Lítium

Emlékszünk még arra a képre, amikor a kedves vezető a reggeli utcán a pénzét számolgatta. Fosztorgatta a tíz-, vagy húszezreseit, és hirtelen kapott egy kérdést nem aláfekvős igyekezettel, amitől fölöttébb meglepődött. De nem is ez, mint váratlanság, hogy valahol sikerült a közelébe férkőzni, hanem az alany bávatag, opálos tekintete. Ahogy látszott, a dolgok teljesen lelassultak benne, s közel áll a moszatléthez, épp, hogy a fényt érzékeli és befogadja. Mindez azt mutatta, hogy e reggeli órán nem volt tervezve jelenés, megnyilvánulás, szólás, és a kedves vezetőt túlélő állapotba állították, hogy így teljenek a percek és az órák.

Ha belegondolunk, egyre gyakrabban láthatjuk őt ilyen tekintettel és ilyen halmazállapotban, váratlan közelítésekben, ami arra utal vagy utalhat, hogy időnként rendbe kell tenni őt – régebben Grazról szóltak a legendák -, hogy használható legyen. Putyinhoz azonban nem mehetett leszedált állapotban, és ennek lehetett az a következménye, amit a Kreml által közzé tett videón láttunk, aminek az egyik értelmezése, hogy Putyin meg akarta alázni. Megmutatni, ki a nagyobb kakas kettejük közös szemétdombján, és ez sikerült is neki, üzenve a nagyvilágnak, hogy lám, ilyen pincsi előttem az Unió erősnek vélt embere.

S bár a dolgok állásának ez az olvasata is érdekes következtetésekhez vezethetne, s voltaképp vezet is minden további elemezgetés nélkül is, ezúttal részünkről azt vennék górcső alá, amit ezen a mozgóképen Orbán teste üzen, s amit amúgy eddig is tudtunk, de most az oroszok, akár egy oktatófilmet raktak elibénk. Hogy lám, ilyen a ti nagy emberetek. De milyen is a maga nyomorúságában? Ez a kérdés, majd ennek megválaszolása után a folyománya, egy újabb dilemma, hogy ez az ember alkalmas-e arra, hogy egy országot vezessen, de talán az ország jelenlegi állapota mutatja, nem igazán. Most mégsem ez a lényeges.

Az oroszok videóján a mi doktorminiszter urunk fészkalódik, zakóját húzgálja, izeg-mozog, mint mérgezett egér a stelázsiban, és emlékszünk, illetve ismerjük ajkainak folyamatos nyalogatását, a fej időnkénti megrándulásait, amelyek – szordínósan szólván – nem egy egészséges ember, s nem egy kiegyensúlyozott lélek jellemzői. Ő a mi, illetve az ő miniszterelnökük, ám abban egészen biztosak lehetünk, az álávjú nénik ilyen állapotban nem látják – mert nem engedik nekik látni – rajongásuk tárgyát. Vagy, ha ez valamilyen baleset miatt megtörténnék, minden további nélkül csókolnának neki akkor is kezet, mert a hit már csak ilyen.

De nem is ez, hanem a kényszermozgások vs. opálos tekintet, amikor is a manus még úgy-ahogy vállalhatóan bír viselkedni, eszünkbe juttatja, mi okozza vagy okozhatja szemének sajátos fénytörését, és akkor beugrik a lítium, mint ami anyagnak ilyen következménye van. A lítium hasznos teremtménye az úrnak, véle hangulatot lehet stabilizálni egynéhány (mánia, depresszió, bipoláris zavar) betegségeknél, és nem akarnánk itt orvosi szerepben tetszelegni, de a csodaszer folyamatos szedésének egyik mellékhatása a súlygyarapodás is. Ezt azonban csak miheztartás és elgondolkodtatás végett jegyeztük meg.

Bajaink viszont ennél sokkal nagyobbak, s ezek közül is a leghatalmasabb, hogy egy ilyen ember alkalmas-e egy ország vezetésére, de azt már fentebb megállapítottuk: nem igazán, vagy éppen egyenesen, egyáltalán. De lehet, nem is csak emiatt, hanem más, elsősorban jellembéli, és morális hiányosságok is efelé mutatnak. És mégis itt van, sőt, olybá tűnik, hogy uralkodik örökkön örökké. Áment azért nem mondunk, mert Isten tőlünk és ettől a hazától is meglehetősen messzire van. Ugyanakkor nem tagadhatjuk, ezzel a videóval az oroszok elibénk tették, hogy lássátok, illetve az egész kerek világ lássa: ecce homo.

A kép pedig kiábrándító, s ha azt hittük eddig – és ebben is van igazság -, hogy Orbán most már azért nem lép olyan nyilvánosság elé, ahol ezt a nyilvánosságot kizárólag a válogatott rajongói jelentik, mert fél, az is igaz lehet. Ám mindezek után fölvetül annak a lehetősége is, el kell őt rejteni a kritikus szemek elől, mert a fellépései vagy így, vagy úgy, de vállalhatatlanok. És még mindig itt marad a kétkedőknek, hogy mindaz, amit itt előadtam, feltételezés, nekik viszont Füst Milánt mutatok okolásul: „No de dobd el felét annak, amit mondok, abból is kijöhet számodra valami. Mert valami kis igazamat azért javarészt felfedezheted abban, amit hosszú életem során és sok töprengés árán megállapítottam. Ha jól odafigyelsz.”

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
8 hozzászólás “Lítium
  1. repulo szerint:

    Hát, ilyen a stratégiai nyugalom.
    Vajh milyen, ha tele a gatyesz?

  2. Paulus_Maior szerint:

    „Meztelen a király!” mai aktuális változata:
    A FŐNÖK ELMEBETEG!

  3. kovacs_ugynok szerint:

    Magyarország miniNERelnöke… (köp)

  4. Ultron szerint:

    És mit lehetne ezzel kezdeni?
    Ellenzék – amely bármikor benyújthatna egy bizalmatlanságit – ugyebár nincs, a pártból senki sem fogja akárcsak megemlíteni a nyilvánvaló problémát, a családnak úgyszintén kuss van, az egyszeri polgárnak meg semmi eszköze arra, hogy bármit is tehessen az ügyben.

    A maradék opciók:

    1. Tapsikolva végig kell nézni, ahogy egy szociopata elmebeteg tönkreteszi az országot.
    2. (F)elfordulni és nem venni tudomást arról, hogy egy szociopata elmebeteg tönkreteszi az országot.

    • kovacs_ugynok szerint:

      Azért örülök, hogy táptalajra lelt ez a bizalmatlansági felvetésem. Ez ugye nem kérdés, hogy simán be lehetne nyújtani, és erre kapásból legalább fél tucat indok is lehetne. Mindig megjegyzem, hogy nem értem az un. „ellenzéket” miért nem nyújtja be naponta, többször is. Ebből ugye az következik, hogy nemcsak az orbán bandát kell leváltani, hanem az un. ellenzéki bandát is velük együtt.
      Erre pedig sajnos nincs más mód, mint felemelni a seggünket, és összefogni. Legalább azoknak akiknek már qrvára tele van a tökük a balfasz fidesz maffiával, és az „ellenzéki” parlamenti segghizlalással.

      Igen, az egyszeri pógárnak tényleg semmi esélye, de ha összefognánk a többivel, akkor simán legyakhatnánk ezt a semmirekellő magyar „politikai” „elitet”. Azt is már sokszor elmondtam, nem felülről kell szervezni egy politikai pártot, hogy aztán a budapesti élősködők beleüljenek életfogytig a vezetőségbe. Anélkül, hogy a közpénz felmarkoláson kívül más egyebet csináljanak. Egy demokratikus pártnak folyamatosan cserélődik a vezetősége is, erről ismerszik meg. No meg arról, hogy fellépnek a törvénytelenségek ellen, és a magyar állampolgárok érdekében megtesznek minden tőlük tellhetőt. Széles a paletta. De az egészben az a legszebb, hogy akár még ma elkezdhetnénk, annál előbb érnénk a végére. Nyilván nem mindenki venne részt benne folyamatosan, de minden kis településen kellenek aktivisták. Amiért rohadt sokat kellene dolgozni. Csak akad pár 100, ezer ember ebben a kis országban, aki erre alkalmas lenne… :/

  5. miki1950 szerint:

    Nagyon beleragadtál a saját elmeszüleményedbe a bizalmatlansági indítványoddal, ami a kétharmados parlamenti többséget realitásként értelmezve csak egy leányálom.
    Ezzel még nem zavarod fel az állóvizet, azzal azonban igen, hogy az ellenzék pártjait és azok vezetőit egy kalap alá veszed és a fidess -szel azonosítod.
    Vedd már észre, hogy ez az összemosás a fidess szája íze és propagandája szerint való, mert az ellenzék semlegesítésével biztosíthatja magának az örök hatalmat.
    Akarva akaratlanul a fidess érdekeit szolgálod stílszerűen, „kesztyűbábként „.
    (copyright tőled)
    Különös tekintettel a Nyugaton írt megjegyzéseidre ajánlom figyelmedbe a fentieket.

  6. miki1950 szerint:

    Az ügynök most hallgat.
    Hallgat, mert nagyon szégyenli magát.
    Remélem, azért hallgat, mert nagyon szégyenli magát.

    • kovacs_ugynok szerint:

      Okosabbnak gondoltalak. Sajnálom, hogy tévedtem. Te is mocskolódni, személyeskedni tudsz csak, az érvekkel meg adós maradsz. Trollnak hívják az ilyet.

      Az értelmes eszmecserének nem vagyok ellenére, de úgy látszik nem erre törekszel. Mégis ki a kis faszom vagy te miki1950 nick, hogy másoknál felsőbbrendűnek gondolod magadat? 😛

      Pont az ilyenek miatt van még hatalmon az orbán és tolvaj bandája. Mások ötleteit jól megköpködöd, és csuklóból kijelented miért nem lehet megvalósítani. De legalább én ötletelek, amíg tőled mit hallottunk a nyavajgáson kívül? Miközben minden rosszindulatod abból fakad, mert báncsák a dékádat. legalábbis idáig ez jött le.
      Semmi jogod megkérdőjelezni, hogy nem kevés adófizetőként milyen elvárásaim legyenek az un. ellenzékkel szemben. Amúgy is, az okos ellenzék meg inkább tanulna a kritikából. De az ostoba jól megköpködi a másik 2ellenzékit”. A hatalmat bitorló tolvaj banda meg röhög a markában, milyen balfasz is az ellenzék. Azért remélem a jogos kritika, és az személyeskedés között azért különbséget tudsz tenni… :/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum