Philip, a férfi

Rákay Kálmán akkor veszett el a józan ész számára, amikor annak idején kétmillió fideszeset delirált a Kossuth térre. Ezzel kijelölte a helyét a Fidesz-univerzumban, voltaképp ekkor döntötte el, hogy gazember lesz, és ehhez az elképzeléshez azóta is görcsösen ragaszkodik. Közpénzzel jól kitömve szolgálja az urát, hogy alkalmasint miképp, az őt minősíti. Az eltelt hosszú évek alatt az egyik legellenszenvesebb, ilyen csigataknyas megmondó emberré vált a galeriben/maffiában, de megvan az a képessége, hogy mindig tud mélyebbre süllyedni az ótvar kútjában, ami számára már-már Thomas Mann és az ő Józsefje mércéjével mérhető, miszerint mélységes mély.

Miként megállapítottuk Rákay Kálmán csigataknyas esszenciáját, ezzel a lendülettel azt is felismerhetjük benne, hogy beszari alak, aki, miután elvetette a gyűlölködés magvait, úgy vonul vissza, mintha ott sem lett volna soha, de a szaga azért jelzi, hogy arra járt. Ezúttal Fekete-Győrnek ment neki, de csak úgy, mint utcai harcos főnöke a függöny mögött kevlár mellényben. Fekete-Győr ugyanis közzé tett egy fényképet, amelyen a Baptista Szeretetszolgálat Cipősdoboz Akciója előtt tiszteleg úgy, hogy ő is adományoz, s mindeközben újszülött fia egy kendővel rá, azaz az apjára van kötve, mint az látható ma rend szerint más fiatal anyákon és apákon is.

Rákay Kálmán mindebből az adományozás gesztusát nagyvonalúan kikerülve, az apa és fia kapcsolatára fókuszál akkép, hogy a képhez csak ennyit ír: „Szép, új világ”. Sem többet, sem kevesebbet, hanem csak sugall annak, azoknak, akiknek erre van kiélezve az agya, tehát a buzizó, LMBTQ-zó, genderező hordáknak, hogy végezzék el ők az aljamunkát, amit Rákay Kálmán megálmodott. És ők a kommentjeikben végzik is alaposan. Ám mindezt, hogy el ne feledjük, azon a Facebook oldalon, amelyet a Megafon Központ közpénzekből stafíroz ki, Rákay Kálmán tehát az aljamunkával pénzt keres, mintha más csatornákon nem adna neki a kedves vezető épp eleget.

Nem mondunk ítéletet, és nem szabunk ki büntetést, azt megeszi majd a karma, és első ténykedését már abban is látjuk, amikor a néhai Rákay Kálmán Philipre módosította a nevét, ami úgy hangzik, mintha egy hímringyó volna, de ez legyen az ő baja. Ebben a cselekedetben, az akcióban azonban próbáljuk meglelni mintegy a mozgatórugót és Philip, a férfi alacsony horizontját, és ott tudunk rá akadni, hogy sugalmazása szerint az, hogy Fekete-Győr apaként magára kötve hordozza a gyermekét, valami egészségtelen, sőt, egyenesen perverz dolog. Mindebből az fakad, hogy Rákay Kálmán szerint egy ilyen bensőséges viszonyból a csecsemőnek, vagy az apjának baja származik.

Vagy mindkettőnek. Úgy véljük, az a delírium, hogy a fiú csecsemő attól, hogy egy férfi testének melegét érzi, meghasonlik nemi identitásában, és olyan zavarok támadnak bene, hogy felnőve Philippé keresztelkedik át netalán. Apai oldalról pedig az lehet a bírálat oka és a sugalmazott ítélet, hogy aki így viselkedik, az nem férfi, még vak komondorja sincsen, a felesége az ilyenre nem főz, noch dazu, még a futballt sem szereti, és még csak nem is utcai harcos. Benne van ebben a Fidesz bunkó férfiideálja, homofóbiája és nőgyűlölete, voltaképp a fasiszta erőkultusz, aminek ím, Fekete-Győr nem felel meg. Hogy is felelhetne, hiszen csak egy libernyák.

Ilyesmik derültek ki Rákay Kálmán Facebook posztja alatt a hozzászólásokból, s miután így megjelölte, néven nevezte és fényképen megmutatta a gyűlölet újabb tárgyát, eltüntette a bejegyzést. Nem komilfó, mivel azt mutatja, hogy ő is azok közé tartozik, akik nem vállalják a felelősséget a tetteikért, s miért ne lenne ilyen, hiszen fideszes, és hiszen aljas. Apró dolog ez, mégis tán az ilyenek mutatják a leghűbben Orbán mancsaftjának morális és kognitív állapotát, ahol például az ilyen Kálmánok azt hiszik, ha a gazda pénzt és felületet ad nekik, akkor nagy valószínűséggel ők szarták a spanyolviaszkot. Rossz hírünk van: nem. És ez a tavasz után ki is fog derülni széles körben.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum