Szájer, a szellem embere visszatér

Nagy bajban lehet megbízható káderek terén a Fidesz, ha rehabilitálja Szájer Józsefet. A csatornacsúszós kalandján túl, de éppen azzal bizonyítva ugyanis ő volt az, aki feketén-fehéren bizonyította be, vizet prédikálnak és bort isznak, hiszen maga az alaptörvény fogalmazója volt az, aki szembe ment az általa írt, és a fiúk számára szentírásként értelmezett „értékekkel”. A Párt egy voltaképp tagadott nemi identitású embert hív vissza az árok széléről. Hogy ezzel cukkolódni akarnak, vagy már minden mindegy nekik, az ma még nem teljesen világos.

Amúgy maga Szájer nem érne meg egy egyszerű mondatot sem, ha az ereszen csúszással nem azt bizonyította volna be, milyen romlott a pártja és ő maga is. Nem kell egyébre utalnunk, mint arra, most hatalmas egóval úgy gyalogol vissza a közéletbe, hogy bizonyítottan azok közé tartozik, mint akiket a saját tollával kizárt az örökbefogadásból, a házasságkötésből. Akiket odataszított a vicsorgó homofóbok gyűlöletének. Innentől ez a nagy visszatérés morális dolog, ügy, s ebből fakadóan magas labda az ellenzéknek, amit nem fognak leütni.

Szájer dolgozata – amit valami tévedés folytán neveztek el alaptörvénynek – teszi lehetővé, hogy a Fidesz az emberek magánéletében turkáljon, megbélyegezze és kirekessze őket, s az, aki közéjük tartozik identitásában, de tisztesség ne essék szólván a Fidesz homokosa, tehát jó homokos, most, visszatértekor kijelenti, hogy: „A 2020 decemberi lemondásommal összefüggő, magántermészetű kérdésekről a jövőben sem fogok nyilatkozni, az a jogilag védett magánéletem része, rajtam és közvetlen környezetemen kívül nem tartoznak senkire”.

Éppen a fentiek miatt vannak kétségeink a jogilag védett magánélet szentségéről, ugyanakkor arra is rá kell mutatnunk, nem kell abban turkálnunk, hiszen az ereszen menekülés mindent elmondott az irányultságról, de a jellemről is. Továbbá annyi aljasság történt azóta velünk a pártja által, hogy tényleg elfeledtük már az egész sztorit, amit azonban ezzel a visszatéréssel éppen ő maga melegít fel. Nem kellene újra az első sorban menetelni, és senki nem foglalkozna vele, de a képünkbe dörgöli, hogy mindent lehet. Tehát fölháborodunk.

Engedtessék meg nekünk legalább ez, illetve az azon való tépelődés is, miért volt rá szükség. Elfogyott a félretett pénz, vagy a párt szólította ellenálhatatlanul, hogy gyere Jóska, egyedül te vagy alkalmas a szarkavarás újabb fejezetére, mert arra készülnek megint. Irodát alapítottak „Szabad Európa Intézet” néven három munkatárssal, hogy kidolgozzanak egy Európa Koncepciót, amely a nemzeti szuverenitásra alapozott európai integráció elvét vallja, s ezen a ponton már helyben is vagyunk. Főleg, amikor megemlítődnek a patrióta államok.

Szájer új munkája „szellemi, szakmai, elemző tanácsadói” lesz, mint volt szíves közölni, azaz megfelel a habverésnek jó pénzért, hogy majd kibocsássanak ilyen szellemi dolgozatokat. Nem hülyültem meg, Szájer kezdett el szellemezni, ugyanis a lebukása óta eltelt időről is azt mondta, „az elmúlt négy esztendőt szellemi építkezésre használtam”, s ettől az a benyomása támad az embernek, hogy akkor feledjük az ereszen csúszkáló bűnös testet. Mert most már kizárólag a tiszta tudat játszik, és ezen a ponton az ember nekilát vigyorogni.

Ugyanakkor persze szétpattan a dühtől is. Másfelől az a gondolata támad, kibocsáthat az „Intézet” akármilyen iratokat, azt mennyire lehet komolyan venni, amikor Szájer első művét is önmaga tagadta meg. Úgy is fölfoghatjuk, először a magyar társadalmat köpte szembe, majd a lebukással saját magát is, amit rég benőtt volna a gyom, ha most nem kelt volna új életre az elfeledett hős, miközben a massza még csordogál az arcáról. Erős jellembéli hiátust vélünk fölfedezni benne azzal terhesen, hogy nem kell komolyan venni majd azt, amit mond.

Illetve leír a „szellemi műhelye”, s amiről elöljáróban azt nyilatkozta, hogy fel fogja támasztani a nemzetek államának Európáját. Csupán az a gond, hogy meg kellene kérdezni erről a „nemzetek államait” is, akik közül momentán huszonhatan vélekednek egészen másként, innentől fogva tehát komolytalan ez az egész. Értelme, ha van, annyi csupán, hogy a három fős intézet kapja a bérekre fordítandó százmilliós közpénzapanázst, azaz, semmi egyéb, mint maszlagba foglalt kifizetőhely. Az ezredik a NER-ben.

Pátosz azonban van. Más sincsen. Amúgy egyébként a történelemfabrikáló Schmidt Mária nemzetes asszony szólította őt, hogy hívja a haza vagy a zsírosbödön, hogy Schmidtet ki kérte, utasította erre, az pedig tudásba hajlóan sejthető. Hogy Szájeren kívül ki a másik kettő szerencsés, akiket el kell tartanunk, illetve nagyon jól kell tartanunk, az még nem ismeretes, de, ha az ereszek hőse a húzónév, akkor voltaképp mindegy is egészen. Egy kérdés azonban maradt: akkor Szájer most már nyílt kártyákkal játszva képviseli az LMBTQ jogokat? Mert így lenne illendő.