Schiffer fogfehérítése

Schiffer András ismét kimutatta a foga fehérjét, újólag előjött a Gyurcsány-fóbiája, amelynek most is – Sukoró után – elég gusztustalan módon adott hangot: „Budaházy tizenhárom év. Mennyi jár a szemkilövetésekért?” Ennyit írt a Facebook-on, és mindenki gondoljon róla azt, amit akar.

Mindezek után megnyugtató azt tudni, hogy az Országgyűlésben eltöltött hat éve után, amelyet elég dicstelenül abszolvált a sehová nem vezető handabandázásával, holnaptól már csak: „Az LMP, mint globalizációkritikus, ökopolitikai irányzat körüli szellemi erőtér.”-ként fungál, ahogyan önmagát definiálta, bármit is jelentsen ez.

fogehérEnnek ellenére – mint az a fentiekből is kitetszik, ha ártani nagyon nem is, de ármánykodni azért tud, mint tette azt eddig is. Mert ha megvizsgáljuk politikai pályáját, az egyetlen maradandó „alkotása” Gyurcsány feljelentése volt Sukoró kapcsán, amivel évekig tartó muníciót adott a Fidesz kezébe, más értelme az egésznek nem volt.

Feljelenthetett volna még nagyon sokakat rengeteg mindenért az ellenérdekeltségű oldalról, mint egy olyan párt vezetője, amely állítólag velük szemben áll, ez az aktus azonban az eltelt hat év alatt valami módon elmaradt. Magyarázattal szolgálhat erre az, hogy ügyvédként még Orbán Viktort védte, és az ember ügyfelét nem igazán szokta vádlottként a bíróság elé ráncigálni.

Mindez mutatja, hogy különös pályát futott be sok más társával egyetemben, hiszen 1989-ben egyik tagja volt – Bajnai Gordonnal együtt – a Gyurcsány Ferenc által vezetett rövid életű Új Nemzedék Mozgalomnak. 1990-ben egyik alapítója és 1992-ig ügyvivője az Ifjú Szocialisták mozgalmának. Ekkor kilépett a szervezetből, majd 2005-ben ő vezette a Sólyom László köztársasági elnökké választását célzó kampányt.

schiffferEz a munka már egyértelműen a Fidesz szekerét tolta, és csak ezután következett 2008-ban az LMP alakítása, amely 2009-ben lett párt, mint valami élénkzöld szervezet, a továbbiakat pedig már nagyon jól ismerjük. Azt is, ami ma van, hogy felháborodik egy anarchista büntetésén, aki a demokráciát akarta megdönteni éveken át, és összeveti egy olyan eseménnyel, amely meg a demokráciát védte egy utcai csatában. És az utóbbi kárára.

Nem tudható, mi minden történt az Új Nemzedék Mozgalomban, majd az Ifjú Szocialistáknál negyed évszázada, csak azt, hogy sorra kerülnek elő olyanok a hajdani tagok közül, akik ma néhai társaikat legszívesebben bitófán látnák. Ezek a vélhetőleg sértett emberek a legagresszívebbek ma, az archetípus Bayer, és zárkózik most Schiffer is. Pedig nem ártana figyelembe venniük a néhai Winston Churchill aforizmáját, miszerint pártot egyszer könnyen vált az ember, másodszor már nehezebb.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum