Brüsszel Péter a gombák veszedelme

Menczer et. eddigi érdemei mellett immár keresztapa is lett. Előadásában, s mostantól, ha tetszik a Pártnak, minden szinten és fórumon, lapokban és degenerált megszólalásokban Magyar Péter neve Brüsszel Péter lesz. Hogy ez a frenetikus agybéli teljesítmény Menczer sajátja-e, vagy leírták neki egy cetlire, az nem ismeretes, de voltaképp mindegy is. Mindenképpen benne van a jobboldali szellemi fölény, a morálisról nem is beszélve.

Egyet nem tudunk azonban itt az új világban, hogy amikor meghalljuk Magyar új nevét, röhögtünkben le kell-e esni a stokiról, hogy ilyen szándékkal állunk-e szemben, vagy pediglen elborzadva menekülni a megnevezettől a Fidesz kebelébe, amely óv, ápol és eltakar. Ha nem tudtuk volna, megkezdődött a Fidesz országjárása, s annak mezőtúri állomásán hangzott el a sziporka, arról azonban nincsen ismeretünk, milyen hatást váltott ki a megjelentekben.

Azt sem tudjuk, hogy a szeánszra szabad volt-e a bejárás, vagy pediglen csak a kiválasztottak juthattak be, mondjuk felmutatva az igazolást arról, a delikvens a gombák és/vagy moszatok családjának tagja, mert ebben az esetben minden világos. Ez a nívó és a horizont, aminél viszont a dedó is jobb, viszont így az országjárás nem ér célt, nem hoz új szavazatokat, azonban az eddigi bázist még jobban elvadítja. Bár lehet, hogy a cél nem is egyéb.

Amúgy Menczer (vagy a Rogán-művek) névválasztása nem igazán szerencsés, mert nélkülözi a spontaneitást, ebből fakadólag pedig magyarázatot kíván, és Menczer országjárása ebben manifesztálódik a hülyeségen kívül. Azaz, Brüsszelt (vö.: Magyar) olyan veszedelemnek állítani be, amelyet, ha Orbán nem állít meg, akkor egyesével emészti el mind a fideszistákat. De ez a nóta mintha már elég régi volna, következésképp kiváltképp unalmas is.

Tudjuk azonban, s erre annak idején Goebbels tata is felhívta a figyelmet: „Az átlagos ember annyira együgyű, hogy csak nyomatékosan kell hangsúlyozni valamit, és ha az állítást gyakran megismételjük, igazságként lesz elfogadva”. Íme, hölgyeim és uraim, kedves barátaim a Fidesz országjárásának, mi több, tizenöt éves kormányzásának esszenciája és vezérlő elve, de ezt is tudjuk, mégis mindig újólag elborzaszt, minek nézik ezek a magyar társadalmat.

Annyi engedményt teszünk, hogy ebben a felállásban voltaképp Menczer sem egyéb, mint egy koszlott tollú papagáj, kommunikációs igazgatói dolga és tevékenysége ebben merül ki, mert többre nem is alkalmas. Brüsszelről – mint Magyar – sok mindent előad a szerencsétlen, de nincs köztük olyasmi, amit már ne hallottunk volna ezerszer. Mégis, ez az országjárás, mint a másfél éves kampány nyitánya arra int minket, hogy akkor most ez lesz.

És ennek a végtelen permutációi. Brüsszel – úgy is mint Magyar – a következő veszedelmeket jelenti minden mimagyar számára a menczeri aljavilágban: kereskedelmi háborút indítana Kína ellen, még mindig háborúpárti, hiába nyert Amerikában Trump, helyettünk akar dönteni, eltörölné a 13. havi nyugdíjat, megemelné az adókat, megemelné a rezsiket, csökkentené a béreket és a jövedelmeket, eltörölné a multik és a bankok adóztatását. Nyilván.

Lehetne ezeket egyesével cáfolni, de nincsen ahhoz nekünk moslékunk, meg különben is egy malomtulajdonos kulák szeretője az anyánk. Csupán lemondóan annyit jegyeznénk meg, mintha mi – és a gombák – ennek az iszonytató szövetségnek a részei (momentán soros elnökei) volnánk, ekképp benne vagyunk, de a névadással most már Magyarban is szügyig, a cél tehát, elpusztítani a gazdatestet, ha már eleget élősködtünk rajta.

„A két Brüsszel között nincs különbség, mindkettő rettenetes.” – Ezt a végső következtetést vonta le Menczer elvtárs, és nem tudjuk, a közönség ezen a ponton indult-e a csűrbe kaszát egyenesíteni vagy ágyút önteni, visított vagy a fogát vicsorgatta, ami a foglalkozás célja volt bevallottan vagy bevallatlanul, mindenesetre eléggé kiábrándítóan. Mondhatnánk, hogy ezt dobta a gép, erre szavaztunk, ez azonban nem lenne maradéktalanul igaz.

Mert ugyan jellegükből fakadóan a bávatag rajongókat nem sokra tartjuk vagy éppen semmire, de még az is előfordulhat, hogy ezt még ők sem akarták, de ez nem egészen bizonyos. Az a kérdés, hol tartanak a Goebbels által kijelölt, Fidesz-járta úton, hogy maradt-e még valami a józan paraszti eszükből, vagy az agymosás már mindent eltüntetett egészen. Kiderül, ahogyan most meg az lett világos, mi lesz a fő csapásirány másfél évig. A debilitás, mint megláttuk. Mesés.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Brüsszel Péter a gombák veszedelme
  1. Ultron szerint:

    Ebből a komolytalan, hovatovább röhejes dedó stílusból is az rajzolódik ki, hogy valójában egy csudásan aljas színjáték ez az egész marakodósdi. Úgy is mondhatnám, ez a Tisza Moszkva Viktor tározójából ered.

    • kovacs_ugynok szerint:

      Nem unod még ezt a baromságot? Vagy qrvára tájékozatlan vagy, vagy DK-s. Tuggyuk, senki más nem alkalmas Gorbán Piktor legyőzésére, csakis a Gyurcsány házaspár. Ja, nem, 14 év alatt se ment nekik. Még csak a közelébe se jutottak annak, amit Magyar pár hónap alatt elvégzett. De ez érvényes az összes régebbi politikai pártra is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum