Honatyáink és anyáink tegnap dobpergés közepette és sűrű imádság mellett módosították a törvények törvényét (by: Vejkey képviselő a KDNP színeiben). Méltóságos, sőt kegyelmes urunk azonmód élt is az általa kínált lehetőséggel, és vészhelyzetet hirdetett. Olyan ez a tempó történelmi párhuzamot vonva, mint amikor a Nagy Honvédő Háború során a szovjet csapatok a novemberi hetedikei díszfelvonulás után a Vörös térről azonmód indultak a frontra hazát védeni. Ekképp védi erősen jótevőnk és mi egyetlen örömünk drága hazánkat és benne nyomorult életünket. Ilyen tempót sehol máshol a világon nem tudnak, ilyen alaptörvény – szerencsésebb helyeken alkotmány – máshol nincsen.
Mert ők barbárok hozzánk képest, törzsi szinteken vannak, ahogyan Vejkey képviselő narratíváját tegnap már megmutattam, és mégsem tudunk kikeveredni a témából. Mert itt az újabb cukkolás, a pofánk vagdosása, amikor azt látjuk, a törvények törvénye arra van és működtetett Neriában, hogy napi érdekeket szolgáljon. Belekerült tegnap a háborús vészhelyzet kihirdetésének lehetőségéről szóló passzus, ami semmi egyébre nem kell, mint arra, hogy Semjén Zsolt éjszaka törvényeket fabrikáljon bíbelődve, amit aztán a rengeteg bátrak hajnalhasadtával el is fogadnak. Mint a tankok a Vörös téren annak idején, hogy el ne feledjük, mert ez adja magát messzeringó jelentésekkel nekünk.
Minderre az új módosításra a józan észre hallgatva az ég egy világon semmi szükség nem volt, profánul szólva eddig is azt csináltak, amit csak akartak, ahogyan a vírus miatt is meg lett hirdetve ugyanez, és emlékeink szerint még annak sincsen vége. Dupla vészhelyzetben leledzünk momentán, amivel már George Clooney sem tudna mit kezdeni Ross doki képében, s ha most azt gondolnák, hogy könnyedén, mintegy lazázva fogom föl én ezt az egészet, azt kell mondanom, nem igazán. Sírokzokog, csak nem látszik annyira, s ha párhuzamokkal kell élnem, akkor megidézem a klottgatyás Kázmért, akinek keresztapja azt mondta a leszúrt és alig szuszogó malacról, most sír a legjobban.
Rángott a lába a szerencsétlennek, szeme kifordult és fönnakadt, míg el nem szállt belőle a lélek egészen. Így sírunk és döglünk meg mi is. Mert mindez, ami történt, hogy a kegyelmes úr kényelmi szempontjai miatt, miszerint könnyebben és gyorsabban lophasson és gyalogolhasson át a népeken, értelmezésükben rendben lévő, ebben semmi különös nincs, hiszen erre kaptak kétharmados felhatalmazást. Ezt viszont már Varga Judittól idéztem, aki az Unió pofájába vágta – ami nem nóvum -, hogy nekik ne dirigáljanak, mert a magyar bávatag nép azt akarja, arra szavazott, amit itt ők előadnak. S ha ugyan eddig érvelhettünk azzal, nem is, nem is, mára kiderült, hogy de, bizony. Őket akartuk mi, szavunk sem lehet.
Ha kérdés van még egyáltalán valami ebben a vérzivatarban, akkor az az, hogy valóban erre adtunk jóváhagyást, vagy nem egészen. Ki kell ábrándítsam magunkat, akik azt hiszik mindezek után, hogy a többség ellenére történik, ami történik, de nem. Látva itt elégedetten böfögő népünket és hallva a szavukat az egyetértés a párt és a nép között teljes, egybeforrt a vágy és az akarat. Mindezt igazolandó előadom, hogy fatornyosomban, amely ellenzéki vezetésű, a mellbe vágó választási eredmény után az volt a közfelkiáltás, hogy na, most kell kitekerni a nyakukat vagy átharapni a torkukat gusztus szerint. Mármint a libsi férgeknek, akik hatalmukkal romlásba taszítják a várost, amely a Fidesz alatt virágzott (nem).
Ha úgy tűnnék, hogy ennek a lokális történetnek semmi köze a globálishoz, más szóval az alaptörvény módosításának a sorsunkhoz, azt kell mondanom, de, igen. Mert ugyan ha azt is mondtuk, hogy enélkül is azt csinálnak, amit csak akarnak, itt kúszik be a képbe Varga nacsasszony, hogy miszerint amit tesznek, azt azért teszik, mert a népük erre kéri őket. S ha a népnek az az óhaja, hogy tekerjék ki a libsik nyakát – harapják át a torkukat -, akkor a népakartnak engedelmeskedve ők ezt meg fogják tenni minden további nélkül. Az alaptörvényi vészhelyzet innentől fogva nem oszt és nem szoroz, a vészhelyzet mi vagyunk magunk. Fáj kimondani, mégis így van ez és nincsen másképp.
Vélemény, hozzászólás?