Ha 56-os hős lennék, pofán verném Bencsik Andrást. 56-os hősök azonban nincsenek, Dózsa László 1942-ők vannak, Schmidt Mária konyhája által átalakított múlt van, és az ebből fakadó lehangoló jelen. Bencsik Andrást hovatovább nem szabadna emberek közé engedni, voltaképp azóta nem lehetne őt fertőzni hagyni, amióta publikálta „Érzelmi kötődés” című, a magyar fiatalok szovjetbarát nevelésének fontosságáról szőtt álmait, amihez képest most meg Orbánt nyáladzik. Bencsik Andrásnak elvei és eszméi a fentiekből fakadóan nincsenek, ezért lehet a NER egyik ikonikus alakja, a békemenetek szervezője. A bencsikandrásokat egy jobb érzésű ember megvetően leköpi.
A bencsikandrások közül pedig a jelenség névadóját, Bencsik Andrást az 56-os hősök még pofán is vernék. Ha volnának 56-os hősök. Ámde nincsenek. Ebből a nézőpontból érdektelen volna Bencsik András delíriuma, amelyben a tálibokat, azok mostani afganisztáni térfoglalását a magyari 56-osok ténykedéséhez hasonlította, mondván, nem elfoglalnak, hanem vissza. Ebből neki a szabadságharc jött le, vagy csak a kalasnyikovok látványa igézte meg, nem tudható, viszont, ha 56-os hős lennék kikérném magamnak nagy öntudattal ezt a párhuzamot, mert létezésem értelmét vonja kétségbe. Nem egyéb különbözik a két eseményben, mint a történelmi helyzet és az eszmék.
Ezen túl a társadalomfilozófia, a morál, és az Úr bocsássa meg nekem, a képzelt Isten személye is, csak a kalasnyikov a közös, viszont Bencsik fejébe belelátok, és kiveszem benne azt a kifacsart, Schmid Máriával és Orbánnal spékelt logikát, hogy a tálibok a liberális amerikaiaktól foglalják vissza a hazájukat, így az Orbán-féle univerzális szabadságharc hősei ők. Hogy menekülni kell előlük, mert nyomukban a kínhalál jár, az a bencsikeket nem zavarja, így ők azok is, akik belerúgnak magyari földön azokba, akik a haláltól futnak, és mondhatnám azt is, hogy készen vagyunk, körbeértünk, pedig nincsen ez így, a móka és kacagás csak most kezdődik ugyanis.
A Bencsik eszméihez hasonló alakok hozták létre például a Pesti srácok nevű trágyadombot, amit nyomdaipari terméknek neveznek, de ettől függetlenül a nevüket tényleg az 56-osoktól lopták. Bencsik abba bele sem gondolt, mert ez a tevékenység elképzelhetetlen számára, hogy amint a tálibokat leötvenhatosozza, akkor nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a redakció kebelében dolgozó nyomorultak tálibok, „az öreg” becenévre hallgató Stefka, aki pedig itt lapigazgató, a főtálib, és már helyben is vagyunk. Innentől lehetne a nyomdaipari terméket Kabuli srácoknak is nevezni, s ugyan tudom, hogy elég messzire mentem, de csak következetes voltam.
És bármi meglepő, idáig elérve még Bencsiket is annak kell neveznem, holott tudom, ilyesmiről nála szó sincs, valami kifolyik a száján csupán, aztán kap érte keresztet, Orbántól és zsebpénzt, vagy zsoldot, egyre megy. Bencsik kijelentése viszont azért megy át az értelem szűrőjén, mert a Pesti srácok, de az egész fideszcsürhe gondolatiságának lényege, hogy aki tőlük különbözik, rajtuk kívül áll, az nem ember, és lehetőleg dögöljön meg Ebből a szempontból pedig tényleg nem különböznek az igazi táliboktól, csak egyelőre kalasnyikovjuk nincsen, de majd lesz az is. És körbe is értünk a bájos történetben, pedig még el sem kezdtük igazán.
Azt azonban kíváncsian várom, hogyha van 56-os hős, mint ahogyan nincsen, akkor kérje ki magának a párhuzamot. Hol van ilyenkor Dózsa László 1942-, Schmid Mária, mint a múlt átírásának nagyasszonya, hogy megszólaljon, helyreállítva az 56-osok Bencsik által megtépázott becsületét. Sehol sincs egyik sem, senki sincs sehol, amiből is látszik, hogy a fideszcsürhének már az is mindegy, mit beszélnek, csak az a lényeg, hogy hangos legyen, és közben fröcsögjön a nyáluk. Más értelme ennek az egész Bencsik-féle habverésnek nincsen, és még az a jobb, ha mint feltételezem, fingja sincsen arról, miket beszél össze. De, hogy ebből ilyen jól meg lehet élni, és még ki is tüntetik az embert, na, az a delikát, és nagyon.
Vélemény, hozzászólás?