Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója szerint Piliscsaba KDNP-s polgármestere, meg a helyi fideszes választókerületi elnök „összecsinálta magát, és teljesítette azt a parancsot, amit a helyi háborúpárti baloldali politikusok kiadtak”. Delikát. Mármint, az, hogy eleddig nem volt tudomásunk róla, miszerint baloldaliak kényszerítenének hivatalban lévő fideszistákat bármire is. Ez a téboly új szintje.
Mégpedig a múlt század ötvenes éveinek lendülete, amely a párt soraiban kereste és találta meg az elhajlókat meg árulókat, mint amilyenek 2024-ben az emlegetett polgármester és választókerületi elnök. Csakhogynem azt a parancsot adta ki Menczer kommunikációs igazgató, hogy éberség, elvtársak, és akkor rögtön tudnánk, hol is élünk, bár sejtésünk most is van róla, hogy a NER-ben. Ami viszont ezek szerint ilyen.
Arról volt szó egyébként, hogy ott, Piliscsabán is telefosta Menczer pártja a köztereket a háborúpártis plakátjaival. Jutott belőle bőséggel az egyik iskola közelébe is, ami nem tetszett a szülőknek. Protestáltak a polgármesternél, aki ezek szerint még halványan emlékezett, miért választották meg őt, és intézkedett a műalkotások eltávolításáról. Ez nem tetszett Menczernek, erre volt a reakciója az, ami. A baloldali parancs.
No most, azt tudjuk, hogy az a szülő is háborúpárti, aki nem a Fideszre szavaz, de ezek szerint a polgármester meg pláne, ahogyan beállt a fősodortól eltérő gondolatiságba, amely szerint a gyerekeket hagyni kellene gyerekeknek lenni, és nem megzavarni a fejlődésüket idióta, uszító plakátokkal. Menczernek erről is megvolt a maga véleménye, amikor kifejtette, a gyerekekre nem a plakát jelent veszélyt, hanem a háború.
Menczernek még igaza is volna, ha Putyin – mint ahogyan a Magyar Nemzet nem is olyan rég ígérte – Piliscsabára dobálná az atomot. De hiába szeretné ezt Menczer, egyelőre nincs így, a plakát viszont ott van. Az iskola mellett, és még csak a bűvös kétszáz méter sincsen betartva, amin belül kocsma és mostanában már könyvesbolt sem lehet, ha pedig igen, akkor fóliáznia kell a közjószágok védelme érdekében. A plakátokat is be lehetne vonni folpackkal.
De nem is ez, hanem Menczernek ez a mindent elsöprő lendülete, ahogyan a butaság bátorságával teljesíti azt a parancsot, amit talán meg sem kapott, csak azt gondolja, hogy ezt így kellene csinálni. Mindent és mindenkit eltaposni, ami a Párt útjában van, és ezért nem is irigyeljük a polgármestert és a választókerületi elnököt, akiket, ha Menczeren múlna, azonmód vinnének a máglyára, hogy a lelküket megmentsék a baloldaltól.
Ezen a gondolati ösvényen haladva nagyon messzire lehetne jutni, de lehet, hogy már ott is vagyunk. A kommunikációs igazgató ugyanis saját hatáskörben kiadta a két elhajlóra a kilövési engedélyt, mondván: „nincs helyük közöttünk azoknak, akik gyáván kiszolgálják a baloldalt”. Ha az elébb tébolyról beszéltünk, akkor most újra meg kell tennünk azt bemutatva, hogy ez már olyan foka a vicsorgásnak, ami megemlékezésre méltó.
Ezt tesszük most, ugyanakkor kicsinyég vigyorgunk is, mert látjuk annak a folyamatnak a kezdetét, amikor a tébolyda belülről fog szétrohadni, és az is lehet, hogy ez a két szerencsétlen ember lesz ennek az első két mártírja, akiket aztán majd követ a többi is. Bár ez nem jelenthető ki teljes bizonyossággal, csak azt mutatja, a sors – és a történelmi szükségszerűség – hogyan teljesíti be önmagát, mert láttunk már ilyet nem egyszer.
Ugyanakkor a tragédia ebben mégis az, hogy a Menczerrel szimbolizált kormány ezzel is megmutatta, szarik a választópolgárra (jelen kontextusban a szülők), hogy ők mit szeretnének, az számára teljesen érdektelen. A Párt – és annak fölsőbb tagjai – érdeke számít csak, az egyes ember, de most már embercsoportok jól léte, szabadsága, boldogulása (boldogságról nem is merünk beszélni) nem érdekes. Minden diktatúra így működik.
És mindnek ez is a vége, amikor az egyén elnyomása olyan mértékű lesz, amit már képtelen elviselni. Ez azonban csupán elmélet. A gyakorlat majd attól függ, hányan világosodnak meg, lázadnak föl, vagy csak hallgatnak a józan eszükre megunva a harci dobok permanens püfölését. Lehet, hogy minden távol van, de a vég elkezdődött, és örömünkre ez a Menczer nem is tudja, hogy ez az ilyen kirohanásokban mutatkozik meg.
Abban az attoszekundumban, ahogy rápillantottam a mai diliházi krónika legelső szavára („Menczer”), tudtam, hogy fájni fog…bár igazából mindegy is, melyik közpénzparazita böffen fel éppen, mert úgyis tudjuk: a végére így vagy úgy, de könnyes lesz a szemünk…
Kíváncsi vagyok, mit csinálnak majd a piliscsabai szülők, amikor a háborús zűrzavarban egy atombomba pont ráesik a fejükre. Akkor már biztosan megengednék kitenni a plakátokat, csakhogy akkor már késő lesz!
Ha rajtam múlna, Menczer lenne a főminiszter, mindjárt rend lenne Piliscsabán!