Szocialista jog, meg minden

Tegnap este az országban nyomokban még meglévő lelkiismeret és szabadságvágy tüntetett, mert Gothár hülyesége (undormánya) miatt fasiszta vezetőink be akarják szántani a színházakat, helyüket sóval hinteni be, hogy aztán világnézetileg kedves, hazafiasságban megfelelő, társadalomkritikában hiányos, harcos, szittya-keresztény intézmények nőjenek a helyükön.

Gothár okot és indokot szolgáltatott arra, hogy a színházat kollektíven entartete Kunstnak minősítsék. A színházat úgy két hete belengi a bűnösség, ott buzik, pedofilok, erőszaktevők és perverz állatok laknak, eltussolnak, titkolóznak – mondják Borkai hóna alól, ami önmagában is röhejes, de soha nem a következetes józanságukról voltak híresek, sem az eszükről.

Gothár lassan törlődik a kánonból, műve elfelejtődik, olyan stigmát égettek rá, amivel nem lehet járni-kelni a nagyvilágban, ezzel szemben Gibbs ügynök magyar hangja él és virul Bruce Willis magyar hangjának színházában. Mihályi Győzőt is megvádolták, hogy túl nagy kan volt, ám a vizsgáló bizottságnak azt mondta, hogy képzelik, és a vizsgáló bizottság is mondta, tényleg, hogy is képzeltük, és az ügy le is lett zárva.

Sőt, a végére Alföldi lett a bűnös, hogy ki akarja túrni Bruce Willis magyar hangját az igazgatói székből, azért lett megvádolva a másik magyar hangos. Gothár remete lett, tölti jogos száműzetését, nagy valószínűséggel egy életre vége van, Gibbs ügynök magyar hangja pedig liberális ármánykodást kiált, ahogyan Borkai is kijelentette, igaz, hogy kurvázott, de nem kokózott vagy lopott. És becsszóra véget is ért az ügy.

Bizonytalan az a határ, amikor a magánbűnök közerkölccsé válnak, amikor üldözendővé válik a bűn. Egy a bizonyos, a nem hatalmon lévők permanensen büntethetők és büntetendők is, míg viszont a túloldalon állók meg sohasem. Így relativizálódik a bűn, oldódik fel az éthosz, ha valakiben a szikrája is megmaradt, akkor rohadt rosszul érzi magát a bőrében ebben az országban.

Tegnap este számos neves és tiszteletre méltó ember szólalt fel a tüntetésen, a NER fordításában ők innentől fogva nem a jogaikért demonstráló emberek, hanem olyan alakok, akik a bűnt pártolják, maguk is eltussolnak, ne adj Isten zaklatnak és erőszakolnak. A színházakat és színészeket mostantól valami bűnös felhő lengi körül, nem tudni, mi folyik a próbákon, az öltözőben meg a súgólyukban, de valami ocsmány dolog biztosan.

Gyermekeinket az ilyenektől óvni kell, pénzt ilyeneknek nem adunk, az étel is kár beléjük. Pénz, paripa, fegyver, elismerés és kitüntetés azoknak jár, akik a mi mércénket (NER) használják, ismerik a nőkre vonatkozó passzusokat is (konyha, szaros pelenka, felmosórongy, vak komondor), harcos férfiak, pacalt főznek, meccsre járnak, pálinkáznak. Ha Gibbs ügynök magyar hangja azt mondja, ő nőt csak patakparton mosni látott gukerrel, akkor az úgy is van.

Egy bizonyos Tolochko nevű ukrán testépítő azzal a farbával állt elő egy orosz televízióban, hogy elveszi feleségül Margót, a szexrobotot. Őt egy bárban ismerte meg, ahol egy másik férfi erőszakoskodott vele, de Tolochko védelmére kelt, azóta szerelmesek, nyolc hónapja randizgatnak. Margo ugyan főzni nem tud, de érző lélek – így Tolochko -, ezért lesz meg a nász. Hogy hol és mikor, azt még nem tudni, de lesz.

Hogy a kedves vezető erkélyén rendszeresen látogatást tevő pópák, s úgy egyáltalán az ortodox egyház ehhez mit szól, azt nem tudni, de, ha ők is áldásukat adják a frigyre, akkor itt, minálunk is érdekes idők jönnek. A kedves vezető ugyan nőügyekkel nem foglalkozik, de ilyen esetben, a szingularitás küszöbén nem ártana tudni, ha egy robotot zaklat valami perverz állat, ki és milyen indokkal siet a segítségére.

Ez nem véletlenül jutott eszembe, hanem azon gyakorlati tépelődés miatt, hogy illik-e, kell-e virágot vinni egy szexrobotnak, kéretlenül meg lehet-e csöcsörészni, vagy egyáltalán neki milyen jogai vannak Gothár és Gibbs ügynök magyar hangja cselekedeteinek tükrében. Hogy ki mit tehet meg a robotjával, hogy amiatt egy egész szakmát ne akarjanak a szemétdombra hajítani, holott – konyha, szülés, mosás-takarítás – a NER már most is robotként kezeli a nőket.

Hogy például, amikor a parlamentben elhangzott, hogy ön szép lehet, de okos nem, ami felér egy kéretlen szoknya alá nyúlással, akkor azért mért nem akarták bezárni az ország házát. Illetve, ha a kedves vezető nőügyekkel nem foglalkozik, s mint Borkainál kitetszett, az magánügy volt, s csak azért lett következménye, mert az egész világ láthatta, míg Gibbs ügynök magyar hangjáét meg nem. Igaz, Gothárét sem, de vele példát kellett statuálni, tudja, apuka, szocialista jog, meg minden. „Hát, hogy a statuálás a lényeg. És hogy ne tessék idegeskedni.”

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum