Két dolog van. Nagyon kell az uniós pénz, mert különben Orbán diktatúrája gazdaságilag összeomlik, illetve nem csatlakozunk az Európai Ügyészséghez, mert akkor nagy valószínűséggel a diktatúrát kellene felszámolni. Ez a két ügy antagonisztikus ellentétben van, viszont Orbán ennek ellenére akar hidat verni közéjük, ami a gyakorlatban nem megy. Ebből fakadólag az, amit tegnap nagy hangon bejelentettek, hogy létrehoznak egy új, független korrupcióellenes hatóságot a NER-ben, hogy megfeleljenek az Európai Bizottság követelményei közül egynek, nem egyéb, mint rózsaszínű lufi.
Keményebben fogalmazva pofon a szarnak. Mert a NER-ben annak jellegénél fogva független hatóságot létrehozni immár képtelenség, éppen annak diktatórikus jellege miatt. A kör már itt bezárult, de azért még utazgatunk benne kicsinyt mindannyiunk legnagyobb gyönyörűségére, mert a vérünkre megy a cirkuszi előadás. Azt tartalmazza a „független” testület felállítását gardírozó utasítás, hogy annak felállítását többen felügyeljék Navracsicson át Varga igazságügyisig, de legfőképpen Rogán Antallal az élükön. Ezen a ponton mi csak annyit mondunk, lipótvárosi ingatlanok, illetve a csudálatos letelepedési kötvények.
És ím, máris látjuk, hogyha az egészet a mese hangján fogalmaznánk meg, akkor azt kellene írnunk: kecskére káposztát, amiből már látszana, hogy teljesen komolytalan ez az egész, Orbán kétségbeesett kísérlete a pénzszerzésre, amelynek az Európai Bizottság vagy bedől, vagy pediglen nem. Ha igen, akkor még egy darabig lesz miből fenntartani a színjátékot Európa közepén, és akkor nekünk rossz lesz. Illetve, ha nem, akkor csődbe megy a rendszer, s vele együtt mi is éhen döglünk, miután megfagytunk. Számunkra nincs győztes kimenetel, maximum az unokáink lehetnek szabadabbak, ha emlékeznek arra, mi az.
De hagyjuk a picsogást. Vizsgáljuk meg azért kicsit alaposabban, miért képtelen a helyzet, amit ilyen Rogán által dirigált „független” hatósággal akarnak megoldani. A kilátástalanság igazolására mentségünkül felhozzuk, hogy vagy bevallja valaki vagy nem, de ennek ellenére cáfolhatatlan tény, hogy kies hazánkban immár nyílt, szárba szökött diktatúra van, ezekben a társadalmi berendezkedésekben pedig mindenféle igyekezet – ha egyáltalán – ellenére lehetetlen független hatóságot létrehozni, mert nem lehet szigeteket kialakítani a nagy, lehúzó és bűzölgő mocsár közepén. Remélem érzékletes a kép.
Az ábrázoláson túl lehangoltságunkat igazolandó, és a színjátékról lerántva a leplet visszautalunk Magyar Bálint immár elég régi, de nagyon igaz dolgozatára, amelyben a NER-ről, Orbán unortodox, illiberális és keresztény államáról csak mint maffiaállamról értekezett, és állításai egyáltalán nem voltak légből kapottak. A pénzek ellopásának büntetlenségét ugyanis a korrupt rendőrség, ügyészség és egyre inkább bíróság garantálja, így igaz az a tétel, hogy csak külső kontroll segíthet a tarthatatlan és alvilági állapotokon, amit az Európai Ügyészség garantálhatna. Ahhoz viszont érthető okokból csatlakozni nem akarunk.
Ez az igazságügyi oldala a színjátéknak, amelynek élén Varga, dekázós miniszter áll, s neki ezen változtatni nem áll érdekében, inkább Orbán utasításainak megfelelően szidja az Unió édes anyukáját, viszont az új hatóság felállítását felügyeli. Cserepes a szánk, ezt csak csendben jegyezzük meg, mint ahogyan azt is, hogy pénzügyi oldalról a korrupció már önjáró, akárha mahomet tank, az eddig Mészáros, Tiborcz, etc. által ellopott pénzekből működő cégek önmagukban, létezésükkel garantálják a korrupció továbbélését, mert fennállásuk alapja ez, nem a piaci viszonyokra vannak kitalálva és létrehozva.
Ám kiterjesztjük kétségeinket, mert és ugyanis itt, minálunk már nem elegendő csupán az uniós pénzek elosztását felügyelni, mivelhogy a bejáratott technika ez: Orbán a magyar költségvetésből, kvázi adófizetői pénzekből osztogatja a haveroknak, kül-, és belföldi oligarcháknak a pénzt, és a keletkezett lukakat az uniós küldeményekből tömi be, s így máris meg van kerülve (hivatali nyelven) a lehetséges ellenőrzések útvonala, és a lopás folyhat zavartalanul tovább. Egyetlen dolgot mondunk bizonyságul, a tanárok fizetésemelését, amit állítólag uniós pénzből kellene megoldani, miközben megveszik a Vodafone-t.
Egyszóval, kamu. J. A. polgártárs majdnem mindig és majdnem mindent megmagyaráz és bemutat nekünk csudálatos képeivel, így ezt a helyzetet is: „Nézz a furfangos csecsemőre:/
bömböl, hogy szánassa magát,/ de míg mosolyog az emlőre,/ növeszti körmét és fogát.” – ugyehogy szép, és még mennyire igaz. Így hát a kétségek végül ugyanazok, mint az elején: hagyja-e magát átverni az Unió vagy sem, bár a végkimenetel és közeli sorsunk szempontjából úgyszólván ez édesmindegy. Kierkegaard tatával szólva: meg fogod bánni. Mindenképpen megbánod. Íme, hölgyeim és uraim, életünk foglalata.
Vélemény, hozzászólás?