A Duna folyása

Menczer Tamástól sok mindent megszoktunk már, s éppen ebből fakadón nincsenek illúzióink vele kapcsolatban. Tegnap azonban kiderült, tud szintet lépni még a szervilizmusban, illetve amit a levitézlett sportriporter, mostanság pedig a Fidesz kommunikációs igazgatója beszűkült tudattal előad, az már ezen is túlmegy. Valami új fogalmat kellene kitalálni rá, leginkább azonban úgy jellemezhetnénk, azon a szinten van, mint a Párt törzsbázisát alkotó gombák és moszatok, savas bácsik és esernyős nénik, így vannak ők meg egymásnak az ugaron.

„Orbán Viktor egy zseni” – ezt bírta megállapítani Menczer et., amihöz magánemberként joga van, kommunikációs igazgatóként azonban már kevésbé, mert az embernek az a benyomása támad, ez a hivatalos álláspont a Fidesz köreiben, amit az is megerősít, hogy ezt a delíriumot az MTI is közreadta. Egyébiránt a zseniség abban nyilvánul meg, hogy a kedves vezető eltalálta, Trump fog győzni odaát, erről azonban csak annyi mondható el, előtte ennek az esélye ötven százalék volt, azaz Orbán nem kockáztatott olyan nagyot. Fifti-fifti.

Az nem tudható, mi lenne, ha a várakozás nem jön be, mi lenne a kedves vezető jelzője. De most épp nem is ez az érdekes igazán, hanem Menczer rajongásának foka, ami betegesnek tekinthető, mert már közel áll ahhoz, hogy isteni magasságokba emelje a delikvenst, és nagy valószínűséggel, ha rajta múlna, meg is tenné. Tanácsot adunk tehát a kommunikációs igazgatónak arra nézvést, ennek milyen egyszerű módja is lehetne, csak a Dunát kell használni, ami mostanság be nem fagy, tehát koronázni rajta nem lehet, de istenné válni általa igen.

Megmutatnám Menczer elvtársnak Ehnaton fáraó (szül: IV. Amenhotep) történetét, aki megkavarta szegény egyiptomiak életét (kr. e: kb. 1350 után), egyetlen istenként a napkoronggal fémjelzett Atont rendelte imádni, aztán egy aktussal maga is istenné vált. Ehhöz nem kellett egyéb, mint egy hajón átkelni a vízen keletről nyugat felé, ahogyan Aton is jár az égen, s amikor mindez – oldalán szépséges nejével, Nofertitivel – megtörtént, mindketten átlényegültek, pedig annyi előttük megvolt, hogy a fáraóval csak halála után történhet ez.

Minderre figyelmezve az a javaslatunk a kommunikációs igazgató számára, szerezzen egy ladikot, amelyen a mi urunk átkel a Dunán Pestről Budára, ezzel kész is a dolog, és lehet leborulni előtte kedv és gusztus szerint. Csak minket hagyjon ki ebből a cirkuszból, mert más dolgunk van. Meg kell élnünk valahogyan abból a pénzből, amit Orbán birodalmában keresni bírunk, ami egyre nehezebb, és statisztikai nyomai is vannak bőséggel. Ám valami csoda okán itt is előkerül a Duna, mint Egyiptomban a Nílus, mint ami mindent meghatároz.

Alig is keresünk valamit ebben a mimagyari Kánaánban. Tegnap jött ki az adat, hogy az Únióban e szempontból az utolsó előtti helyen állunk, csak azért nem teljes a siker, mert a bolgárok még mögöttünk vannak. Hogy meddig, az momentán nem tudható, de a folyamatokat nézve nem túl sokáig, tehát úton vagyunk a fideszmennyország felé. Aki keveset keres, az keveset fogyaszt, nem vásárol a boltban, mert a dolgok így függnek össze. Nem véletlen tehát, hogy a szeptemberi kiskereskedelmi forgalom bedőlt. Kevesebb farhát fogyott.

Azt megszoktuk, hogy felelős soha nincs, illetve, ha akad is, az nem a Fideszben manifesztálódik, ez a megszokott két kézzel másra mutogatás, ami a szeptemberi adatok kapcsán a Duna lett. Nem vicc. Ugyanis, mert az adatot eltagadni nem lehetett, a Párt berkeiben az a magyarázat született, hogy ez az árvíz miatt történt. Nem tudjuk, hogyan, de ezek szerint, aki az ár ellen védekezik, az nem is eszik, illetve bizonytalan, mire gondolt a Párt, amikor ezt kitalálta. Nem volt erre jobb szövegük minden bizonnyal.

No de, az a baj, hogy a KSH, amely mindezt közzé tette, nem volt rest megyei bontásban is közreadni a legújabb nyomorunkat, amiből viszont az látszik, olyan helyeken hanyagolták a boltba járást az emberek, ahol a Dunának, árvíznek nyoma sincs, így ezen felbuzdulva a 444 készített egy térképet a fogyasztás alapján kirajzolódó új Dunáról, amely ezen több ágra szakadt, és össze-vissza folydogált az országban hegyeken és völgyeken át. Röhejes az új hazugság, de nekünk ezt dobta a gép. A Duna, mint sorsunk kovácsa, delikát.

Hogy körbe érjünk azonban, illetve vissza Menczer elvtárshoz és Orbán alakuló isteni voltához, arra is rá kell mutatnunk, hogy a példaként felhozott Ehnaton fáraó új fővárost is épített magának, Ahet-Atont, mint manapság alakul itt, hogy Debrecen lenne nekünk az, de ebben nincsen semmi logika. Felcsútnak kell annak lenni, és majd, ha a dolgok úgy alakulnak, még az is lehet. Egy dologra azonban kiábrándítólag rá kell mutatnunk. Halála után Ehnatont bűnözőnek tartották, és igyekeztek kitörölni a történelemből. Ezt csak úgy miheztartás végett.

Az az igazán érdekes azonban, hogy Menczer elvtárs – és az összes többi bávatag rajongó – az ilyen fogyasztásos, bolgáros hírre soha nem reagál, azt világgá nem kürtöli, ahogyan a pórázon tartott sajtó sem, lásd az MTI-t, ami Orbán zseni voltát sürgősen közzé tette. Innentől fogva arra az egyre vagyunk kíváncsiak, a gombák és moszatok mikor lesznek annyira éhesek, hogy kinyíljon a csipás szemük, de nagy valószínűséggel ilyesmi eljövetelében nem nagyon lehet bízni. Beszopják, hogy a Hortobágyon folyik a Duna, és most ezért rossz. Ez a valószínű.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
6 hozzászólás “A Duna folyása
  1. Yeti szerint:

    O 1 Geni? Sajtóhuba lehet.

    A víz pedig a Duna helyett a Lajta.
    Ténylegesen a nyugat határa.

  2. polyvitaplex szerint:

    Orbán zsenialitásának egyik jele, hogy Menczert tette meg kommunikációs igazgatónak. Elcsámcsogunk itt Menczeren, és ez olyan, mintha ennénk.

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Keresztlányom férjének történetesen Menczer a főnöke. Azt most hagyjuk hogy a családi összejöveteleken kerüljük a vesébe rugdalást..(🙃)
    Annyi viszont lejön tőle pár pohár után, hogy tajparaszt az egész bagázs, Menczerestől, a Szijártótól, a Führerig bezárólag, az egész náci csürhe.
    Ezek most nem az én szavaim, a náci csürhe kivételével…🤣

  4. tanyi szerint:

    Nem az volt zseni hanem hülye aki nem volt tisztában azzal hogy Amerikában egy fekete nőt nemfognak elnöknek megválasztani.

  5. Tom Sawyer szerint:

    Bocs, nem fekete, úgy tudom félvér. Dee ez az igazán szomorú, hogy itt is ilyeneket olvasok, hogy a szalmahaju gazember bandita ezzel nyert.
    Amugy meg nyilván így igaz.

  6. Quvik szerint:

    Elromlott a Szent Korona vitrinje, gondolom, valaki már megtartotta a főpróbát…
    Már csak a Duna jegére várnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum