Kabuli srácok

Ha 56-os hős lennék, pofán verném Bencsik Andrást. 56-os hősök azonban nincsenek, Dózsa László 1942-ők vannak, Schmidt Mária konyhája által átalakított múlt van, és az ebből fakadó lehangoló jelen. Bencsik Andrást hovatovább nem szabadna emberek közé engedni, voltaképp azóta nem lehetne őt fertőzni hagyni, amióta publikálta „Érzelmi kötődés” című, a magyar fiatalok szovjetbarát nevelésének fontosságáról szőtt álmait, amihez képest most meg Orbánt nyáladzik. Bencsik Andrásnak elvei és eszméi a fentiekből fakadóan nincsenek, ezért lehet a NER egyik ikonikus alakja, a békemenetek szervezője. A bencsikandrásokat egy jobb érzésű ember megvetően leköpi.

A bencsikandrások közül pedig a jelenség névadóját, Bencsik Andrást az 56-os hősök még pofán is vernék. Ha volnának 56-os hősök. Ámde nincsenek. Ebből a nézőpontból érdektelen volna Bencsik András delíriuma, amelyben a tálibokat, azok mostani afganisztáni térfoglalását a magyari 56-osok ténykedéséhez hasonlította, mondván, nem elfoglalnak, hanem vissza. Ebből neki a szabadságharc jött le, vagy csak a kalasnyikovok látványa igézte meg, nem tudható, viszont, ha 56-os hős lennék kikérném magamnak nagy öntudattal ezt a párhuzamot, mert létezésem értelmét vonja kétségbe. Nem egyéb különbözik a két eseményben, mint a történelmi helyzet és az eszmék.

Ezen túl a társadalomfilozófia, a morál, és az Úr bocsássa meg nekem, a képzelt Isten személye is, csak a kalasnyikov a közös, viszont Bencsik fejébe belelátok, és kiveszem benne azt a kifacsart, Schmid Máriával és Orbánnal spékelt logikát, hogy a tálibok a liberális amerikaiaktól foglalják vissza a hazájukat, így az Orbán-féle univerzális szabadságharc hősei ők. Hogy menekülni kell előlük, mert nyomukban a kínhalál jár, az a bencsikeket nem zavarja, így ők azok is, akik belerúgnak magyari földön azokba, akik a haláltól futnak, és mondhatnám azt is, hogy készen vagyunk, körbeértünk, pedig nincsen ez így, a móka és kacagás csak most kezdődik ugyanis.

A Bencsik eszméihez hasonló alakok hozták létre például a Pesti srácok nevű trágyadombot, amit nyomdaipari terméknek neveznek, de ettől függetlenül a nevüket tényleg az 56-osoktól lopták. Bencsik abba bele sem gondolt, mert ez a tevékenység elképzelhetetlen számára, hogy amint a tálibokat leötvenhatosozza, akkor nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a redakció kebelében dolgozó nyomorultak tálibok, „az öreg” becenévre hallgató Stefka, aki pedig itt lapigazgató, a főtálib, és már helyben is vagyunk. Innentől lehetne a nyomdaipari terméket Kabuli srácoknak is nevezni, s ugyan tudom, hogy elég messzire mentem, de csak következetes voltam.

És bármi meglepő, idáig elérve még Bencsiket is annak kell neveznem, holott tudom, ilyesmiről nála szó sincs, valami kifolyik a száján csupán, aztán kap érte keresztet, Orbántól és zsebpénzt, vagy zsoldot, egyre megy. Bencsik kijelentése viszont azért megy át az értelem szűrőjén, mert a Pesti srácok, de az egész fideszcsürhe gondolatiságának lényege, hogy aki tőlük különbözik, rajtuk kívül áll, az nem ember, és lehetőleg dögöljön meg Ebből a szempontból pedig tényleg nem különböznek az igazi táliboktól, csak egyelőre kalasnyikovjuk nincsen, de majd lesz az is. És körbe is értünk a bájos történetben, pedig még el sem kezdtük igazán.

Azt azonban kíváncsian várom, hogyha van 56-os hős, mint ahogyan nincsen, akkor kérje ki magának a párhuzamot. Hol van ilyenkor Dózsa László 1942-, Schmid Mária, mint a múlt átírásának nagyasszonya, hogy megszólaljon, helyreállítva az 56-osok Bencsik által megtépázott becsületét. Sehol sincs egyik sem, senki sincs sehol, amiből is látszik, hogy a fideszcsürhének már az is mindegy, mit beszélnek, csak az a lényeg, hogy hangos legyen, és közben fröcsögjön a nyáluk. Más értelme ennek az egész Bencsik-féle habverésnek nincsen, és még az a jobb, ha mint feltételezem, fingja sincsen arról, miket beszél össze. De, hogy ebből ilyen jól meg lehet élni, és még ki is tüntetik az embert, na, az a delikát, és nagyon.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum