„Mit hoz neked s búvár, ha fölbukik a habból, kezébe’ szomorú sár, ezt hozza néked abból” – mint ismeretes, Kosztolányi bácsi ezzel a sorral küldte el melegebb éghajlatra Babits tatát, mert ők sem szerették egymást. Azonban lényegükből fakadóan mindezt, mint a citátumból is kiderül, nagyon szép köntösbe voltak képesek öltöztetni. Ez pedig csak azért jutott az ember eszébe, mert Kocsis Máté is megint fölbukott a saját rémséges mélyeiből, hogy megmutassa a Fidesz esszenciáját, ami legegyszerűbben szólván maga a gyűlölet.
Minden külön értesítés helyett, ahogy indításnak Kosztolányit, úgy idézzük most Kocsis Mátét is, azzal a nem kevés különbséggel, hogy kisdiákjainknak, akik amúgy a magyar oktatási rendszer züllöttsége miatt amúgy is nagyjából analfabéták, de az öregebbek között, mint aki magunk is vagyunk, még akadnak, akik „értik a hexametert is”, tehát föl tudják fogni Kocsis elvtás bugyrait. Kiindulásként annyit persze tudnunk kell, hogy a Párt – meg annak propagandagépezete – számára ezekben az időkben az első számú feladat Magyar P. nyírása.
Nem baj, ha amúgy a hőbörgéseknek köze sincs a valósághoz, minden megengedett. Ha például Kocsis et. értené, Nietzschével jellemeznénk azt az állapotot, amiben ő, a pártja és minden bávatag csicskása leledzik, miszerint „Isten meghalt, minden hazug, mindent szabad”, és máris megértjük, mi folyik itt másfél évtizede, az utóbbi időben pedig az aljasság a köbön üzemmódban. Hogy előre vetítsük, amit aztán Kocsis szavaival megmutatunk, a nyugdíjasokról lesz szó, az ő halálukról, mint amit Magyar Péter olyannyira kíván.
Ilyenekkel nem igazán kellene szórakozni, az aranyhalas ember azonban mégis megteszi, s ezért már itt, a hosszúra nyúlt felvezetésben is megmutatkozik, hol is jár hősünk, akiről máma mesélünk és előadunk. Hát éppen ott, ahogyan a címben is utaltunk rá, a mocsár feneke alatt másfél méterrel. És akkor még kegyesen jóindulatúak voltunk vele, mert volt habos kakaós gyerekszobánk. És azt is vegyük figyelembe, mit fognak föl majd ebből az érintett nyugdíjasok a sparhelt mellett, hogy Kocsis imádja őket, Magyar ellenben kitekerné a nyakukat.
Úgy valahogyan, hogy ők jámboran kártyázgatnak, kötögetnek a nyugdíjas klubban, olvasgatják szelíden az Orbán összest, s ekkor csörtet be az idillbe ez a Magyar, és fojtogatja őket, meg a coltjával aprítja a sürejét, hogy fröcsög a vér, és iszamos lesz tőle a klub linóleuma. Vigyázni kell, hogy a járókeretével el ne csússzon rajta az ember menekülés közben, ahogyan irtja őtet ez a Magyar. Remélem, kellően vizuális voltam. Lehetett volna persze horrorisztikusabb is, de ne legyünk telhetetlenek, Shakespeare lidérces világa majd később jön.
Nos tehát kedveseim, nézzük, miből élünk, miket is delirált nekünk ez a Kocsis, aki amúgy lehet, még mindig azon kesereg, hogy az aranyhalait albérletbe kellett adnia, mert nem bírta fizetni a rezsijüket, és tán még az is jobb volna, ha most is ilyesmiket hazudozna, de már egészen más világ van. Kegyetlenebb és egyszerűbb, mondhatni szemből-szembe mennek a dolgok, kifulladásig, mindig új és még újabb mélységekkel, és most jött el az ideje annak, hogy valóban megmutassuk, mi van itt, amiről szó van.
„Megint ugyanaz a lemez: a sok bukott liberális és ősbaloldali után Magyar Péter pártja is attól vár eredményt, hogy majd kihalnak a jobboldali szavazók. Láttunk már ilyet, a választókat akarják lecserélni ahelyett, hogy valami értelmes ajánlatot tennének nekik. Inkább gyűlölködnek. Ezek ugyanazok és ugyanolyanok, mint piszkos elődeik.” – így Kocsis, s most hagyok egy kis időt a mélység élvezetéhez vagy az elborzadáshoz, mielőtt elmondanánk, hogy Raskó György kijelentésére jött ez válaszul, rákenve a fekáliát Magyarra.
Raskó egyébként azt találta mondani, hogy: „A Tiszának kedvez, hogy az idős korosztály tagjai közül a következő választásokig sokan, százezres nagyságrendben kiesnek mint szavazók”. Azon lehet vitatkozni, hogy ez szerencsés vagy szerencsétlen ténymegállapítás, azon azonban nem, hogy mint Magyar adta válaszul: „Raskó György nem mondott ilyet, ráadásul nem is jelöltje, nem is tagja a Tisza pártnak”. Ugyan az elfelejtődik itt is, hogy azért köze van hozzá oldalágról, viszont, ha Raskó mondott ilyet, ha nem, ebben gyűlölködést nehéz volna felfedezni.
Ellenben Kocsisban dögivel. Méghozzá csakis ezt a rövidke megnyilatkozásban, ha újra ránéznek arra a pár mondatra, akkor látni fogják, ahogyan fröcsög a nyála az aranyhalasnak. Mindemellett, hogy ócska kis történet ez, mégis azt mutatja, hogy az ilyen műbalhékkal csalogatná vissza a Rogán-művek az esetleg megtévedt korosabb bárányait, ha már adni nekik mást nem tud. Majd másfél év múlva jó időben egy zacskó krumplit. Amiből is kitetszik, hogy ők igazi valójukban amúgy teljesen érdektelenek. Bábuk a színházban.
Mint ahogyan mindenki is, a családok, közjószágok, a most megvenni kívánt szakmunkások, anyák, apák és sógorok, vízügyesek meg katonák, valahány név a naptárban, mind egy ócska kis játék részesei, akiket ezzel-azzal, gyimmel-gyommal, farháttal etetnek riogatva mindenkit azzal, hogy veszélyben van a nyomorult élete. De hogy már Magyartól is, az olyan legalja, amire Peresztegi tanár úr kis sziporkájával tudunk utalni: ez már sok a többnél. De, hogy tényleg ne csüggedjünk, lesz még lejjebb, csak meg kell érni.
Az itteni úgynevezett jobboldali szavazók köréből ki se eshettem, mert soha bele se tartoztam. No meg nem is fogok, de ez szinte mindegy is.
Hogy ez a Tisza nevű jelenségnek mire jó vagy nem jó, azt nem tudom.
Szerintem ordas nagy kamu az egész tiszálkodás, de ha ez zavarja a rohadék nerista bandát akkor legalább valamire jók.
Krumpliosztogatás előtt azért jobban örülnék, ha zacskót ragasztani láthatnám ezeket néhány év(tized)ig.
Ezek szerint Te is a kéreg alatt élsz? Vagy a Gyurcsány családdal szimpatizálsz? Az echte fideszbérenc migatyánkat már meg sem említem.
Már bocs, de nagyon vaknak és süketnek, vagy érdektelennek kell lenni ahhoz, hogy valaki ne legyen mára tisztában azzal ki Magyar és a Tisza. Hetente Magyarnak több, bárki által elérhető megszólalása, riportja van. Nem a varangykirály féle, péntek reggeli standup.
Nemigen értem, mi az a kéreg alatti élet. A saját családommal szimpatizálok, azzal is a legszűkebb mértékben(egyenes ág, közvetlen).
Pártok, mozgalmárkodások nem érintenek meg.
Érdektelenség, no ez nagyjából stimmel is.
Évtizedek alatt elfáradtam, mostanra már elég a napi létezéssel törődnöm.
Minden Állatfarmnak megvannak a maga Süvijei. A „mi” Napóleonunknak egyszerre több is. A leggusztustalanabb címért folyó versenyben, az első helyet is csak megosztani lehetne. Egy biztos, ez a csokis is díjat kapna.
Általánosban kötelezővé kéne tenni Orwell „Állatfarm” című novelláját. Aztán Mikal Hem „kezdő diktátorok kézikönyve” című, kisé súlyosabb olvasmányt. Szépen elmagyarázva a kis lurkóknak, miről ismerik fel a diktatúrát. Már persze ha kell ezeken bármit magyarázni. Szóval, nem késő, még pótolhatók ezek az irodalmi művek. Kár, hogy akinek tényleg szüksége lenne rá, azt nem érdekli.
Kedves Rezeda !
Jó multkor az antikváriumban kezembe került egy 1978-ban kiadott német (NSZK) könyv. Híres emberek híres beszédei. Nos nehezen hittem a szememnek, mert Martin Luther King , és Truman mellett Hitler, és Göring is ott van többek közt. Ez utóbbiak egyszerüen félelmetesen hasonlitanak a mi mostani náci führerünk megnyilvánulásaira.
Tanulságos olvasmány…
A mimagyar vezetönk és csapata fejlődő képes előre megyünk nem hátra,szóval biztos hogy nem állnak meg addig míg lenem küzdik magukat mocsári béka valaga alá!
„De, hogy tényleg ne csüggedjünk, lesz még lejjebb, csak meg kell érni.”
És már sikerült is. Először azt hittem, véletlenül a Hírcsárdát olvasom…
https://telex.hu/belfold/2024/11/08/budai-nagy-antal-gimnazium-mosdo-lyuk-dohanyzas-orr