A mocsár feneke alatt úgy másfél méterrel

„Mit hoz neked s búvár, ha fölbukik a habból, kezébe’ szomorú sár, ezt hozza néked abból” – mint ismeretes, Kosztolányi bácsi ezzel a sorral küldte el melegebb éghajlatra Babits tatát, mert ők sem szerették egymást. Azonban lényegükből fakadóan mindezt, mint a citátumból is kiderül, nagyon szép köntösbe voltak képesek öltöztetni. Ez pedig csak azért jutott az ember eszébe, mert Kocsis Máté is megint fölbukott a saját rémséges mélyeiből, hogy megmutassa a Fidesz esszenciáját, ami legegyszerűbben szólván maga a gyűlölet.

Minden külön értesítés helyett, ahogy indításnak Kosztolányit, úgy idézzük most Kocsis Mátét is, azzal a nem kevés különbséggel, hogy kisdiákjainknak, akik amúgy a magyar oktatási rendszer züllöttsége miatt amúgy is nagyjából analfabéták, de az öregebbek között, mint aki magunk is vagyunk, még akadnak, akik „értik a hexametert is”, tehát föl tudják fogni Kocsis elvtás bugyrait. Kiindulásként annyit persze tudnunk kell, hogy a Párt – meg annak propagandagépezete – számára ezekben az időkben az első számú feladat Magyar P. nyírása.

Nem baj, ha amúgy a hőbörgéseknek köze sincs a valósághoz, minden megengedett. Ha például Kocsis et. értené, Nietzschével jellemeznénk azt az állapotot, amiben ő, a pártja és minden bávatag csicskása leledzik, miszerint „Isten meghalt, minden hazug, mindent szabad”, és máris megértjük, mi folyik itt másfél évtizede, az utóbbi időben pedig az aljasság a köbön üzemmódban. Hogy előre vetítsük, amit aztán Kocsis szavaival megmutatunk, a nyugdíjasokról lesz szó, az ő halálukról, mint amit Magyar Péter olyannyira kíván.

Ilyenekkel nem igazán kellene szórakozni, az aranyhalas ember azonban mégis megteszi, s ezért már itt, a hosszúra nyúlt felvezetésben is megmutatkozik, hol is jár hősünk, akiről máma mesélünk és előadunk. Hát éppen ott, ahogyan a címben is utaltunk rá, a mocsár feneke alatt másfél méterrel. És akkor még kegyesen jóindulatúak voltunk vele, mert volt habos kakaós gyerekszobánk. És azt is vegyük figyelembe, mit fognak föl majd ebből az érintett nyugdíjasok a sparhelt mellett, hogy Kocsis imádja őket, Magyar ellenben kitekerné a nyakukat.

Úgy valahogyan, hogy ők jámboran kártyázgatnak, kötögetnek a nyugdíjas klubban, olvasgatják szelíden az Orbán összest, s ekkor csörtet be az idillbe ez a Magyar, és fojtogatja őket, meg a coltjával aprítja a sürejét, hogy fröcsög a vér, és iszamos lesz tőle a klub linóleuma. Vigyázni kell, hogy a járókeretével el ne csússzon rajta az ember menekülés közben, ahogyan irtja őtet ez a Magyar. Remélem, kellően vizuális voltam. Lehetett volna persze horrorisztikusabb is, de ne legyünk telhetetlenek, Shakespeare lidérces világa majd később jön.

Nos tehát kedveseim, nézzük, miből élünk, miket is delirált nekünk ez a Kocsis, aki amúgy lehet, még mindig azon kesereg, hogy az aranyhalait albérletbe kellett adnia, mert nem bírta fizetni a rezsijüket, és tán még az is jobb volna, ha most is ilyesmiket hazudozna, de már egészen más világ van. Kegyetlenebb és egyszerűbb, mondhatni szemből-szembe mennek a dolgok, kifulladásig, mindig új és még újabb mélységekkel, és most jött el az ideje annak, hogy valóban megmutassuk, mi van itt, amiről szó van.

„Megint ugyanaz a lemez: a sok bukott liberális és ősbaloldali után Magyar Péter pártja is attól vár eredményt, hogy majd kihalnak a jobboldali szavazók. Láttunk már ilyet, a választókat akarják lecserélni ahelyett, hogy valami értelmes ajánlatot tennének nekik. Inkább gyűlölködnek. Ezek ugyanazok és ugyanolyanok, mint piszkos elődeik.” – így Kocsis, s most hagyok egy kis időt a mélység élvezetéhez vagy az elborzadáshoz, mielőtt elmondanánk, hogy Raskó György kijelentésére jött ez válaszul, rákenve a fekáliát Magyarra.

Raskó egyébként azt találta mondani, hogy: „A Tiszának kedvez, hogy az idős korosztály tagjai közül a következő választásokig sokan, százezres nagyságrendben kiesnek mint szavazók”. Azon lehet vitatkozni, hogy ez szerencsés vagy szerencsétlen ténymegállapítás, azon azonban nem, hogy mint Magyar adta válaszul: „Raskó György nem mondott ilyet, ráadásul nem is jelöltje, nem is tagja a Tisza pártnak”. Ugyan az elfelejtődik itt is, hogy azért köze van hozzá oldalágról, viszont, ha Raskó mondott ilyet, ha nem, ebben gyűlölködést nehéz volna felfedezni.

Ellenben Kocsisban dögivel. Méghozzá csakis ezt a rövidke megnyilatkozásban, ha újra ránéznek arra a pár mondatra, akkor látni fogják, ahogyan fröcsög a nyála az aranyhalasnak. Mindemellett, hogy ócska kis történet ez, mégis azt mutatja, hogy az ilyen műbalhékkal csalogatná vissza a Rogán-művek az esetleg megtévedt korosabb bárányait, ha már adni nekik mást nem tud. Majd másfél év múlva jó időben egy zacskó krumplit. Amiből is kitetszik, hogy ők igazi valójukban amúgy teljesen érdektelenek. Bábuk a színházban.

Mint ahogyan mindenki is, a családok, közjószágok, a most megvenni kívánt szakmunkások, anyák, apák és sógorok, vízügyesek meg katonák, valahány név a naptárban, mind egy ócska kis játék részesei, akiket ezzel-azzal, gyimmel-gyommal, farháttal etetnek riogatva mindenkit azzal, hogy veszélyben van a nyomorult élete. De hogy már Magyartól is, az olyan legalja, amire Peresztegi tanár úr kis sziporkájával tudunk utalni: ez már sok a többnél. De, hogy tényleg ne csüggedjünk, lesz még lejjebb, csak meg kell érni.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
7 hozzászólás “A mocsár feneke alatt úgy másfél méterrel
  1. Yeti szerint:

    Az itteni úgynevezett jobboldali szavazók köréből ki se eshettem, mert soha bele se tartoztam. No meg nem is fogok, de ez szinte mindegy is.
    Hogy ez a Tisza nevű jelenségnek mire jó vagy nem jó, azt nem tudom.
    Szerintem ordas nagy kamu az egész tiszálkodás, de ha ez zavarja a rohadék nerista bandát akkor legalább valamire jók.
    Krumpliosztogatás előtt azért jobban örülnék, ha zacskót ragasztani láthatnám ezeket néhány év(tized)ig.

    • kovacs_ugynok szerint:

      Ezek szerint Te is a kéreg alatt élsz? Vagy a Gyurcsány családdal szimpatizálsz? Az echte fideszbérenc migatyánkat már meg sem említem.

      Már bocs, de nagyon vaknak és süketnek, vagy érdektelennek kell lenni ahhoz, hogy valaki ne legyen mára tisztában azzal ki Magyar és a Tisza. Hetente Magyarnak több, bárki által elérhető megszólalása, riportja van. Nem a varangykirály féle, péntek reggeli standup.

      • Yeti szerint:

        Nemigen értem, mi az a kéreg alatti élet. A saját családommal szimpatizálok, azzal is a legszűkebb mértékben(egyenes ág, közvetlen).
        Pártok, mozgalmárkodások nem érintenek meg.

        Érdektelenség, no ez nagyjából stimmel is.
        Évtizedek alatt elfáradtam, mostanra már elég a napi létezéssel törődnöm.

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Minden Állatfarmnak megvannak a maga Süvijei. A „mi” Napóleonunknak egyszerre több is. A leggusztustalanabb címért folyó versenyben, az első helyet is csak megosztani lehetne. Egy biztos, ez a csokis is díjat kapna.

    Általánosban kötelezővé kéne tenni Orwell „Állatfarm” című novelláját. Aztán Mikal Hem „kezdő diktátorok kézikönyve” című, kisé súlyosabb olvasmányt. Szépen elmagyarázva a kis lurkóknak, miről ismerik fel a diktatúrát. Már persze ha kell ezeken bármit magyarázni. Szóval, nem késő, még pótolhatók ezek az irodalmi művek. Kár, hogy akinek tényleg szüksége lenne rá, azt nem érdekli.

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Jó multkor az antikváriumban kezembe került egy 1978-ban kiadott német (NSZK) könyv. Híres emberek híres beszédei. Nos nehezen hittem a szememnek, mert Martin Luther King , és Truman mellett Hitler, és Göring is ott van többek közt. Ez utóbbiak egyszerüen félelmetesen hasonlitanak a mi mostani náci führerünk megnyilvánulásaira.
    Tanulságos olvasmány…

  4. tanyi szerint:

    A mimagyar vezetönk és csapata fejlődő képes előre megyünk nem hátra,szóval biztos hogy nem állnak meg addig míg lenem küzdik magukat mocsári béka valaga alá!

  5. Fáradt szerint:

    „De, hogy tényleg ne csüggedjünk, lesz még lejjebb, csak meg kell érni.”

    És már sikerült is. Először azt hittem, véletlenül a Hírcsárdát olvasom…

    https://telex.hu/belfold/2024/11/08/budai-nagy-antal-gimnazium-mosdo-lyuk-dohanyzas-orr

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum