A Pesti Srácok szerint Orbán hazaáruló

Mint tudjuk a Pesti Srácoktól, aki a mostani háborúban az ukránok oldalán áll, az hazaáruló. Viszont a kedves vezető, aki maga Orbán, két nap után sziszegve és meghasonulva, de csak kimondta, hogy elítéli az orosz agressziót. Számomra ebből az jön le, hogy Orbán Viktor az ukránok oldalán áll, következésképp a Pesti Srácok szerint Orbán Viktor hazaáruló. Ilyen az, amikor a kitartott és etetett média önjáró lesz, vagy a központi direktívák nem bírják követni az eseményeket. Most az az érdekes helyzet állott elő, hogyha valaki ennek a dolgozatnak a címét olvassa, akkor arra jut, na, ez a Kázmér már megint nem bír magával, és ócsárolja a magyarok istenét.

Holott, mint kiderült, csak a csicskasajtó gondolatmenetét vittem végig, amiből ez a következtetés fakad. Orbánt nagyon sok minden miatt lehetne – és teszik is – hazaárulónak nevezni, ebben a konkrét esetben azonban a sajátjai ítélik el, de annyira hülyék, hogy észre sem veszik. A köztévé – amely M1 néven híresült el – is így van ezzel. Ők is kialakítottak egy mechanizmust, amivel a diktátor valagát nyalják és propagandáját terjesztik, ami módszer annyira rájuk jegecesedett, hogyha a felgyorsult világra reagálni kell, képtelenek rá. Ott is az orosz propagandát nyomták akkor, amikor az idoljuk már más húrokat pengetett.

Vannak a szagértői a Fidesznek, akik, mint valami cirkuszi idomított majmok, tolják a debilt a népek képébe. Nógrádi szagértő és Spöttle szagértő, akik ezúttal is utat mutattak a Mari néniknek, miképpen kell fideszi szemel szemlélni a világot, csak egy kis fáziskéséssel. Mindemellett egészen elképesztő dolgokat lehetett hallani a két médiamalactól. Spöttle szagértő szerint az oroszok higgadtan teszik a dolgukat, például hajtanak át tankkal autókon, tehát szakszerűen rohanják le Ukrajnát, míg ellenben az ukrán elnök meggondolatlan, amikor népe kezébe fegyvert ad. Sőt, olyan mint Hitler, aki szerinte a történelemben utoljára fegyverzett fel öregeket és gyerekeket.

Ezt a Spöttlét, ha nem lenne, ki kellene találni, és nézegetni, hogy jó pénzért meddig bír elmenni az aljasságban, de nagy valószínűséggel a falig. Nógrádi szagértő sem jobb, aki szerint Putyin csupán az ukrán népért megy keresztül rajtuk tankokkal és bombázza őket a városaikban – azért veri, mert szereti, ez ilyen atyai gesztus –, és ukránbarát kormányt szeretne az ország élén látni. Ilyen hangnemben folynak a dolgok a köztelevízióban, amelynek a hírhamisító – és erről papírja is van – Papp Dániel a főnöke, akihez Ungár képviselő keresetlen kérdéseket is intézett amiatt, ami folyik a cégénél százmilliárdért, ami összegből akár dolgozni is lehetne.

Nos, Ungár képviselő az iránt érdeklődik, hogy Papp Dániel 1./ kapott-e pénzt a Kremltől azért, hogy kiszolgálja a geopolitikai érdekeiket? 2./ Kellett jelentést tennie az orosz nagykövetség valamelyik alkalmazottjának? 3./ Milyen formában kapja Moszkvától az instrukciókat a műsor elkészítéséhez? – A képviselő kérdései ugyan jogosak, de okafogyottak, illetve kevéssé életszerűek. Mert és ugyanis Moszkva a Karmelitába küldi az instrukciót, a Karmelita pedig ennek a Pappnak, csak most épp szar került a propellerbe, a dolgok összekeveredtek, így ennek a Pappnak nincs meg az útjelző cövekje a megfelelő irányról.

Idő kell, míg a dolgok a helyükre kerülnek. A jelenlegi helyzet csak azt példázza, mi történik akkor, amikor egy médium nem a valósággal foglalkozik, hanem a kedves vezető képzeletére hagyatkozik, és egy idő után már képtelen követni azt. Kíváncsiak ezen a ponton arra vagyunk, mikor állítják át a váltót, ami még abban az ügyben sem történt meg, hogy Orbán sajtója a háború kitörése előtti napon is azt harsogta, hülye az, aki úgy gondolja, hogy háború lesz, és röhögött a Soros által megtévesztetteken. Nos, az élet olykor felülírja a propagandát, és a dolgok más irányt vesznek, mint azt a médiapulik képzelhetnék, és máris kész a káosz.

Mindebből persze semmi nem következik, ha csak annyi nem, hogy a köztévét és az orbáni sajtót a remélt de kevéssé bízott győzelem után be kel szántani, a helyét pediglen sóval behinteni. És még ez is kevés volna annak fényében, amilyen mérhetetlen károkat okoztak a magyari emberek elhülyítésében. Mert egy diktátor sem képes önmagában ámokfutni, kell hozzá szolgaszemélyzet is, amelyik mindezt lehetővé teszi. Az ebből fakadó folyományok meghatározását mindenkinek a képzeletére bízom, addig is az a házi feladat, figyeljék, mikor ér el a hazaárulózó médiáig, hogy az irány megváltozott. És az is érdekes lesz, ahogyan ezt tálalják majd.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum