Novaja Ekonomicseszkaja Polityika

Miközben Orbán Grúziában hirdetett választási végeredményt, itthoni munkásságának egy részeredménye látott napvilágot, derült ki mintegy. A tudósítások szerint a legrosszabb várakozásokat is alulmúlta a magyar gazdaság, a számok még a legpesszimistább elemzők számainál is rosszabbak lettek. Recesszióban vagyunk, ám az a legszebb az egészben, hogy Nagy Márton még ilyen adatok mellett is képes volt soha nem látott sikertörténetekről beszélni, és minden baj okát a német gazdaságban megtalálni.

Egészen pontosan belső konjunktúráról mesélt, amely élesen szemben áll a német gazdaság vergődésével, azaz, már megint más a hibás. És azt se feledjük, hogy amíg Nagy miniszter ilyeneket delirált, a forint épp zuhanórepülésben volt – négyszáznyolcon is állt -, és voltaképp van ma is, ami olyan csudálatos infláció képét vetíti előre, hogy ihajj, bár lehet, hogy éppen ez a cél, mivel az államháztartás is romokban. Ezen a ponton viszont eszünkbe jut a kedves vezető minapi csűrdöngölése, miszerint jövőre kilövünk, lesz nagy csodálkozás.

Ez már mintha most is feledésbe merült volna, bár ahhoz képest, hogy ezek képesek egy mondaton belül megcáfolni önmagukat, voltaképp semminek mondható. Azonban mindennek van nemzetközi vetülete, így ennek is, mert ezzel a lehangoló bejelentéssel párhuzamosan hír jött arról is, hogy NATO-tagállamok nagykövetei Magyarország gazdasági semlegességéről tárgyaltak, mint a szövetségen belül értelmezhetetlen valamiről. És persze, hogy ennek az élén is Pressmann állt, aki emiatt mindjárt Szijjártó folyósján találja majd magát.

Mint ahogyan a svéd nagykövet már ott is volt. Azért, mert illetlen szavakat használt az ő miniszterelnöke a miénkről, miszerint az a benyomása, hogy Orbán Grúziában leginkább Oroszország nevében és érdekében nyilatkozott meg. Huszonhat uniós ország látta így, plusz USA, így nagy valószínűséggel azért nem ültek ott huszonheten, mert szűkös a külügy folyosója. Vagy mert külügyérünk nem ért rá külön-külön toppantani és toporzékolni, mert szaladt haza szülinapozni Dzsudzsákkal megint. Ez csak ilyen kis színes mellékszál.

És azért raktuk ide, hogy az amúgy az ország külgazdaságáért (is) felelős Szijjártó mennyit törődik azzal a bejelentéssel, hogy a magyar fejreállt, mert éhen fagytak a németek. Viszont, hogy valami baj van ugyan nem bevallottan ennek ellenére, de mégis, az is mutatja, hogy Parragh elvtársat meg leváltották a kamara éliről, pedig eddig mekkora, és indokolatlanul nagy szava volt abban, hogy idáig jutottunk. Kapkodás és káosz kezd kibontakozni a szemünk előtt, annak a bizonysága, hogy kormányunk nem képes úrrá lenni a folyamatokon.

Pedig eddig az elmúlt száz év tíz legsikeresebbikét tapodtuk, bár ahhoz sem volt semmi köze ezeknek. Jött az uniós lóvé, szárnyalt az autóipar, Orbán pedig ezek fényében feredőzött. Ma már egyik sincs, se ingyenlóvé, se szárnyalás, és rögtön kitetszik, olyan, hogy magyar ipar voltaképp nincs is. A multik vannak itt, ha nekik megy, nekünk is, ha fejre állnak, mi is, amivel az is megmutatkozik, hogy az új magyar tőkésréteg élén Mészárossal voltaképp semmilyen értékelhető teljesítményt nem tesz az asztalra. Csak a pénzt viszi a közösből.

No de, félre bánat, félre bú, mindenre (is) van megoldás, hiszen a kormányinfón a napközisképű Gulyás Gergely bejelentette, új gazdaságpolitikára van szükség. Mintha eddig lett volna egyáltalán ilyesmi, ám ezen a ponton tanulmányinkból bekúszott a képbe, hogy mintha ilyen már lett volna egyszer, s megjelent Lenin bácsi képe, aki annak idején szintén meghirdette a Novaja Ekonomicseszkaja Polityikát. Ez pedig az volt, hogy amit addig elcsesztek, azt azután még inkább el fogják, viszont tanulsága is volt.

Már száz évvel ezelőtt kiderült a nagy Oroszországban, milyen károkat okoz, ha az állam, beleavatkozik a piaci folyamatokba, a NEP tehát megbukott, már csak az a kérdés, hogy a NER is meg fog-e. Ez a jövő zenéje, az azonban már ma látható, hogy totális a káosz, és még csak halovány jele sincs annak, hogy ebből kikeverednénk. Tizenöt év alatt, amit el lehetett cseszni, azt elcseszték, a gazdaság és cuzammen az ország romokban, s hogy most mindenféle bizonytalan állagú akciótervek vannak, az sem sejtet túl sok jót.

Hacsak nem győz Trump, és Orbán fiókjából előkerül az eddig rejtegetett békeköltségvetés, amire – valljuk be – elég kicsi az esély. Annak idején hasbaakasztásra jó volt, de a valóság előbb-utóbb szembe jön, és meglátszik a végtelen nyomorunk. Mindezek pedig a vérünkre mennek, érezzük a fizetéseken, az árakon és a nyugdíjakon, a pénztárnál már nincsen mellébeszélés, se kiszínezett álmok, s ha recsegve-ropogva összedől az ország, akkor maga alá fog temetni mindent, s így minket is. Az Isten legyen irgalmas árva lelkeinknek.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
9 hozzászólás “Novaja Ekonomicseszkaja Polityika
  1. ulzana szerint:

    NER = Novaja Ekonomicseszkaja Recesszija

  2. polyvitaplex szerint:

    Ha a magyar gazdaságba sikerülne beszerelni az eladhatatlan akkumulátorainkat, akkor a világ soha nem látott szárnyalásnak lehetne a tanúja.
    De ha nem sikerülne, akkor még mindig lehetünk gyapot- vagy gumipitypang-nagyhatalom.

  3. tanyi szerint:

    Nagy jövőbe látó miniszterünk szerint az un ortodox gazdasági csodánál nincs jobb a világon. Most itt állunk nyakig a csodás un ortodoxiában. Most mágusunk 21-gazdasági csoda várása jön, vele együtt a lyukas gatya nekünk.

  4. kovacs_ugynok szerint:

    Mai hír, itt a magyar hungarikum. Bevezetik jövőre az inflációkövető adóemelést. Vazzeg, lehet a sok moha, gomba nem is érti, ennél jobban már nem is köphette volna szembe saját magát az Orbán kormánymaffia. Ami a gazdasági Mekkmesterizmust illeti. (jövedéki termékek, üzemanyag, stb., qrva világ lesz itt)

    Ahhoz persze nincs önkritikájuk, hogy mélyen elszégyelljék magukat, és eltakarodjanak a hatalomból, mindezek, és sok más gaztett után…

  5. Yeti szerint:

    Inflációkövető adóemelés – nertársak, basszátok meg a rühes kurva anyátokat vasárnap délelőtt a főtéren!
    A rátok szavazók dettó.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum