Nerikum

Tegnap, megfelelően időzítve, mintegy a buzilobbi képibe vágva hungarikum lett a magyar népmesék rajzfilmsorozat Buga Jakab hangjával. Ezzel is elkülönítve nemzetkarakterológiánkat például Lázár Ervin világától, akinek minden bizonnyal Soros György súgott hőseinek neveiről és jelleméről, míg a Buga Jakab által megénekeltek ősi kipcsak vonásokat hordoznak pöttyel a seggükön. Ám, amint Vlagyimir Jakovlevics Propp mesemorfológiájából tudjuk, voltaképp minden mese egy rugóra jár, hasonló hősökkel, kihívásokkal és kalandokkal, csak a környezet és a nevek változnak. Ezzel a hungarikummá tétellel tehát azt a bűnt követték el a sorozat ellen, hogy besorolták a turulfos kategóriájába.

A hungarikumságból fasiszta nacionalizmus lett Orbánék keze alatt, olyik jelenség pedig már egyenesen nerikum, mint a színészképzés élére kinevezett katona, aki végzi is a dolgát becstelenül: kikapcsoltat, bezárat, lecsukat és fenyegetőzik. Ugyanúgy, mint Dúró Dórika, aki bekattant, és most a színházakból akarja kiűzni a meleglobbit, amely meglátása szerint felettébb agresszív. Hátra van még a zene és a képzőművészet, hogy kilegyen a paletta, és akkor derül majd ki, hogy a terhelt Dórika en bloc a kultúra ellen hadakozik azzal a vigasztaló tudattal, hogy küzdelmében egyáltalán nincs egyedül. Ne tévesszen meg minket azonban: nagy, kerek bociszemei vannak, de nincsenek emberi érzései. A többinek sem.

Ez a hungarikumság olyan már mint a lealjasított kokárda, amely Orbán óta elveszítette a jogát arra, hogy tiszteljük. Minden, amihez hozzáérnek, átértelmeznek, lenyúlják, elveszíti valaha volt jelentését, és egy tisztátalan, formátlan ideológia részévé válik. Egy gőzös trutymó lett az ország feudálfasiszta, nacionalista, primitív gőzökkel. Ahol egy Dúró Dóra a megmondóember és Takaró Mihály az eszmei mérce, az az ország a kultúrnépek számára elveszett. Ez egyébként Ady bánata a piszkos, gatyás, bamba társakkal, a káromkodással és fütyörészéssel. Annyi nóvum van Dórika delirálásában, hogy ezúttal a droghasználathoz hasonlította a homoszexualitás kérdését, és ez több veszélyt rejt, mint ami elsőre kitűnik belőle.

Ez a kriminalizálás óhaja. Nem egyszerűen a megbélyegzésé, hanem a büntethetőségé, és bár Dórika bociszemei ezt nem tudják, a keresztényi édesanya ezzel elérkezett az iszlám világába. Illetve Kádár apánkéba, ahol a melegeket nyilvántartották, s mivel tudjuk, a kedves vezetőnek azzal a rendszerrel nem annak elnyomó jellege miatt volt baja, hanem, hogy nem ő csücsült az ormain, és most is kijelentette, hogy hagyják békén a gyermekeinket, ilyképp Dúró Dóra, Kádár János és a radikális iszlám tanításaihoz egyként igazodik. Vagy pedig egyikhez sem, csak pofázik összevissza a szavazatok maximalizálása érdekében. Ezek itt, Dúróstól, Orbánostól, Takaróstól meg mindenestől elveszítették a valóságot, és egy nerikumos mesevilágban élnek.

Kitűnik ez, amikor mindenhol nyalka huszárok ácsorognak már, akkor is, amikor nagyjaink talpig bocskaiban feszítenek, Semjén belovagol Kézdivásárhelyre, a meccseken meg nélküledet óbégatnak, és telerakják világító keresztekkel az egész nyüves országot. Olyan delíriumos valóságban vagyunk, mintha a mi életünket is Buga Jakab mesélné szakadatlan, és indázó virágok nőnének az orrunk lukából, amivel elérkeztünk a NER fő kérdéséhez, hogy mi a magyar, és ki a magyar. Leginkább a falvédő tudattal bíró, krumplival megvett szolgák. Aki gondolkozni mer, és a szabadság csírája még megvan benne, arra ráküldenek egy katonát rendet rakni. Lásd, SZFE, ami intézmény momentán a pislákoló öntudat utolsó búvóhelye.

Ha nem is tűnik ki egyértelműen, de jó azért tudni, hogy a gondolat legyalulásának nagy művelete zajlik épp kies hazánkban, hozzá téve persze, ezt kevesen veszik észre és még kevesebbeknek fáj. A többségnél nincs mit legyalulni. Bár ügyelek arra rend szerint, hogy Bálint György intelmeit betartsam, miszerint az nem újságírás, ha a társadalom arcába köpünk, az ember kénytelen ebbe a bűnbe esni, ha minden más elveszett. Neria jelen állapotában nem lehet mást, csak tagadni. Mindent, amihez ezeknek a legcsekélyebb köze is van, és ezzel arra a dilemmára is megválaszoltam, kivel vagyok hajlandó összefogni az eltakarításuk érdekében. Mint Churchill papa, aki ezt mondta: ha Hitler megtámadná a poklot, akkor ő szövetséget kötne az ördöggel. – Hát, így valahogy.