Eddig és ne tovább

David Pressman nagykövettel mindig csak a baj van. Pár napja az a gond adódott vele, hogy egészen egyszerűen és világosan fejtette ki, mit takar a Fidesz (Orbán és minden seggnyúlványa) békeóbégatása. Azt mondta a nagykövet halkan de határozottan, hogy az a béke, amit Magyarország követel, nem egyéb, mint Ukrajna kapitulációja. Pressman nagykövet nem mutatott rá, de ebből is egyértelműen kiderül, hogy Magyarország (a Fidesz) ebben a kontextusban Putyin érdekeit képviseli.

Méghozzá nagyon hangosan és a kampányt tekintve még aljas módon is, de ez nem meglepő, mert nem adhat mást, mint ami a lényege. Ez a világos okfejtés azonban nem kapott nagy nyilvánosságot a magyar médiában, helyette hallgatjuk a háborúpártiságot érdekes módon úgy, hogy a propaganda riogat atomháborúval. Azaz, a Fidesz békegalambjai a legnagyobb háborús uszítók, s hogyha ebben most ellentmondást tetszenek fölfedezni, akkor nem önökben van a hiba. Az alavjunépeknek meg úgyis mindegy.

Mégis ők azok, a rajongó bávatagok, akiknek a Fidesz háborúpártis harsonaszója rezeg meg ordít, bennük kell a rettegést kellően elmélyíteni, s egyúttal azt a tudatot, hogy minden olyan fenyegetéstől, ami nem létezik, az Orbánra adott szavazat védheti meg csak. Már maga az is, hogy alavju népségnek nevezhető a magyar fasiszták törzsszavazói rétege, mutatja azt, hogy az ő világképükben a logika nem nagyon, viszont a rajongás óriási szerepet játszik. És ezen a ponton érdekes, hogy Széles Gábor nekilátott hitlerezni.

Lesz békemenet, amiről sajtótájékoztak a CÖF nagyjai, köztük Széles Gábor, aki tíz évvel ezelőtt még azzal akarta felvirágoztatni kies hazánkat, hogy azt ígérte, ki tudja kapcsolni a gravitációt. Nos, azóta sem nagyon lebegünk Mohamed koporsójaként, de Széles most sem lett sokkal élesebb eszű, mert ezen a sajtótájékoztatón azt találta mondani, hogy „Hitler iránt is rajongtak, ám ha tudták volna a németek, hogy hová vezeti őket, nem rajongtak volna érte”. Nos, Magyar Péterre gondolt, mégis más jutott az eszünkbe. Némely kézcsókok, mondjuk.

De nem is ez, hanem az összes többi. Mert voltaképp ezt a CÖF-ös kinyilatkoztatást azért tartották, hogy bejelentsék, van már neki jelmondata is, ami ez: „Eddig, és ne tovább!” – hogy ezt akarják üzenni Európa „háborús pszichózisban égő” vezetőinek. Nagy valószínűséggel eltévesztették a címzést, ami a Kreml lett volna a logika szerint, de azoktól, akik olyan békét akarnak, mint amire Pressman nagykövet utalt, ilyet fölösleges várnunk. Viszont hangzottak el még érdekes dolgok, amire garancia volt a megszólalók köre.

Elég csak felsorolni, hogy Szélesen kívül ott volt még – és beszélt is – Bencsik András, Bayer Zsolt, Stefka István, ifj. Lomnici Zoltán, Fricz Tamás és Csizmadia László. Látszik, hogy ők mint korunk független szellemi nagyságai, akiknek csak a magyar haza sorsa a gondjuk, és nem is az, hogy jól éljenek abból a zsírosbödönből, ami a mi pénzünkkel van tele. Ha most képzavart fedeznének fel, igazuk volna, de direkt volt. Most itt annak kellene következni, hogy egyesével elmeséljük, ők mit mondtak, de annyit nem érnek az elvtársak.

Mert túl azon, hogy kiderült, maga Orbán V. is felszólal a világra szóló eseményen, elég nekünk csak a jelmondatuk. Erről egyébként egy Columbo film jut az eszünkbe, mégpedig az, amelyikben a gyilkos az italos üvegén ejt reggel karcolást a gyűrűjével, hogy eddig és ne tovább igyon belőle, mert fő a józanság. De ez csak lírai mellékszál volt, mert gondjaink ennél sokkal nagyobbak, ugyanis a sajttájon az is elhangzott, a 9-i szavazáson az EU választópolgárai a halál helyett az életet választhatják. De ezt azért nem kellett volna.

Több okból sem. Az első talán az, hogy a CÖF, a békemenet, Orbán és a Fidesz ezek szerint abba is szeretne belepofázni, a burgenlandi traktorista hová tegye azt a nyüves ikszet. És nem másért, mint hogy a magyar kedves vezető bevehesse Brüsszel rozzant várát, így harcolva ki azt a békét, amit Pressman nagykövet leföstött, azaz, Putyin győzelmét. Csak arra nem kapunk magyarázatot soha, ez miért volna jó nekünk mindenek felett. Mert fura dolgok történnek ezekkel az oroszokkal, és ez a fajta békevágy olyan hazaárulás szagú.

Másrészt és legfőképp az érdekelné az embert, hogyan jön ki az a matek, hogyha nem Orbánra szavazunk, akkor a halált választjuk, ami már egy apokaliptikus vízió. Főleg, ha Mária néni fejével gondolkozunk, akit majd esetleg a plébános ura pokollal is megfenyeget, ha nem jól ikszel. Mondhatnánk a’la békement – de nem ők, mert a jelszavuk is lopott -, hogy eddig és ne tovább, de már fölösleges volna, ugyanis nagyon régen átlépték azt a Rubicont, ahonnan nincsen visszaút. Magunkban nem bízom, de a karmában igen, ha a büntetésükről van szó.

Vigasztaljon azonban bennünket az a tudat, hogy a megsajtótájékozott eseményen maga a nagy Orbán Viktor is felszólal, de mindezek után előre el lehetne mondani, miről fog óbégatni a kappanhangján, ez lesz majd a háborús szimfónia tetőpontja. Ettől pedig magukat kellőképp összehugyozva kérik majd fel Európa jelenlegi vezetői a magyar kakast, hogy mentse meg őket, vagy pediglen nem. Inkább nem. Sőt, az néz ki leginkább, hogy, ha lehet, még inkább a peremére kerül a történéseknek hazánkkal együtt, mi pedig majd lesünk ki a lukon.