyos Dimitrij Peszkov elvtárs ugyanis megvédte Orbánt az Unióval szemben, és ez már döfi.

Majdhogynem delikát, amikor a szóvivő arról mesél nekünk – és a nagyvilágnak is -, hogy Orbánt az Unió példátlan nyomás alá helyezi, főleg akkor, amikor kötelező érvényű döntést kell hozniuk, ám Orbán – így ez a Peszkov – mindig Budapest érdekeit (vö.: Magyarország) helyezi előtérbe. Ezért bántják őket a sorosista brüsszelek, ám mindebben az a felettébb érdekes, ebből úgy tűnik, hogy amikor Peszkov Budapestet mond, Moszkvát gondol.

Mivelhogy leginkább akkor van nyomás alá helyezve a kedves vezető, amikor Ukrajnának akar segíteni az Unió (így vagy úgy) Moszkva ellenében, és ilyenkor szokott következni a vétó. Példánk legyen csupán egy, pedig számtalan is akadhatna, de arra kíváncsiak lennénk, hogyan gondolt Budapestre Orbán, amikor mondjuk Kirill pátriárka szankciós listára tételét vétózta meg. Hogy akkor vallásszabadságra hivatkozott? Az is röhej.

Ennek ellenére nem tudjuk feledni, hogy egyedüli uinós országként az Unió elleni harcunkat Moszkva bíztató tekintete mellett folytatjuk, Moszkva véd meg minket Brüsszel ellen, tehát végleg a helyünkre kerültünk, és már le sem tudjuk tagadni. Igaz, nem is nagyon akarják a fiúk, olyan buzgalommal dolgoznak minden szinten és mindenütt Moszkva érdekeiért, hogy tényleg nem meglepő Lavrov kitüntetése, amit Szijjártónak adott.

De ez a gesztus már olyan régen volt, hogy el is feledtük, még jó, hogy ez a Peszkov eszünkbe juttatta, hol is állunk, illetve merre tart a Fidesz. Hogy most Szijjártó Belaruszba ment valami különös okból, ez is mutatja az irányt. Annak idején hiába könyörögtek a magyar külügyesnek, hogy nem kéne Minszkbe menni, indult akkor is és most is, s míg Lavrovtól plecsnit kapott, a fehéroroszoktól futballmezt a barátság jegyében.

Mindegy, hogy Szijjártó miket delirál össze útjának céljáról és értelméről, mindenki számára teljesen világos, és abban manifesztálódik, hogy egyedüliként nem szavazta meg az orosz és fehérorosz mezőgazdasági termékekre kivetendő büntetővámokat. Míg azonban az ukrán gabonát be sem engedik az országba, de ez csak az előzmény, a lényeg annak a bizonyítéka, hogy most sem az ország érdekeiben cselekedett a vétózó Szijjártó.

Hanem Moszkva és az ő kebelbarátja, Minszk javára, és itt következik majd akkor, hogy az oroszok megvédenek minket Brüsszeltől, tán be kellene hívni a tankjaikat a mostani nagy veszedelem közepette. Hogy az oroszok viszont nem normálisak, annak újabb bizonyítékát adták, amikor egy bizonyos Dimitrij Szuszlov azt javasolta, hogy hajtsanak végre egy nukleáris robbantást demonstratív jelleggel, és állítólag Putyinnak tetszik az ötlet.

Ez a Szuszlov azt szeretné, ha erről a robbantásról felvételeket készítenének, és azokat terjesztenék, hogy lássa a világ, mi vár rá. Ezzel a fenyegetéssel azonban az orosz őrült semmi újat nem talált ki, a Magyar Nemzet már pár hete bemutatta Budapest népének, mi lesz, ha nem Orbánra szavaz, s Putyin rádob a fejére egy atomot. Mintha egy rugóra járna Budapest és Moszkva agya, mintha ugyanazt akarnák.

És perszehogy, Brüsszel bukását, Európa fasizálódását, a mostani civilizáció eltűntét. És bár azt tudjuk Spengler óta, hogy az oroszoknak mi a baja a nyugattal (Nagy Péter és Szentpétervár a bűnös, meg a félbeszakított kultúrateremtés, bonyolult, de érdemes elolvasni), az azonban nem egészen érthető, Orbán miért van ugyanígy ezzel. Mert olybá tűnik, neki sem szimpatikus a nyugati civilizáció, ám, hogy miért, az máig nem világos.

Ésszerű és az ország javát szolgáló indokot nem igazán találunk Orbán egész, több mint harminc éves működésében, csak most eszkalálódik épp, csupaszodik le. Hogy vastagon tesz – és tesznek a fiúk – az ország érdekeire, nem érdekes annak sorsa, amikor a bukás után várja őket a tőlünk ellopott pénzzel tömött bankszámla, földek, kastélyok és a kismalac kunkori farka is. Csak ezen a szemüvegen keresztül lehet látni a dolgokat.

Bármilyen lehangoló és vérlázító is. Visszatérve azért erre a Peszkovra, már csak az hiányozna nekünk, ha annyira meg akarja védeni nagy barátját az EU bántásaitól, akkor azt más módon is, mint a szó, megtegye. Ha nem lehet lelőni az orosz rakétákat, és Ukrajna elesik, akkor egészen közel kerülnek a határunkhoz, hogy csak egyet kell füttyenteni nekik, hogy feldübörögjenek a testvéri tankok. Ezektől még ez is kitelik.