Jó estét, jó rugdosást

Szépemlékű id. Knézy Jenő levédette a futball meccsek előtti beköszöntőjét, amely a hozzám hasonlatos korosabb honfitársak agyába egy életre beleivódott, úgymint: jó estét, jó szurkolást. Na most: nem tudom, miért volt ez anno vaszisztdasz, nekem már akkor is a hátamon állt föl tőle a nemlétező szőröm, de ez egyéni probléma, és még csak nem is szociális. Mindegy.

Idősebb és ifjabb Knézy akkor találkozott először a média őrlő kövei közt, amikor az érdemtelenül idollá emelt papa közvetítette fiának mérkőzését, amely kosárlabdáról szólt Szolnokról, és Knézy mondta a mikrofonba, hogy Knézy. Abszurd egy dolog volt, de ez az ország nem idegen az izmusoktól. Még Kassák is megélt itt a röpülő szamovárjával, mért ne férne bele Knézy, pláne duplán. De hogy miről is van szó: ifj. Knézy Jenő hat hónap börtönbüntetést kapott – két évre felfüggesztve –, amiért bántalmazta volt nejét és annak édesapját. Az ítélet nem jogerős.

Dr. Zamecsnik Péter, a sportriporter volt feleségének ügyvédje a Tv2 Mokka című műsorában azt mondta: a sportriporter a földön fekvő feleségét mezítláb közepeset el nem érő erővel megrúgta. Több orvosszakértői jelentés készült arról, ügyfelemnek eltört-e az állkapcsa – tette hozzá. Az ügyvéd arról is beszélt, hogy a tettlegességig fajuló vita kirobbanásakor Knézy és felesége már rossz viszonyban volt. Miután a vádlott bántotta nejét, a lánya védelmére a helyszínre sietett az apja. Amikor magyarázatot akart kapni az erőszakos cselekedetre, ahogyan Zamecsnik fogalmazott, Knézy „vele szemben sem viselkedett európai módon”.

Ez itten a vérpiros bulvár, és belátom, ez kell a háziasszonyoknak ilyen esős napokon. De van tovább is, hiszen a közmédia, amelynek hullámsávját az ifj. Knézy olykor lefoglalta sportközvetítést imitálva, megbüntette a kopaszt, nem mehet Brazíliába nyáron futball világbajnokságot közvetíteni, és ami mindebből lényeges, velünk tettek jót. Ifj. Knézy ugyanis még az apjánál is hülyébb, ha szpíkerkedésről van szó, de az a szomorú az egészben, hogy nem azért vették el a mikrofonját mert pancser, hanem mert szétrúgta az asszonyt. Ez egy ilyen világ.

Mégis üdvözölni kell az Orbántv döntését, hiszen legalább a felszínen igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy ez itten Európa, amiben viszont nem vagyok teljesen bizonyos. Azt azonban szívrepesve várom, hogy a vakkomondor gazdája mikor lesz eltiltva hivatásától, amelyet politikának neveznek.

Őszinte leszek. Fingom nincs, hogy Varga úrral éppen most mi van, átment-e a rostán, avagy sem, üti-e még az asszonyt, vagy éppen simogatja, leszarom. Mint ahogyan az ifjabb mikrofonmadárt is, aki meggyalázta a kosárlabdát. Bár lehet, amíg pattogtatott, normális volt, csak amikor szögre akasztotta a Nike-t, akkor hülyült meg.

Mint ahogyan én is, hogy ilyenekkel foglalkozom.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum