Három Fradi és harminc Mészáros

Lázár minisztériuma dolgozik azon a törvény(rendelet)javaslaton, amellyel a hazai, építőipari anyagot gyártó cégekre az államnak elővásárlási joga lenne. Lesz, efelől ne is legyenek kétségeink. Már ezelőtt is háborogtak uniós (és más nyugati) cégek, amelyek a NER-ben működtek és működnek, hogy a Fidesz maffiamódszerekkel akarja őket kiszorítani, öltönyös emberek, NAV-osok érkeznek még az is lehet, hogy nagy, fekete autókkal, különadókat vetnek ki rájuk, és más cuki kurvaságokkal érik el, hogyha a delikvens nem adja szépszerével, akkor elveszik erővel vagy aljassággal, amit kinéztek maguknak.

Brüsszel előtt is van már ez a panasz, látják, hogy mi folyik az országban, és nem nézik jó szemmel. Amikor azon megy a visítozás, hogy nem jönnek a „nekünk járó” pénzek, akkor a nem jövésben ez is benne van, mert ebből is kitetszik, hogy kies hazánkban sem jogbiztonság, sem szabad piac nincsen, itt szabad rablás van, hogy etetni lehessen a mind éhesebb hordát. Ez az állami „elővételi jog” ez túl van a lopáson és rabláson, ez útonállás, amiből a NER lovagokat és lovaginákat akarják kistafírozni, akik majd az állam által fölvásárolt céget fingért és hugyért megkapják, ha csődbe mennének, visszaveszik tőlük.

Lásd Mátrai erőmű, amiről majd most, hosszú évek pereskedése után tudjuk meg – ha megtudjuk -, hogy hány milliárdot kaszált belőle Mészáros Lőrinc, amikor megvette, kiszedte belőle a pénzt, majd az állam (Orbán) többért vásárolta vissza tőle, mint amennyiért a gázszerelő megszerezte. Amikor az MCC Feszten Gulyás minisztert megkérdezte a hallgatóság, nincs-e valami nagyon nagy baj a Mészáros jelenséggel, akkor a kormányinfó hazugságain nevelkedett manus képes volt azt válaszolni, csak egy a baj: hogy nincs belőle harminc-negyven, és máris látjuk, mit gondolnak ezek a világról.

Közgazdasági alapfogalmak után, mint piac és más cuki kurvaságok, már nem is sírdogálunk, mert ami itt megy, az olyan töménységű lopás, a pénzek olyan mennyiségű és iramú kilapátolása, hogy egyáltalán az a csoda kategóriája, hogy az ország működik. Bár ez egyre bizonytalanabb. Egyes számítások szerint a magyar GDP tíz százalékának megfelelő összeget lapátoltak ki offshore számlákra, most osztogatják a kastélyokat közpénzen kiglancolva, és nem is érdemes nekilátni a felsorolásnak, milyen bődületes iramban és mennyiségben teszik magukévá az ország vagyonát. De, mint ez az új hír is mutatja, ez sem elég.

Már az itt működő külföldi cégek pénze is kell, ha ezt elszedték, akkor a vagyona, gyára, gépei olcsóért, hogy amit más felépített, abba a készbe beletegyék a seggüket, és nagy valószínűséggel azonmód tegyék is tönkre. A NER lovagok és lovaginák ugyanis nincsenek piachoz szokva, ha ilyen terepre kerülnek, akkor legott veszteségessé válnak. Szép példa erre, hogy például Mészáros egyik ilyen gyárát, egy kukoricafeldolgozót a gyármentő programmal kellett megsegíteni, mert tizenhárom milliárd veszteséget hozott össze. Ha nincs közbeszerzési csöcs, akkor mindig bajok vannak, de még ezután is lehet tömni közpénzzel.

Ilyen körülmények között képzeljük el, ha Mészárosból harminc volna. Abba belerokkanna az ország, igaz, lassan ebbe az egybe is. Mert azt se feledjük, hogy a kirakatban lévő gázszerelő csak a jéghegy csúcsa, a köz-, és uniós pénzekből kistarfírozott oligarchák már számosak, akik nem tehetségből, szorgalombó, ne adj isten szerencse okán, hanem a nemzet vérén vagyonosodtak, csak lassan elfogy az osztani való. Ezért születhetett meg a gondolat az építőipari anyagokat gyártó üzemek einstandolásáról, csak lassan már lopni sem lesz mit. Látjuk, hogy recseg-ropog az ország, épp összedőlni készül.

A bajokat részletezni is lehetne, de minek. Tegnap például harminc vonat nem indult el vagy nem ért célba, a kórházak adóssága közelíti a százmilliárdot, az ipar recesszióban, nem véletlen az akkumulátorgyárak országra zúdítása sem épp ezért. Az újabb lopási lehetőség mellett ez csak kozmetika, annak a képnek az újrafestése, mintha gyarapodna az ország, holott már alig is működik. Ránk fog omlani a szarhalom, „nagyjaink” pedig majd jól élnek az offshore számlákból, míg te a szemeteskannákból, kinek mi jutott, vagy mit intézett a kormánya. És egy felmérés szerint még mindig a Fidesz a legnépszerűbb párt.

Ezt a gyalázatot már nem is kommentálnánk. Mert mit is várhatunk egy olyan országtól, amelynek a miniszterelnöke arra a bajra, hogy a nemzet Fradiját kiverték az izlandi villanyszerelők, nem úgy reagál, hogy valami gond lehet magyar futballal, hanem azt tartaná üdvözítő kiútnak, ha nem egy, hanem három Fradi volna a NER-ben. Nincs annyi villanyszerelő Izlandon, hogy mindet kiverhetné, és nincs annyi pénz, ami ennyi Fradit eltartana, de Orbánnak ilyesmi eszébe sem jut. Nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy a modell, amit megálmodott nem alkalmas egy ország, de még egy futballcsapat működtetésére sem. Ennyi (by: D. T.)

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum