A Fidesz, mint európai érték

Volt ez az MCC Feszt itt a hétvégén, ez a janicsárképző tábor, ahol a leendő „nagyoknak” fölszólaltak a jelenlegiek. Útmutatást adtak világlátásból mintegy, hogy ugyanolyan mocsadékok legyenek, mint ők maguk. Gulyás Gergely nagy formában van amúgy is mostanában, olybá tűnik, hogy kezd kiteljesedni a manus, ezen a Feszten meg egyenesen filozófus lett, de nem állt túl jól neki. Európáról, annak értékeiről, vs. magyar ugar tartott előadást a kormányinfón nevelkedett gondolkodó, egészen érdekes eredményre jutva.

Gulyás tétele, amivel azt szeretné igazolni, trattyos gatyás, kappanhangú, dagadt főnöke miért hordozza magában – mint azt korábban önmagáról megállapította és kijelentette – Európa DNS-ét, a következő: azért hordozza, mert (és most tessenek figyelni) „a hagyományos európai értékekhez sokkal inkább ragaszkodnak a korábban szovjet uralom alatt szenvedő társadalmak”. És most itt megállunk egy szóra azon morfondírozva, Kádár apánk rendszere mit konzervált mibennünk, ami érték, s mit Orbánban, a DNS-ben.

Ami a nehézségeket okozza, az nem egyéb, mint az, a mi filozófusunk nem fejtette ki bővebben, mi több, egyáltalán nem fejtette ki, az ő elméletében, a zavaros kis buksijában mi minősül olyan európai értéknek, amihöz a mimagyarok Kádár apánk miatt jobban ragaszkodnak, mint a hanyatló Nyugat fiai. Erre nézvést nem kaptunk felvilágosítást, csak halvány utalást, miszerint „már a második világháborút követően megélhették a szabadságot és az azzal együtt járó jólétet”. Ez a hátrányuk, de Gulyás szerint a bűnük is.

A felskiccelt történelemből az világlik ki, hogy mi viszont a szovjet uralom alatt nem részesültünk sem a szabadságból, sem a jólétből, viszont ezért vagyunk máma különbek. De ez nem következik egymásból, sőt, semmi nem következik abból, hogy a Nyugat már régóta tejben és vajban feredőzik, mert ez nem érték, hanem megteremtett állapot, és nekünk is volt rá harminc évünk, a mögöttünk álló legjobb tíz meg különösen, hogy ezt megtegyük, de nem tettük meg. Mert a hanyatló Nyugat erre nekünk juttatott pénzét ellopták.

Gulyás szerint ideológiai viták vannak a Nyugattal, akik már nem európaiak, mert a jólét és a szabadság elvette az eszüket, belebolondultak a demokráciába, amit valami furcsa mód ránk akarnak erőltetni, de a Fidesz ezt nem hagyja. Nekünk senki ne mondja meg, hogyan éljünk, mi hordozzuk az értékeket, amit a Kádár korból hoztunk, lopunk, csalunk, hazudunk, s amivel a Fidesz még kiegészítette: gyűlölködünk és ordibálunk. Viszont ezt európai értéknek tartani meglehetősen eufemisztikus dolog, felsőbbrendűnek meg pláne. 

Sajátosan látja a történelmet is a filozopter, az az elmélete a valósággal ellentétben az, hogy a Nyugat a felelős a vasfüggönyért – ami mögött mi őrizgettük Európát -, s annak idején ezért mintegy kárpótlásként vettek be minket az Unióba (nem mi vágytunk oda). Abban az egyben azonban igaza van, hogy azóta sem tudnak velünk mit kezdeni a klubban. Ám sajnálatos módon nem azért, mint Gulyás állítja, mert mi vagyunk immár az európaiak, hanem, mert nem ütjük meg a klubtagsági minimumot sem erkölcseinkben, sem jellemünkben.

Mindezek ellenére, mivel kárpótlásként vagyunk tagok, következésképp azt csinálunk ott, amit csak akarunk, ergo: belehugyozunk a zongorába, és teli pofával szidjuk őket a pénztárcájukban matatva. Ilyen útravalóval látta el a janicsárokat ez a mi filozófus miniszterünk azzal a szándékkal, hogy a következő generáció se legyen kevésbé aljas, mint ők maguk, hogy a folytonosság biztosítva legyen mintegy azzal a hiátussal, hogy ők sem tudják, mik azok az európai értékek, amelyek miatt übermenschként szemlélhetik a világot.

Az érdekes azonban, hogy Gulyás a hajdani ostblokkról cuzammen beszélt, mint akik felsőbbrendűségük miatt vitában és perben állanak a Nyugattal, de elnézve a jelenlegi helyzetet, hogy már csak mi vagyunk ilyenek, ez is méretes hazugság vagy hülyeség. A mimagyarok már mindenkit kioktatnak, cseheket, lengyeleket, románokat szlovákokat, már alig is maradt a térképen olyan európai értékű ország, mint a miénk. Momentán Putyin Oroszhonja hasonlatos a miénkhez, ami egy szint. Aljaszint, de szint.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “A Fidesz, mint európai érték
  1. halfarkas szerint:

    „A Fidesz, mint európai érték”

    Ez a cím megtévesztő!!!

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Megmondom, nem igazán vagyok kíváncsi ezeknek a csaló bűnözőknek a süketelésére. Azért, mert még ők sem hiszik el amit mondanak. Erre a bizonyíték az, hogy nem mernek nyíltan vitázni ezekről a nézetekről, és elsunnyognak a kérdések elől.

    Az átkosban az államvallás a komunizmus volt. A népnek meg maszlag kell. :/

  3. Ultron szerint:

    Tényleg az európai értékeket őrzik – mészáros bankszámláján…

  4. Anarchista szerint:

    Nem az a szégyen, hogy gulyás, orbán vagy bármelyik fasiszta geci ilyeneket beszél! A szégyen az, hogy Magyarországon a ner-nek nincsen FEGYVERES ellenzéke. Ezeket a disznókat választáson nem lehet leváltani? Golyót nekik!

  5. polyvitaplex szerint:

    És ez a Gulyás állítólag, néhány újságíró és elemző szerint, még az okosabbak közül való.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum