Orbán békegalamb bekavar

Mint emlékezhetünk, pár napja Polt főügyész bevallotta, hogy a Vodafone-üzlet szabálytalanul köttetett meg, ugyanakkor széttárta karjait, hogy ő ennek ellenére semmit nem lép. A főügyész áldását adta a törvénytelenségre, innentől fogva érdektelen a hivatala, hiszen nem azt teszi, ami a feladata, nem üldözi a bűnt. Nem véletlen, hogy ezzel párhuzamosan negyed órán át sorolták neki a parlamentben azt a tengernyi ügyet, amiben hasonlóan járt el – illetve és jobban mondva – nem járt el egyáltalán, mert a fideszes cimborái voltak az érintettek, de ez már olyan alapigazság a NER-ben, mint a kétszer kettő józansága.

Mindez csak annak fényében érdekes, hogy föltehessük a kérdést, vajon mit remél Szabó Tímea és a Párbeszéd, amikor följelenti Orbán Viktort – ahogyan ez megtörtént – rémhírterjesztésért, midőn a mi eszelős miniszterelnökünk háborúpártisággal vádolja meg a komplett ellenzéket. Meg Európát, illetve, ha jól emlékszünk saját magán és a Varikánon kívül mindent és mindenkit, aki él és mozog. Hiába gondolja úgy viszont úgy Szabó Tímea és a Párbeszéd, hogy olyan kijelentésekkel, miszerint sodródunk bele a harmadik világháborúba, ami Orbán hangoztatott agymacskája, szintén csak a rémeket terjeszti.

Annyi humorérzéke azért volt a feljelentőknek, hogy Orbánnak stratégiai nyugalmat ajánlottak, mint amit a háború kitörése táján, mint új fogalmat maga terjesztett el, s amiképp kitetszik, éppen az ellenkezőjét teszi. Hergeli a hülyéit, kábítja őket, hogy majd az ő nevét dicsérjék imáikban, mint aki őket a bajtól saját testével megvédte. Visszatérve Poltra, természetes, hogy a mostani följelentésnek sem lesz semmi eredménye. Polt Orbán ellen még akkor sem vizsgálódna ugyanis, ha a saját kezével fojtaná meg az édes anyukáját, jobb volna már végre megszokni, hogy Orbán – itthon – törvényen kívül és  felül áll.

Ezzel pedig semmilyen ellenzék és mi magunk sem sokat tudunk kezdeni, ha úgy tetszik, meg kell szoknunk, hogy folyamatosan a képünkbe van köpve. Viszont azt is tudjuk, a háború kitörése óta Orbánnak csak egyetlen célja van, hogy elcseszett kormányzásának – vagy a kormányzás imitálásának – az összes szarát másra kenje, ám ebbéli buzgalmában a lehető legtöbbet teszi, hogy az öldöklés soha ne érjen véget. Minden megnyilvánulását innen kell nézni, és ezért elég pikáns az ellenzéket vádolni azzal, amit ő permanensen elkövet, de ez a fideszes taktika része már a kezdetek óta. Csodálkozni rajta tehát nincsen mit.

Mindeközben pedig, amikor a fostos békegalamb álcájában szaladgál föl s alá, mindenféle hazugságokat terjeszt nagy talányosan, mint akinek bármiféle befolyása lenne – nincs – a történelem folyására. Amikor kitört a háború, azt hangoztatta, hogy előtte pár héttel békemissziós látogatáson járt Putyin cimborájánál. Nem sokkal később talányos arccal jelentette be – mint emlékezhetünk -, hogy májusra minden véget ér, és azóta is dönti magából a zöldségeket, amelyekkel odáig jutott, Európának és saját, kietlen hazánknak egyként árt, s még az a szerencse, hogy végzetes bajt nem tud okozni. Pedig azon van.

Ami miatt most följelentették, hogy miszerint közel vagyunk a harmadik világháború kitöréséhez, az kutyatöke ahhoz képest, hogy legújabban arról is delirált, Európa békefenntartó haderőket küldene Ukrajnába, amit nagy valószínűséggel az ujjából szopott, de legalább fölkeltette vele orosz haverjainak figyelmét. Azonnal válaszoltak is, hogy az bizony elég nagy baj lenne, tehát nem igazán ajánlják. Ismerjük az oroszokat, és tudjuk, más reakció nem is volt várható tőlük, és ismerjük Európát is, akinek ilyesmi eszébe sem jutna. Ebben az egyenletben a harmadik tényező pedig Orbán, aki csak a feszkót kelti.

Tudjuk, és említettük is, hogy mindezzel csak egy a cél, a kudarcairól terelni, a kérdés azonban az, hogy ebben a játszmában meddig hajlandó elmenni, mert már rég kiderült, nem Európa, nem Magyarország és nem is a magyarok érdeke az első és az egyetlen. Ilyen csak egy létezik, az pedig a trón megőrzése, és mindenáron. Ez az egyedüliség eddig csak mérhetetlenül káros volt, de lassan már veszélyes is lesz, tehát szólhatna valaki a manusnak, hogy állítsa le magát, amíg nem késő. Ilyen azonban a környezetében nincs, így hát a mi kis békegalambunk nem egyéb, mint egy időzített bomba, ami majd egyszer felrobban.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
1 hozzászólás “Orbán békegalamb bekavar
  1. polyvitaplex szerint:

    A békepárti törvényt péntek délelőtt szavazták meg, és kora este a Youtube-on már ment is a videók előtt a háborúpárti ellenzéket basztató kormánypropaganda.
    Vagy az történt, hogy a csillagok kedvező együttállásának hála, a kormányhirdetések állandó hangjának, a mini ferizős Kőszegi Ákos színművésznek éppen nem volt más dolga és ráért. Vagy pedig az, hogy a videó már a törvény megszavazása előtt elkészült, de Kőszegi Ákosban volt bátorság, kockázatvállalás, mert mi van, ha a törvényt mégsem szavazzák meg, ő meg potyára dolgozott.
    Akár így történt, akár úgy, bravúros színészi teljesítmény!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum